Szakács Kincső: Hideg téli napokra – MAFESZT

Szakács Kincső: Hideg téli napokra – MAFESZT

A MASZÍN fesztiválja, Csíkszereda, 2024
A Játéktér 2024/1. számából

Borítókép: A Schmürz, Nagyvárad Táncegyüttes, Szigligeti Színház. Fotó: Kelemen Kinga

Van a télnek az az időszaka, amikor már túl vagyunk az ünnepeken, de még kilátástalanul vergődünk a tavasz felé, és hosszú heteken keresztül keressük a motivációt arra, hogy ruháinkat melegen rétegezve, lakásunkon kívülre szervezzünk magunknak programot. Idén januárban azonban más volt a helyzet Csíkszeredában, amikor a Csíki Játékszín székhelyén színházi társulatok, régi ismerősök és a helyi közönség találkozott esténként. És a nézősereg a mínuszokban cseppet sem szűkölködő időjárás ellenére is legszebb és legvastagabb öltözetét magára kapva, színházba ment.

A Magyar Színházi Szövetség ötödik alkalommal szervezte meg erdélyi szakmai seregszemléjét, amelyen a jelenlegi öt tagszínház előadásai voltak a középpontban: a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata, a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház, a nagyváradi Szigligeti Színház, a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház és a házigazda, a Csíki Játékszín produkciói. Egy hét alatt a legváltozatosabb műsort láthatták az érdeklődők: bábelőadást, diákoknak szóló előadást, felnőtteknek szóló előadást, fizikai színházat, zenés-táncos előadást, rövid előadást, százhúsz percet szünet nélkül. 

Annak, aki a fesztivál teljes programjára kíváncsi volt, a következőképp alakult a napi rutinja: délelőtt gyerekelőadás és zsivaj, délutánonként pedig felnőtteket foglalkoztató témákat megjelenítő produkciók. Még mielőtt nagyon belemerülnék a szakmázásba, össze is foglalom a gyerekelőadásokat, amelyeket tapasztalatom szerint hajlamosak vagyunk a perifériára szorítani. A MAFESZT-re három bábelőadást és egy balladás műsort hoztak el. 

Az iskolásokat megcélzó Napnak húgával, ragyogó csillagval során Tar Mónika egy óra alatt megszámlálhatatlan mennyiségű (én öt után belezavarodtam) balladát tárt elénk, egyiket a másik után. Az animáció, az árnyjáték, az ének és a mozgásszínház elemeit felhasználva ismerhettünk meg nagyon sok (szomorú) női sorsot. A temesvári előadás nem volt egyértelműen a női szereplőkre kiélezve, viszont egy központi szervezőelv hiányában nekem úgy tűnt, hogy leginkább ez fogta egybe a produkciót. 

A csíkiak bábelőadása, a Gubanc sajnos nem váltotta be a hozzá fűzött reményeimet, pedig a társulat tantermi és diákoknak szóló előadásai alapján arra vártam, hogy ez a műfaj sem lesz megugorhatatlan számukra. Az izgalmas történet kibontakozását azonban ellehetetlenítette az asztali bábok mozgatása. Gyakran az indokoltnál több színész mozgatott egy bábot, így zsúfolttá vált a színpad. Sokszor azon kaptam magam, hogy az előadás helyett azt fürkészem, miként tud megszületni az adott mozdulat anélkül, hogy bárki is összeütközne a háttérben. Az is előfordult, hogy a báb helyett az őt mozgató színész került előtérbe. Ezeket a nehézségeket könnyen ki lehetett volna kerülni, ha olyan technikával készül az előadás, amely a nem képzett bábszínészek számára is könnyen megvalósítható.

Az öreg király hagyatéka, Udvarhely Bábműhely, Tomcsa Sándor Színház. Fotó: Kelemen Kinga

A Lúdas Matyi, akárcsak Az öreg király hagyatéka, bábtársulati produkciók lévén, kilógtak a sorból, hiszen nemcsak a történetből érződött, hogy gyerekeknek szánták őket, de humorukban, nyelvezetükben és bábszínházi megoldásaikban is. A Lúdas Matyi a nagyváradi Lilliput Társulat nemrég bemutatott előadása, amely a vásári bábjáték elemeit magára öltve tempósan, dalokkal kísérve ment az igazság nyomába és Döbrögi udvarába. Az Udvarhely Bábműhely által bemutatott Az öreg király hagyatéka ennél egy fokkal szentimentálisabb történet királyokról, kincsekről és ukulelével megénekelt szerelmekről. Az álomszerű előadás bábjai is ehhez igazodva kelnek életre, hétköznapi tárgyakból. 

A bábelődások humorától teljes mértékben eltért az esti előadásoké, amelyek különféle eszközökkel próbáltak mosolyt csalni a nézők arcára. Következzenek hát, többnyire időrendi sorrendben, a felnőtt előadások.

A szatmáriak Amphitryonjának cselekménye, habár humoros alaphelyzetből indul – hiszen a színpadon mindig nevetés tárgya, amikor valaki álruhába, vagy más bőrébe bújik – inkább a férfi–nő kapcsolatok dinamikájának kibogozása felé, illetve az önazonosság felé halad. A látvány- és hangzásvilág jó partner abban, hogy semmi ne vonja el a néző figyelmét arról, hogy itt most nagyon összekuszálódnak az emberi kapcsolatok. A díszlet néhány moduláris elemből áll, amelyeket elmozdítva kirajzolódnak a játék terei, a kellékek szintén minimálisak: egy elemlámpa és a diadém. A hangzásvilágra a fémes hangok jellemzőek, amelyek szépen kommunikálnak a lemezekből álló díszlettel. És ahogy már említettem, a humorral is mintha óvatosan bánna az előadás. A Sosias karakterének duplázásából fakadó poénok inkább az előadás első felére jellemzőek. Ezt követően egyre súlyosbodnak a dialógusok, és ami az elején egyszerű bolondozásnak tűnik, az – ahogy halad előre a cselekmény – egyre inkább a konfliktus forrásává válik. Az alaphelyzetet (Zeusz Amphityon alakját magára öltve látogatta meg Alkménét éjszaka) hosszan bontja ki az előadás, és minden cselekedet ennek a megfejthetetlennek tűnő esetnek a kibogzása érdekében történik. De, mint az ókori drámák esetében oly sokszor, egy megfelelő pillanatban elhelyezett isteni beavatkozás megoldja a bonyodalmat, és az előadás a második órájához közeledve véget szab a címszereplő megpróbáltatásainak.

Amphitryon, Északi Színház Harag György Társulat, Szatmárnémeti. Fotó: Kelemen Kinga

Sajátos humorral operál a temesváriak előadása, A Nagy Hagyma. A szatmárival ellentétben itt hézagosabban vázolják fel a néző számára az alaphelyzetet. Kezdés előtt, az előcsarnokban kapunk egy-egy borítékot és azt az utasítást, hogy az előadás végén adjuk vissza. Ok. Nem kellett sokat várni a borítékok kérdésének megválaszolására, mert az előadás legelején elhangzik, hogy mi a teendő: megszavazni, ki kerülhet be a Nagy Hagymába. Ámde! Csak abban az esetben nyer felvételt az illető, ha mindannyian fehér lappal szavazunk. Ha egy fekete lap is megjelenik a nézőtéren, vagy van olyan, aki nem szavaz, automatikusan elutasításra kerül a jelentkező. El is kezdenek egyenként érkezni a jelöltek, sorra bemutatják a személyes dokumentumaikat, majd a különleges képességeiket. Mi pedig az első adandó alkalommal ki is szavazzuk az első jelentkezőt. Hogy miért? Mert egy nagyjából száz fős nézőtér sosem fog tökéletes egyetértésben szavazni. Spoiler alert: egyszer sem valósult meg a totális egyetértés. De akkor miért is kell szavaznunk? Tulajdonképpen mit jelképez a Nagy Hagyma, és miért akarna bárki is bekerülni oda? És miért fontos, hogy mindenkinek legyen valamilyen rendkívüli képessége? Fontosságát egyértelművé teszi például az, hogy az egyszerű, de pontos takarítástól egészen a szélhámosság határait súroló ördögűzésig minden különleges képességnek számít. Legalábbis ezt próbálják a kétségbeesett szereplők elhitetni velünk. Csak az a kár, hogy minden alkalommal kudarcba fullad a próbálkozásuk. Szóval, kérdés és provokáció van bőven, és ha sok összetevője zavaros is a történetnek, végső soron saját helyzetünk megkérdőjelezésére késztet. 

A Nagy Hagyma, Csiky Gergely Állami Magyar Színház, Temesvár. Fotó: Kelemen Kinga

Nem hagyott minket kényelmesen révedezni a nézőtér sötétjében a Nagyvárad Táncegyüttes előadása sem, A Schmürz. Műfaját tekintve fizikai színház, nyelvét tekintve nonverbális. Ez a kombó nem engedte, hogy előadás közben másfelé kalandozzon a szerény számban jelen levő nézők figyelme, de szerintem nem is volt rá igényük. Az alig egyórás előadás középpontjában egy hétköznapi család áll, akik nem meghatározott események elől menekülnek. Ám nem csak ennek vannak kiszolgáltatva, hanem saját emberi mivoltuknak és az ebből származó tökéletlenségüknek is. Már régóta tudjuk, hogy senki sem tökéletes, de azt még sokan nem tanultuk meg, hogy miként lehet ezzel együtt élni? Ezzel küzd az Apa, az Anya, de még a családhoz tartozó Cselédlány is, akik változatos módon próbálják megsemmisíteni a saját alteregeójukat megtestesítő fekete árnyat (a Schmürzöt). Ő viszont azontúl, hogy golyó-, ütés-, és rövidzárlat-álló, minden alkalommal feláll, és ott folytatja, ahol abbahagyta. Azért megy a harc, hogy ebben a problémás világban legalább saját otthonában olyan kreált valóságban élhessen az ember, amilyen neki tetszik. Még akkor is, ha ez a valóság és a hozzá tartozó személyiség csak érintőlegesen találkozik a valódi jellemmel. A humor pedig a történetnek és saját tökéletlenségünk elfogadásának egyaránt a kulcsa. Nonverbális mivoltából fakadóan a zenével és az olykor pantomimre emlékeztető gesztusokkal operál. Viszont nem válik erőltetetté, nem akar megnevettetni, csupán kiragadja és nagyító alá teszi a hétköznapi tulajdonságokat, helyzeteket.

A fesztivál idővonalát enyhén megferdítve, három zenés-táncos-bohókás komédiát hagytam az összefoglaló végére. A nagyváradiak a Csinibabát, az azonos című magyar kultfilm színpadi változatát hozták el a közönségnek. Az előadás abszolút időutazás jellegű volt, minden szempontból. Míg a színpadon narancssárgás tónusokban pompázó, miniszoknyás, fürdőruha-divatbemutatóval fűszerezett, gondtalan nyár volt, addig kint settenkedtek a mínuszok. Habár színházi fesztiváloknak ritkán vendégei a zenés vígjátékok, a MAFESZT közönsége szemmel láthatóan örömmel fogadta a könnyed produkciót. Már jóval kezdés előtt érezni lehetett az izgatottságot, egyik pótszék a másikat követte, míg végül mindenki elfoglalta helyét. És az első felcsendülő örökzöld daltól az utolsóig nagy fordulaton pörgött előttünk a történet, díszletelemek váltogatták egymást, a színészek pedig egymásnak adták a hangot és a hangszereket, hogy mindenki megénekelhesse azt, ami épp a szíve vágya. A történet szerint az 1962-es Ki mit tud? előtt vagyunk, és a fodrásznál összegyűlt lányoktól az összetört szívű ex-bokszbajnokig mindenki arra készül, hogy megmutassa magát. A verseny hatalmas ugródeszkának és lehetőségnek számít, hiszen, A Nagy Hagyma szereplőihez hasonlóan, itt is legrejtettebb tehetségüket próbálják megmutatni a résztvevők. Sajnos, azt már nem tudjuk meg, hogy mi a tehetségkutató kimenetele, mert a történet egy óvatlan pillanatban közös énekléssel kísért káoszba fullad. De úgy tűnt, hogy a nézők ezt cseppet sem bánják, hiszen két és fél óra alatt mindenki kellőképpen feldobódott, és dudorászva indult hazafele. 

Csinibaba, Szigligeti Társulat, Nagyvárad. Fotó: Kelemen Kinga

Míg a Csinibabát a narancssárga tónusok jellemezték, addig a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház és a kézdivásárhelyi Udvartér Színház koprodukcióban készült Zsákbamacska című előadásában a pink kapta a főszerepet. A pink, meg a tenorista. Az előadás cseppet sem mondható visszafogottnak, az abszurd drámákra jellemző eltúlzott, harsány karakterek nem csak jellemükben szembetűnőek, hanem színükben és – ha lehet ilyent mondani – formájukban is. Landerneau doktor felesége például kétszemélyesre van hízva, Pacarel lányának haja jóformán egy masni, az inas pedig roppant gerincferdült. Tulajdonképpen a jelmezek és a színvilág már magában is elegendő humorforrás lett volna, de ehhez társult a cselekmény, ami szinte csavarok folyamatos egymásutánja. Megérkezik a tenorista, akiről hamar kiderül, hogy nem az, akire számítottak, csak a szereplők képtelenek ezt észrevenni, így ahelyett, hogy az első tíz percben kifulladt volna a történet, tovább hömpölygött a saját abszurd medrében, ráadásul fokozódott is. Voltak összekuszált szerelmi szálak, félresikerült titkos randevúk, levéllel történő üzengetések, meg néhány nehezen értelmezhető, közönséges poén, amely a tenorista állítólagos kasztráltságát méltatott kifigurázni. A kaotikus világ láttán a nézőnek olyan érzése támadt, mintha a szereplők folyamatosan össze lennének zavarodva, és valahová mindig igyekeznének. 

A fesztivált záró Koldusopera szintén nem szűkölködött fondorlatos csavarokban és szerelmi drámákban, ez a világ viszont már cseppet sem volt rózsaszín és bohókás. Brecht története mai kontextusba került, egyenesen a székelyföldi realitásba, ahol a börtön valóban a Zöld Péter utcában van, és Bicska Maxival akármelyik kávézóban össze lehet futni. A kellékek nélküli előadás egyik legerősebb eleme a zene és a hangzás. A zenekar Kurt Weill dalait ötvözi mai slágerekkel, a narrátorok pedig hangművészként is helytállva kellékeket varázsolnak a színészek kezébe, és nagyon frappánsan felhangosítják a legapróbb mozdulatot is. Az előadás hemzseg az elidegenítő effektusoktól, emiatt a nézőnek esélye sincs kényelmesen belesüppedni a székébe. Folyamatosan résen kell lennie, ha nem szeretne fontos mozzanatokról vagy váratlan ki- és beszólásokról lemaradni. 

És ahogy lecsendült az utolsó dal, úgy véget is ért az egyhetes fesztivál, amelynek során a gyerekektől a felnőttekig mindenki találhatott magának kedvére valót. Úgy tűnik, szempont volt az is, hogy ne csak a szakma képviselői, hanem a helyiek is saját igényeikhez igazított szórakozásban részesüljenek. Ezt bizonyítják a vígjátékok, amelyek közül többet szilveszteri produkcióként mutattak be. A nézők reakciói alapján kijelenthetjük, hogy a januári szürkeségben a helyi közönség leginkább a könnyed témákra vágyik. Szívesen megnézném ezt az embertömeget bábelőadásokon, szerintem ott is lenne részük értékes gondolatokban és jó humorú produkciókban.


Napnak húgával, ragyogó csillagval, Csiky Gergely Színház, Temesvár. Bemutató: 2023. február 21. Rendező: Balázs Attila. Szereplő: Tar Mónika.

Gubanc, Csíki Játékszín, Csíkszereda. Bemutató: 2022. november 11. Rendező: Bende Zsuzsanna, Vladimir Anton. Szerpelők: Nagy Gellért, Bende Zsuzsanna, Bende Sándor, Borsos Tamás, Balázs-Bécsi Aliz, Gegő Karola.

Lúdas Matyi, Lilliput Társulat, Nagyvárad. Bemutató: 2023. október 21. Rendező: Lélek Sándor Tibor. Szereplők: Daróczi István, Lélek Sándor Tibor, Szabó J. Viktor, Németi Emese, Stéfán Bodor Mária. Zenészek: Csepei Róbert, Varga Imre.

Az öreg király hagyatéka, Udvarhely Bábműhely, Udvarhely. Bemutató: 2021. január 31. Rendező: Szabó Attila. Szereplők: Lukács Emőke, Albert Orsolya, Pál Attila, Szűcs-Olcsváry Gellért.

Amphitryon, Északi Színház, Harag György Társulat, Szatmárnémeti. Bemutató: 2023. november 24. Rendező: Bocsárdi László. Szereplők: Rappert-Vencz Gábor, Orbán Zsolt, Nagy Csongor Zsolt, Diószegi Attila, Sosovicza Anna, Budizsa Evelyn, Nagy Orbán, Varga Sándor, Gaál Gyula, Bezsán Noémi, Alexa István, Bóné Szabolcs, Budai József, Fleisz Patrik.

A Nagy Hagyma, Csiky Gergely Színház, Temesvár. Bemutató: 2023. május 21. Rendező: Marco Augusto Chenevier. Szereplők: Czüvek Loránd, Erdős Bálint, Hegyi Kincső, Lajter Márkó Ernesztó, Lőrincz Rita, Mátyás Zsolt Imre, Tar Mónika, Vadász Bernadett, Jancsó Előd, Vajda Boróka.

A Schmürz, Nagyvárad Táncegyüttes, Nagyvárad. Bemutató: 2023. március 10. Rendező-koreográfus: Györfi Csaba. Szereplők: Barabás Hunor, Kerekes Dalma-Gabriella, Barkóczi Réka, Krupár Luca, Törteli Nadin.

Csinibaba, Szigligeti Társulat, Nagyvárad. Bemutató: 2023. május 12. Rendező: Novák Eszter. Szereplők: ifj. Kovács Levente, Molnár Júlia, Szabó Eduárd, Sebestyén Hunor, Tőtős Ádám, Barabás Hunor, Szotyori József, Balogh Attila, Tasnádi-Sáhy Noémi, Kocsis Anna, Barkóczi Réka, Fodor Réka, Törteli Nadin, Trabalka Cecília, Firtos Edit, Kovács Enikő, Hunyadi István, Dimény Levente, Kocsis Gyula, Kiss Csaba, Csatlós Lóránt, Scurtu Dávid, Kerekes Dalma, Hajdu Géza, Dombi Dávid, Kása Tamás, Abuczki Norbert, Tóth Tünde.

Zsákbamacska, Tomcsa Sándor Színház – Udvartér Színház, Székelyudvarhely – Kézdivásárhely. Bemutató: 2023. december 21. Rendező: Barabás Árpád. Szereplők: Lung László Zsolt, Gecse Noémi, Nagy Xénia-Abigél, Jakab Tamás, László Kata, Esti Norbert, Pál Attila, Wagner Áron, Lukács Emőke.

Koldusopera, Csíki Játékszín, Csíkszereda. Bemutató: 2023. december 22. Rendező: Szőcs Artur. Szereplők: Kozma Attila, Hatházi András, Fekete Bernadetta, Tóth Jess, Puskás László, Szlivka Mercédesz Dóra, Kosztándi Zsolt, Márdirosz Ágnes, Vass Csaba, Bende Sándor, Pap Tibor, Kányádi Szilárd, Nagy Gellért, Bartalis Gabriella, Tatár Zsuzsa, Fazakas Nóra, Balázs-Bécsi Aliz, Bilibók Attila, Borsos Tamás, Ferencz Ádám, Keresztes-Nyirő Anna. Zenekar: Bene Zoltán, Benedek Szilamér, Berze Albert, Boldizsár Szabolcs, Kiss Lehel, Szőgyör Árpád, Veress Albert.