A szerző 2018-ban ötvenkét színésszel és kilenc dramaturggal készített interjúkat meg fókuszcsoportos beszélgetéseket. Kutatásának fő célja az erdélyi dramaturgok helyzetének feltérképezése. Jelen esszé a megkérdezettek többéves tapasztalatait mutatja be, és a következő kérdés kibontásával foglalkozik: mikor és mitől volt jó, esetleg rossz a színész és a dramaturg közös munkája? Az ezzel kapcsolatos tapasztalatok rendszerbe szedésének célja egyrészt az, hogy a negatív élményekből mindannyian tanulhassunk; a pozitívak pedig megerősítsenek bennünket abban, hogy a dramaturg és a színész igenis képes jól dolgozni együtt, és valóban szükségünk van egymás munkájára.
