Lukács Emőke bábszínész, az Udvarhely Bábműhely vezetője. Az interjúban pályaválasztásáról, a sepsiszentgyörgyi Cimborák Bábszínházban töltött éveiről, és arról is mesélt, miért fontos, hogy időről időre kilépjünk a színház zárt falai közül, és feltegyünk magunknak a kérdést: van-e fogalmunk a társadalomról, amelynek és amelyről elméletileg játszunk? Mindezek mellett pedig a 2019-ben alapított Udvarhely Bábműhely munkájáról, célkitűzéseiről, a bábszínház társadalomban betöltött szerepéről is beszélgetett Deák Katalin riporterrel, a Játéktér szerkesztőjével.
A nagyváradi Lilliput Társulatnál dolgozó szerző esszéjét jól összefoglalja ez a bekezdése: „Hogyan nézek egy előadást, ha semmi közöm hozzá, hogyan nézek egy előadást, ha a plakátját tervezem, hogyan nézek egy előadást, ha nyomom a sajtóját, hogyan nézek egy előadást, ha asszisztens vagyok, hogyan nézek egy előadást, ha (játszom benne, ja, akkor épp sehogy, vagy legalábbis nem a nézőtérről) együtt izgulok a színésszel, ha megbotlik, mert tíz centiméterrel arrébb toltak be egy bazi dobozt a térbe. Hogyan nézek az életemre, ha már láttam a színházi életet.”
