Váróterem Projekt – címnélküli előadás

A téma megközelítése nem hagyományos színházi eszközökkel történt, a társulat nem egy meglevő drámát dolgozott fel. A kiindulópont az a mindannyiunk által tapasztalt valóság, amelynek az utcára kényszerült emberek ugyanúgy szereplői, mint a társulat tagjai vagy bárki más. A közvetlen közelünkben, az utcán kibontakozó sorsok érdekelték az alkotócsoportot.

A Váróterem Projekt egy új, cím nélküli előadással szélesíti repertoárját, mely a hajléktalanok világát dolgozza fel. A bemutatóra 2012. december 16-án, este 7 órától kerül sor. Az előadás helyszíne a Váróterem, Brassai Utca, 5. szám.

A téma megközelítése nem hagyományos színházi eszközökkel történt, a társulat nem egy meglevő drámát dolgozott fel. A kiindulópont az a mindannyiunk által tapasztalt valóság, amelynek az utcára kényszerült emberek ugyanúgy szereplői, mint a társulat tagjai vagy bárki más. A közvetlen közelünkben, az utcán kibontakozó sorsok érdekelték az alkotócsoportot.
A tulajdonképpeni próbafolyamatot kutatómunka kísérte, amely egyrészt a hajléktalan emberekkel való találkozásokból, interjúkészítésből állt, másrészt a hasonló témában született műalkotásokkal való ismerkedésből (dokumentumfilmek, drámák, vagy éppen hajléktalanok tollából született írások).
Olyan munkafolyamatról beszélhetünk tehát, amelyben a szöveg együtt született az előadással. Az előadás szerkezete sem mondható hagyományosnak. Nem egy történetet követhet végig a néző, hanem különböző altémákhoz kapcsolódó történetfoszlányok szövődnek egybe, míg végül mozaikszerű egészet alkotnak.
A társulatot a próbafolyamat alatt mindvégig foglalkoztatta, hogy miben teljesedhet ki (vagy másképp fogalmazva: merülhet ki) egy színházi csoport küldetése egy ilyen téma megközelítésekor? Melyek azok a fonákságok, amelyre rá kell mutatni a hajléktalanok kapcsán? Tehetünk-e valami olyat ezekért az emberekért, ami túlmutat saját lelkiismeretünk megnyugtatásán? Elég-e, lehet-e előadást készíteni róluk?