A székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház által szokásosan szeptemberre szervezett dráMA Kortárs Színházi Találkozón 2022-ben tizenharmadik alkalommal gyűlt össze a színházi szakma, hogy betekintést nyerjen a kortárs magyar és román drámák, illetve az ezekből születő előadások világába. Köllő Kata beszámolója arról győz meg, hogy a fesztivál ez évi mottójának („Új formák kellenek”) megfelelően az egyhetes találkozó valóban bővelkedett formabontó és nemhagyományos munkamódszerrel készült romániai színházi előadásokban. Köllő részletesen elemzi a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház K. Gedeon tündöklése és bukása, valamint a Csíki Játékszín A sarlatán című előadását. Mindkettő rendezője Hatházi András, és hasonló a tematikájuk is: a színházi siker törvényeit boncolgatják, miközben rávilágítanak a színészi identitás sokrétűségére.
Ha két alkotócsoport eltökélt szándéka lett volna, hogy egymástól szinte mindenben gyökeresen eltérő színpadi értelmezését „szüli meg” ugyanannak a drámai szövegnek, még akkor sem sikeredett volna ilyen tökéletesre a kísérlet, mint ahogy azt a marosvásárhelyi Yorick Stúdió, illetve a sepsiszentgyörgyi Andrei Mureșanu Színház mintázza Elise Wilk Eltűntek / Dispariții című drámájának előadásával. Bartha Réka szerint tehát Elise Wilk rendkívül sokféleképpen értelmezhető színpadi nyersanyagot szolgáltat – román eredetiben és magyar fordításban –, amelyből hiányzik a kifejezett „közösségsiratás”, emiatt pedig a nagyon különböző nyelvű, kultúrájú és színházi hagyománnyal rendelkező társulatok is sajátjuknak érezhetik ezt a szöveget, amelyben egyidejűleg van jelen a líraiság és a komikum.
Borítókép: A nép ellensége c. előadásból, Marosvásárhelyi Tompa Miklós Társulat. Fotó: Vigh László Miklós A tavaszi járványügyi korlátozások következtében az online térbe áthelyezett művészeti események…
Eltűntek. Yorick Stúdió, Marosvásárhely Fotó: Jakab Lóránt KELEMEN ROLAND: ÚGYHOGY MARADTAM Az utóbbi években, amikor a migráns szó szitokszóvá vált, és egyes embereknél az országuk…
