Véget ért a Reflex5 Nemzetközi Színházi Fesztivál

Véget ért a Reflex5 Nemzetközi Színházi Fesztivál

Véget ért a Reflex5 Nemzetközi Színházi Fesztivál első „felvonása”, de máris kíváncsian várjuk a másodikat, mely két hónap múlva, május végén kerül megszervezésre. Fontos produkciókat láthattunk az első modulon, melyeket közel 1500 néző követett figyelemmel, és a három részre osztott rendezvény ötlete is bevált a vendégek és szervezők szempontjából egyaránt.

Anyagilag nem volt annyira megterhelő az érdeklődők számára ez a rendezvény, mint a korábbiak, és a távolabbról ideutazóknak is kedvező volt a modulokra való felosztás, mert egyszerűbb a fesztiválon való részvétel, ha nem kell túl sok ideig hiányozniuk otthonról – mondta Bocsárdi László fesztiváligazgató a rendezvény végén. „Olyan ez, mint a jó dramaturgia. Lezajlott egy erős esemény, de nemcsak a beteljesülés érzésével zárjuk ezeket a sűrű napokat, hanem a folytatásra való várakozással is” – fogalmazott.

Uncanny Valley
Fotó: Barabás Zsolt

Előadások

A program úgy alakult, hogy nagyon különböző előadások kerültek egymás mellé, semmilyen általános témára, gondolatmenetre nem próbált általánosan ráhangolódni a Reflex5 első modulja. A háború, erőszak, szexuális elnyomás borzalmait láttuk az Andrei Mureşanu Színház Blasted-jében, de ha megvizsgáljuk, hogy a járvány-háború-gazdasági válság és más hasonló események mennyi szörnyűséget hoznak elénk a mindennapokban, megállapíthatjuk, hogy az ennél kíméletesebb felrázásnak talán nincs is értelme. Léleksimogató volt az M Studio Mozgásszínház Fren_Ák által rendezett romeo@julia.com című Shakespeare feldolgozása, mely a társulat többi produkciójához hasonlóan inkább az érzékeinkre hatott, mint az értelmünkre – impulzusokat, benyomásokat közvetítve. A Vilniusi Kis Színház Tomi Janežič szlovén rendező által színre vitt Ványa bácsi-ja az egy klasszikus szöveg alapján készült, de rendkívül friss, mai előadás volt, mely a szakmabelieket és nagyközönséget egyaránt meg tudta érinteni. A játékos kiszólások, kikacsintások ugyanúgy jellemezték a produkciót, mint a mély átélések, voltak benne harsány tömegjelenetek és nagy színházi csendek, pörgés és visszafogottság, naturalizmus és abszurd, groteszk és álomszerűen légies jelenetek egyaránt. A berlini Rimini Protokoll társulat Uncanny Valley című produkciója a színház határait feszegette, amint korábban is láthattuk már ettől a társulattól, ráébresztve a nézőt, hogy a színház egy olyan kommunikációs eszköz, mely valójában nem is feltétlenül az élő emberre, inkább az empátiára épül. Egy humanoid robot színpadra állítása által az ember és a gép egymáshoz való viszonyát, egymásra gyakorolt hatását próbálták körüljárni az alkotók ebben a produkcióban. A Zakopane-i Witkacy Színház Sławomir Mrożek rádiójátéka nyomán készült A mészárszék című alkotása tradicionális színházi nyelvet beszélő előadás volt, de rendkívüli tudatosság jellemezte, és tökéletesen tükrözte a lengyel színházművészet sajátos teatralitását. A művészet általános értelmét és az emberi szabadság kérdését feszegetve azt érzékeltette, hogy milyen kevés esélye van a művészetnek a világban terjedő erőszak ellensúlyozására, hogy milyen egyszerű névtelen tömeggé változtatni bennünket.

Ványa bácsi
Fotó: Barabás Zsolt

Kísérőprogramok

Többféle nyitókoncertje volt már a Reflex Fesztiválnak, de talán egyiket sem éreztük annyira találónak, a rendezvény jellegéhez illőnek, mint amilyen a Jü zenekar produkciója volt. A Magyarországról érkezett trió komoly tudatossággal megszerkesztett, olykor disszonáns, de rendkívül karakteres zenét játszik, olyan látványeffektusokkal kísérve, melyek rengeteget hozzáadtak a koncert élményéhez. A zörejekkel való játékaik, a különböző zenei műfajok keverése, légiesen könnyed és harsányan dübörgő zenei párbeszédeik mind-mint hozzájárultak ahhoz, hogy bár nem volt könnyen befogadható, igazi 21 századi produkciónak érezzük a Jü bemutatkozását a Reflexen.

A táncos bulik az előadások és közönségtalálkozók után zajlottak a színház büféjében, ahol végre kiengedhették a gőzt a fellépők, szervezők és nagyközönség egyaránt. FlaCLoSSLeSS (Kusztos Attila), Barna (Fazakas Barna), Tengrila (Forró Tamás) és küb_beat (Kónya-Ütő Bence) zenéjére is reggelig táncolt a közönség, így ezek a partik a Reflex Fesztivál sajátos védjegyévé váltak.

Mindhárom külföldről érkező színházi előadás után közönségtalálkozókat is tartottak, melyek ugyancsak izgalmas programpontoknak bizonyultak, rengeteg érdeklődőt vonzottak. Lehetőséget kaptunk általuk közelebbről is megismerni az alkotókat, és ezáltal is megbizonyosodhattunk arról, hogy mindhárom előadásnak helye volt a Reflex Nemzetközi Színházi Fesztiválon.

Helyszínek

A rendezvényen túlsúlyban voltak a kistermi produkciók, ez az előadásforma az, mely sikerrel veszi fel a harcot a filmmel és a 21 századi médiacsatornák széles kínálatával, a kis terek közvetlensége és intimitása tudja igazán vonzóvá tenni napjainkban is a színházat. Hátránya azonban a kistermi előadásoknak, hogy csak korlátozott számú néző tudja egyszerre megtekinteni ezeket, ezért mindegyik ilyen produkciót több alkalommal is műsorra tűztük a Reflex5 Fesztiválon.

A stúdióelőadások ellensúlyozásaként ugyanakkor egy, a Tamási Áron Színház színpadánál és nézőterénél jóval nagyobb színházi teret is kialakítottunk a Sepsi Arénában a litván Ványa bácsi befogadására, mely új összefüggésbe helyezte Sepsiszentgyörgy közismert épületét, bebizonyítva, hogy a sportesemények és óriáskoncertek mellett komoly művészi igényű színházi produkciók számára is alkalmas ez a létesítmény. Közel ötszáz néző fért be az előadásra, és mégis intim tér jellege volt, a színpadra való jó rálátás miatt minden gesztus és hang tökéletesen dekódolható volt a nézőtér legutolsó soraiból is. Mindez természetesen a színház és a Sound Studio hangtechnikusainak munkáját is dicséri.

A közönség

Összességében tehát minden szempontból sikeresnek mondható a Reflex5 első modulja, melyet mi sem bizonyít jobban, mint Stefan Kaegi a berlini Rimini Protokoll társulat vezetőjének kijelentése, miszerint ilyen hangulattal ritkán találkozott egy színházi fesztiválon, Berlinben is kevés olyan hely van, ahol ilyen nyitottságot tapasztalt volna, és ahol hajnali négy órakor így mulatna a művészetkedvelő közönség. A Reflex Fesztivál közönségéről Indrė Patkauskaitė, a litván társulat színésznője úgy nyilatkozott, hogy bár sokat turnéztak már a Ványa bácsival, és az otthoni közönségük előtt is többször játszották, alig találkoztak még ilyen értő közönséggel, mely ennyire aktívan és jól reagált volna az előadás minden apró rezdülésére. Mindez azt bizonyítja, hogy olyan szintre tudott emelkedni a sepsiszentgyörgyi közönség színházi igénye, mely európai mércével mérve is ritkaságnak számít.