Vitéz lélek – A budapesti Nemzeti Színház előadása a Tomcsa Sándor Színházban

A budapesti Nemzeti Színház társulata 2017. március 22-én, este 7 órától mutatja be a  Tomcsa Sándor Színházban a Tamási Áron Vitéz lélek című három felvonásos példázatát  Vidnyánszky Attila rendezésében.

 Helyek személyesen vagy telefonon foglalhatók a Tomcsa Sándor Színház jegypénztárában, hétfőtől péntekig 11-14 és 15-17 óra között.
Tel/fax: +40 266 – 21 21 31
Mobil: +40 743 – 21 21 31

TAMÁSI ÁRON: VITÉZ LÉLEK

példázat három felvonásban

Balla Péter – TRILL ZSOLT I Lázár – HORVÁTH LAJOS OTTÓ I Ambrus – MÉCS KÁROLY m. v. I Boróka –BARTA ÁGNES e. h. I Nikita – SZÉLYES FERENC m.v. I Sári – NAGY ANNA m. v. I Kristóf – TÓTH LÁSZLÓ I Rozáli – TROKÁN NÓRA m. v. I Panna – TÓTH AUGUSZTA I Csorba – VARGA JÓZSEF I Büllents – ÚJVÁRI ZOLTÁN I Gyerekek: DEMÉNY ÁKOS, DEMÉNY MÁTÉ, HERÉDI MÁTYÁS

Hangfelvételről közreműködő zenészek: Pál István (hegedű), Kiss Gy. László (tárogató, klarinét), Réman Zoltán (szoprán és alt szaxofon), Bognár András (ütőgardon), Horváth Balázs (nagybőgő), Csergő Domokos (dobok, ütőhangszerek), Könczei Árpád (zongora, elektromos orgona)

Zeneszerző: Könczei Árpád // Díszlet: Olekszandr Bilozub // Jelmez: Balla Ildikó // Dramaturg: Szász Zsolt

Rendező: Vidnyánszky Attila

Az előadás premierje 2013. szeptember 27-én volt a budapesti Nemzeti Színházban

Korhatár nélkül.

2 óra 40 perc, 2 szünettel

„HA FELÉPÜL VÉGÜL A HÁZUNK”

Vidnyánszky Attila a derűről, a szerelem csodájáról és az újrakezdésről

Amikor romokban a házunk, a hazánk, mivel lehet újrakezdeni s főleg milyen hozzáállással? – meditál Vidnyánszky Attila rendező Tamási Áron Vitéz lélek című darabja kapcsán.

Keresve sem találhatnék a világirodalomban még egy olyan szerzőt és darabot, amely most jobban illene hozzánk, az újrainduló Nemzetihez, mint Tamási Áron és a Vitéz lélek. Leginkább a derű miatt, ahogyan ez a történet megszólal. Kicsit bosszús is vagyok, amikor Tamásit épp ettől a legjellegzetesebb tulajdonságától fosztják meg az újabb rendezések. Lehet, hogy az ő drámai életművében vannak a Vitéz léleknél erőteljesebb, a színpadi karakterformálás szempontjából érettebb, ha tetszik, drámaibb alkotások, de bizakodóbb aligha.

A Vitéz lélek az újrakezdés darabja – az első világháború után játszódik, és a másodikban íródott. Amikor romokban a házunk, a hazánk, mivel lehet újrakezdeni, s főleg milyen hozzáállással? Egy szamár – az előadásban testi mivoltában meg sem jelenő figura – a maga alázatosságával, a hátán hordott keresztjével több mint jelkép. S persze a darab középpontjában ott van még a szerelem csodája is. A mese, amely egyre inkább hiányzik az életünkből. Bevallom, rendezőként magam is egy jó évtizeden át száműztem a történetet és a mesemondást a munkáimból. Most viszont úgy gondolom, hogy ezek nélkül nincs színház. Más kérdés, hogy milyen eszközökkel, milyen formában mesélünk.

A Vitéz lélek életigenlő módon akar tudósítani arról, hogy egy talpra állási folyamatban vagyunk, s hogy van tartalma és pátosza az önmagunkba vetett hitnek, hiszen ha belegondolunk, minden lepusztultságunkkal, a gátló tényezőkkel együtt mi, magyarok hihetetlenül életerős, talpra állni képes nemzet vagyunk. Ennek a talpra állásnak a színpadi megjelenítésében meghatározó szereplők a gyerekek és a zene. A csörömpölésektől, az egyszerű gyerekrigmusoktól, a fésűmuzsika hangjaitól eljutunk a tiszta dallam megszólalásáig: elképzelésem szerint az előadás végén az erdő mint egy hatalmas orgona szólal meg. Szeretném ezzel azt a hitemet tolmácsolni, hogy a gyerekek lelkében még minden ott van, ami az emberi élet végső értelmét adja.

Tamásival kapcsolatban megkerülhetetlen a székelység, a székely „nyelv” kérdése. Mi nem fogunk „székelykedni”. De Tamási nyelvezetét nem akarom elrontani, megváltoztatni. A színészek körében mára általános vélemény, s magam is úgy ítélem meg, hogy nagyon nehezen tanulható a darab szövege. Hihetetlen kettősség, hogy olvasva úgy folyik a szó, mint a patak, mintha nem is próza lenne, kimondva ugyanez a természetesség viszont nem állítható elő olyan könnyen. Talán azért van ez, mert Tamási nyelvének logikája inkább a költői gondolkodás felé húz.

Ritmusát, dinamikáját tekintve a Vitéz lélek legbensőbb mozgatórugója, hogy a főhősnek, Balla Péternek, ha több nekirugaszkodással is, de mégis meg kell próbálnia a szamárhoz kötődő rögeszméjén túlemelkedni, s a szerelem révén az emberi világba visszatérni. A zenében is ezt kértem megfogalmazni Könczei Árpádtól, aki erre a költői dramaturgiára ösztönből azonnal ráérzett. Az erdélyi táncház-mozgalom egyik atyamestere ő, ezért a népi hangzás adja az alapot, de meghatározó hangzás az orgonáé.

Finom, tiszta, áttetsző, tüllszerű előadást szeretnék csinálni. Összehasonlítva a Vitéz lelket követő rendezésemmel, a Szent Johannával azt mondhatom, hogy ami ott súlyos, vaskos és erőteljes keretként adódik, az itt a lélek finom rezdüléseiből építkező folyamat. Tamási darabjának lelkiségét szeretném érzékeltetni még akkor is, ha ez ma már talán távolinak tűnik, mert úgy gondolom, hogy a lelkiség szférája hiányként, vágyott módon nagyon is jelen van az életünkben.

Olekszandr Bilozub alkotótársamtól, aki a díszletet tervezte, nagyon egyszerű teret, teátrális értelemben csupán egyetlen lendületes gesztust kértem. Erdélyről lévén szó, kézenfekvő volt, hogy látványban minden a fához kötődjön, s átvitt értelemben, de a cselekvések szintjén is, e köré szerveződjön az előadás. Építkezünk tehát: házat, hazát építünk, még akkor is, ha konkrétan nem fogjuk látni Balla Péter hajlékának megácsolását. Égett, üszkös rönkökkel indítunk, melyek szép lassan visszaalakulnak az erdő fáivá, majd az emberi erővel lehántott szálfák orgonasípokká állnak össze, amit a gyerekek szólaltatnak meg. Ha tetszik, ez lenne az az összhangzattan, amitől azt remélem, hogy „felépül végül a házunk”.

                                                                                                                                    Szász Zsolt