Fotó: Kelemen Kinga Koós Csenge Julianna (Budapest) szabadúszó dramaturg, színikritikus. Jelenleg a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Kortárs színház mesterszakának hallgatója. Írásai a Játéktérben:Lupus in teatro – Beszámoló…
Lovassy esszéje megkérdőjelezi az erdélyi vs. egyetemes, színházi vs. filmszínész besorolást Téglás István értékelésekor. Művészetének működését figyeli négy filmben: azt, ahogy a tudat, figyelem és kontroll elegye áthatja testének rezdüléseit, a finom gesztusokkal való munkát, jelenlétének titkát, tűpontos figyelmét és a csendek kitartását. Téglás filmszínészi munkáját hiteles, elmélyült, ösztönösség és tudatosság elegyéből születő emberábrázolás jellemzi.
A Krétakör Színház (a sokoldalú Schilling Árpád által alapított társulat egykor jólismert és többször díjazott független csapata, mára pedig a kortárs művészetek központja és produkciós helye) jelenben kibontakozó történetének régi kutatójaként Jászay Tamás a tabudöngető rendező, drámaíró és aktivista szerzői portréját rajzolja meg, akinek a karrierje három évtizede már, hogy elgondolkodtató tükröt tart (Közép-)Kelet-Európa, szűkebben Magyarország közelmúltbeli történelmének.
A nemzetközileg elismert és díjazott színházi alkotó, Kristian Smeds, a kortárs finn színházi szcéna egyik legkreatívabb rendezője, illetve egyik legbátrabb kísérletezője, ami a színházi térhasználatot és az általa kipróbált előadásformákat illeti. Smeds három évtizedes pályafutása e retrospektív cikk szerzője szerint a kísérletezés és intézményesülés egymásra következő, ismétlődő ciklusaként írható le.
