Versműsor és egyéni előadás a költészet napjára Sepsiszentgyörgyön

Versműsor és egyéni előadás a költészet napjára Sepsiszentgyörgyön

Április 11-én, a magyar költészet napján, két előadással várja közönségét a Tamási Áron Színház. Este hét órától Kicsid Gizella A szerető című egyéni előadását láthatják a nézők a Kamarateremben, azután, fél kilenctől, Kovács András Ferenc Költők színháza című, saját verseiből összeállított előadóestjére kerül sor az Új Stúdióban. Az előadások nem fedik egymást, egymás után mindkettő megtekinthető, de a versműsorra nem érvényesek az Ábel-bérletek (jegyár: 15 lej; nyugdíjasoknak, diákoknak: 7 lej).

Kovács András Ferenc

Kicsid Gizella A szerető című egyéni előadása Marguerite Duras azonos című kisregénye alapján készült Kolcsár József rendezésében. Duras regénye a szerelmi irodalom remekműve, mely az utóbbi évek egyik legnagyobb könyvsikere volt Franciaországban. A mű cselekménye a 20-as, 30-as években játszódik az egykori Francia-Indokína egzotikus és titokzatos világában, ahol a főhős, egy fiatal európai lány megismerkedik egy nála tíz évvel idősebb dúsgazdag kínai férfival. Kicsid Gizellát elmélyült, megrendítő erejű alakításairól már jól ismeri a sepsiszentgyörgyi közönség; ezúttal is eredeti módon, mély átéléssel és érzékletességgel próbálja megjeleníteni a főhősnő rövid, de életre szóló szenvedélyes szerelmét, fájdalmait-gyönyöreit.

 Kovács András Ferenc Költők színháza című, színházi ihletésű verseiből összeállított előadóestje által olyan élményeket kínál a hallgatóságnak, amilyenekben egyre kevésbé van részünk felpörgetett hétköznapjainkban, és amelyek biztosan felejthetetlenné teszik a nézők számára az idei költészet napját. Kovács András Ferenc, közkedvelt írói nevén KAF, a kortárs magyar líra egyik legkiemelkedőbb, világirodalmi rangú alakja. Verseinek szerteágazó irodalmi és kultúrtörténeti hivatkozásai, valamint a következetes részletességgel felépített költői maszkjai, alakmásai (Jack Cole, Lázáry René Sándor stb.) miatt költészetét az intertextualitás, kulturális emlékezet, identitásvesztés, szerepköltészet kulcsfogalmakkal fémjelzi az irodalomkritika, de művészetének formagazdagsága és kifinomult képrendszere is szinte példa nélküli a mai magyar irodalomban.