a Játéktér 2024-es őszi számában Balázs Nóra, Csepei Zsolt, Sipos Krisztina és Visky Andrej beszélgetett B. N.: Amíg készültem erre a beszélgetésre, az jutott eszembe,…
Lapszámunk tematikus fókuszában a klasszikus és horizontális színházi alkotói-szervezeti modellekkel foglalkoztunk, és olyan kérdésekre kerestük a választ, hogy miként is működik a közösségi alkotás; milyen…
Még én is itt vagyok a sarokban, a legbölcsebb mind közül. Diszkréten figyelem a nyüzsgést, elképzelem a lármát, szájról olvasok. Ők? Ki kicsípve, ki otthonosan, ki pápaszemmel, ki Liszt-hajjal, ki magában, ki párban, ki idegesen, ki lazán, ki szomjasan, ki kajára várva, ki „csak egy percre”, ki állandóan, ki reggelig ébren, ki kicsoda az erdélyi büfékben…
Tíz éve annak, hogy az első magyar független erdélyi társulat, a Váróterem Projekt létrejött – bár ők maguk ódzkodnak a címkézéstől, nálunk az első függetlenek mégis ők. A társulat egyik alapító tagja, Csepei Zsolt emlékszik vissza a mögöttük álló évtizedre. Írásában olvashatunk a 2010-es évek Kolozsvárjáról; és arról is, hogy frissen végzett fiatalok hogyan álmodtak színházat a kincses város romjai közé, és hogy ezekből az omladozó épületekből végül hogyan varázsoltak közönségbarát tereket. Továbbá, a szerző munkamódszereik folyamatos kereséséről, a színházi menedzsment buktatóiról és a „hogyan tovább”-ról is gondolkodik.
Borítókép: Apró néni és a nagyra nőtt Búbánat, Brighella Bábtagozat, Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulat. Fotó: Czinzel László A Játéktér számára egyaránt fontos, hogy…
A Színház az orrod hegyén c. drámakötetről[1]A Játéktér 2019. téli számábólBorítókép: a 1089 (színház az orrod hegyén) c. előadásból. Forrás: SZFE „Ha az olvasó/néző lelki…
Csepei Zsolt (Kolozsvár) színész, színházi munkás, néha ír és fordít. Nem szereti a kötött formákat, de elvesztődik, ha egyáltalán nem talál szabályokat, amelyekbe kapaszkodni tudna….
