
Kiss Gabriella színháztörténész tanulmánya a magyar neoavantgárd színház egyik paradigmatikus előadását vizsgálja. Az 1973-ban bemutatott Petőfi-rock az 1968 őszétől Paál István vezetésével működő Szegedi Egyetemi Színpadot végérvényesen a hatalom által politikai beszédhelyzetbe kényszerített kulturális képződménnyé tette. A tanulmány a közösségi színház és a színházi nevelés horizontja felől járja körül ezt a tézist. Azaz úgy vizsgálja a magyar „másszínház” egyik legnagyobb legendáját, hogy közben kánonformáló szerepének egy, a rendezőcentrikus kísérleti színháztól eltérő arcát kutatja. Abból a feltevésből indul ki, hogy a Szóljatok szép szavak – Petőfi Sándorról című amatőr tehetségkutató műsor második helyezett produkciója és a József Attila Tudományegyetem 1973. március 15-i ünnepi műsora nem csupán a magyar rendezői színház, hanem a diákszínjátszás hazai történetének is fontos, mi több: művészetpedagógiai tapasztalatokban gazdag fejezetét alkotja.