Trencsényi Katalin tanulmányában a kortárs dramaturgiához kapcsolódó heterarchikus világnézetet és a mai dramaturgiai mintázatokat vizsgálja. A bináris gondolkodás automatizmusaitól és az arisztotelészi dramaturgia „euklidészi” világától eltávolodva a káoszból való rendteremtés igényéből magyarázza a dramaturgia szabályait. Az új dramaturgia nyitott és játékos, dinamikus mintázatait helyezi előtérbe, vizsgálva a kollaboratív folyamatokat, a nem-lineáris vagy önteremtő (autopoietikus) és önreferenciális, sztratifikációs rendszereket, a játékelmélet és algoritmus-elmélet hozadékát a színpadi kompozícióban.
