Stan Lilla Alíz: A Bartók Diákszínpad-féle Delete

Fotók: Orosz Sándor

A következő írás a kolozsvári BBTE Magyar Színházi Intézetének (B)írod? elnevezésű pályázatára érkezett. Megosztott első díjat nyert „színházi szakírás” kategóriában.

A temesvári Bartók Béla Elméleti Líceum már tíz éve működő diákszínjátszó körének fiataljai a járvány ideje alatt sem adták fel azt, amiért a líceum elején úgy döntöttek, szerencsét próbálnak a színpadon is.

A mi generációnk a Diákszínpad olyan előadásaiba szeretett bele kisiskolásként, mint a 2012-es nagy bemutatkozás, A dzsungel könyve vagy a temesvári magyar közösség egyik nagy kedvence, a Ludas Matyi Projekt. Volt valami észveszejtő vagányság ebben az egészben. Olyan diákok hoztak színvonalas alakításokat, akiknek alig hallottuk a hangját társaságban, magával ragadtak a modern feldolgozások és az élvezet, amivel játszottak iskolatársaink. Szerettem a Diákszínpad nézője lenni, szerettem azt, hogy teljesen belefeledkezem abba, hogy nem színházban ülök, csak a díszteremben, és szerettem elvonatkoztatni attól, hogy nem hivatásos színészeket látok, hanem épp Zsuzsit, aki ma reggel elment mellettem a folyosón vagy Ricsit, aki múlt héten még informatikaversenyt nyert.

A covid miatt füstbement nagy előadásunk után, 2021 tavaszának végén mentorunk, Molnos András Csaba, a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház társulatának színésze egy elég érzékeny témát érintő darab forgatókönyvét nyomta a kezünkbe. Győri Katalin Delete című darabjának olyan témáival néztünk szembe, mint a bullying vagy a családon belüli erőszak. Ötszereplős osztálytermi előadásként álmodtuk meg, majd vittük is a nézők elé, lerövidítve és átalakítva kissé a jeleneteket, illetve a szereplők szövegeit.

Egy 10. osztály diákjainak életébe csöppen bele a néző. Öt különböző embertípus, ötféle családi háttér, ötfajta társadalmi probléma. Lakos Gyuri, a főszereplő bukott diák, igazi ,,rosszfiú”, minden lány megfordul utána; az édesapja alkoholista, veri a gyermekeit és a feleségét. Tücsök Dóri (az általam játszott szereplő) sportoló, jeles tanuló, a fiúk vagy szerelmesek belé vagy irigyek eredményeire; egyke, a szülei teljes kontroll alatt tartják, fojtogatja a szabadsághiány. Csabesz hiperaktív, figyelem- és viselkedészavaros, figyelemhiányos; szülei elváltak, van mostohaapja is, két mostohatestvére, ám mivel ő a ,,feketebárány”, a nagy családi programokból kihagyják, és biológiai apjához küldik. Boti tipikus stréber, informatikuspalánta; édesapja neveli, ám elhanyagolja, anyja meghalt. Ancsa plázacica-típus, pletykafészek, nagyrészt ő is hódít a fiúk körében; édesanyja kicsapongó életet él, ,,olyan, mintha a nővére lenne”.

A darab Boti monológjával kezdődik. Ebből megtudjuk, hogy az új diák, Lakos Gyuri lebukott, megismerjük a hatalmát, hogy a neve már mindenhol feltűnik, pl. ,,padokba karcolva”, és hogy már mindenkiben megjelenik valami ,,lakosgyuris”. Ezt egy párbeszéd követi, melynek során kiderül, hogy Csabesz és Boti legjobb barátok, ám az új diák megjelenése felbolygatja a klikkek rendszerét az osztályban, mindenki vele akar barátkozni, csettintésre követik őt, tehát manipulatív: az osztály fiú közössége a nagyszünetben kiment füvezni, Csabesz is ott volt, és arról mesél, hogy az osztálytársak mennyire nem tudták, hogyan is kell ezt csinálni. Nagyon viccesnek találja, egyáltalán nem érzékeli a dolog súlyosságát. Boti féltékenysége már rögtön itt megcsillan, megsértődik, mert barátja azt mondja, hogy ,,minden fiú kint volt”, amikor ő nem. Csabesz lejjebb tolt nadrágja is Lakos Gyuri hatását jelképezi, de ő zavartan az új divattal asszociálja.

A fiúk kifele menet összeütköznek Ancsával, aki megkéri Csabeszt, hogy hozzon neki egy széket, tehát kirajzolódik egy új viszony a szereplők közt: mivel Csabesz teljesen elvarázsolódik, és nem veszi észre, hogy csak kihasználják, nyilvánvalóvá válik, hogy szerelmes a lányba, aki élvezi csicskáztatni őt. A szereplőkhöz hozzápászítottunk egy szintetizátor vagy az Észak-Ausztrália őslakosainak hangszere, egy didzseridu segítségével megszólaltatott hangot, így Ancsa megjelenése macskanyávogással van színezve. Öltözete színes, egyáltalán nem ízléses, a jelmez fő eleme pedig a piros talpú, fekete, 12 centis sarkú cipő. Monológja csak még jobban megmutatja értelmi szintjét: Lakos Gyuri kigyúrt testéről, népszerűségéről, potenciális barátnőjéről beszél körömfestés közben.

Mivel nincs takarás, tehát a civil és a darabbéli énünk közötti ide-oda való ugrándozás a nézők előtt történik, fontos, hogy a monológokon kívül, hátul, a játékteret elhagyva ne történjen szemkontaktus a nézőkkel, mert elterelheti a figyelmünket, ezért abban az esetben, ha nem mi játszunk, muszáj a történések szemlélőivé válnunk addig a másodpercig, ameddig felállunk, tehát a jelenésre való készülődés is láthatatlan. 

Ebből az állapotból pattanok fel Dóriként, és viszem a székem Ancsa mellé, aki hagymás-tejfölös csipsszel kínál, amit kifestett körme miatt nem tud kibontani. Dóri nem ehet belőle, mert az anyja diétára fogta a közelgő versenye miatt. Kiderül, hogy a csipsz piros kategória, ugyanúgy, mint a kóla vagy a csoki, de a tejfölös töltöttkáposzta kék, azaz semleges, és ezt követi a ,,Ne mondd már, hogy a Boci csokiban több a zsír, mint a töltöttkáposztában!” poén, mellyel Ancsa enyhíteni próbálja barátnője lehangoltságát, ám érzékelni lehet egy lenéző hangsúlyt is a hangjában, melyből kiolvasható a lány véleménye Dóri szüleiről.

A párbeszéd második felében szóba kerül Lakos Gyuri is, akihez a vonzódását Dóri erőteljesen tagadja addig a pontig, ameddig elgondolkozva rajta el nem bambul. Szüleire hárítja azt, hogy nem tetszhet neki senki, elárulja, hogy valójában neki is tetszik a fiú.

A feszültségbe torkolló jelenetet Csabesz monológja követi, melyben a fiú egy sztorit mesél arról, hogy Lakos Gyuri egyik ablakon kidobott almája egy minisztériumi nagykutya autóján landolt, ám nem tudnak arról, hogy valami baja történt volna utána a fiúnak. Valósággal rajong érte. Intenzív gesztikulálása, a hadarás hiperaktivitására vall, kakastarélyba állított haja és öltözködése pedig nem sok műveltséget mutat, ezért teljesen érthetővé válik befolyásolhatósága. 

Ezután végre színre lép Lakos Gyuri, akiről a nézők csak annyit tudnak, amennyit a többi szereplőktől hallottak. Felsőjének kapucniját homlokáig húzza, szűkszavú, láthatatlan cigarettára gyújt rá. Csabesz odaadja neki a Dóritól másolt házit, és dicséretet vár azért, mert volt olyan okos, hogy megváltoztassa az információkat, és szándékosan beleírjon néhány helyesírási hibát, de a fiút egyáltalán nem érdekli. Lakos Gyuri cigivel kínálja, és megszületik a kínos jelenet: Csabesz köhögni kezd, tehát valószínűleg  hazudott arról, hogy láncdohányos. A rendezőnkkel belecsempésztünk egy kis aktualitást, ezért Csabesz közben a covidra hivatkozik. A párbeszédből megtudjuk, hogy a fiúnak van egy négyéves húga, és hogy a két fiú telefonja ugyanolyan – ez fontos lesz később.

Egy futópályára vált a helyszín. Dóri és Csabesz között történik szóváltás: összevesznek, mert Dóri engedélye nélkül másolta át a házit a fiú Lakos Gyurinak is. Csabesz kiosztja a lányt, és szemére hányja felsőbbrendű magatartását. A rajtot egy mennydörgő hang jelzi, majd Dóri egyedül marad. Melegítő mozdulatai emlékeztetik a nézőt arra, hogy sportoló. Ruházata sportos, nincsenek ékszerei, nem fontosak számára a külsődleges dolgok.

Dóri monológja következik: az első olyan monológ, amelyben szó esik egy szereplő mélyebb, súlyosabb problémáiról. Először Lakos Gyuriról beszél, és már rögtön az első mondatból kisejlik, hogy igen, neki is tetszik a fiú: ,,Nem hiszem, hogy tudja, ki vagyok…” Arról kezd el mesélni, hogy sosem lehet egyedül sehol, hogy szülei még a házi feladatait is többször átnézik. Csak a fürdőszobájában lehet egyedül, miközben fürdik. Ilyenkor jut eszébe Lakos Gyuri, és akkor pirul el, amikor szóba hozza, hogy el szokta képzelni, ahogyan megcsókolja. A monológ végére olyan kérdéseket tesz fel magában, amelyekből kiderül, hogy a szigor teljesen elnyomta a személyiségét, illetve felbukkan a szorongás: ,,És mi van, ha nem vagyok szép?”

Elkövetkezik a rég várt pillanat: Dóri és Lakos Gyuri párbeszéde. A fiú vonzódása is megjelenik. A lány neki beszél először arról, hogy nem is tudja, szereti-e azt, amit csinál, tökéletes végkimenetelt hazudik nézőinek a jelenet. Mindenki azt hiszi, hogy a fiú sulin kívül bandázik, amibe a verekedés is beletartozik, ennek tagadásán meglepődik a lány, és rákérdez a múltkori – már Ancsától is jól ismert – monoklijára. A nézők, nem először hallva erről, összezavarodnak a fiú passzív agresszív reakciójától, és már sejteni lehet, hogy van valami a háttérben.

Boti és Csabesz párbeszédével indul el a darab lavinája: Csabesz olvasni kezdi Dóri Lakos Gyurinak írt szerelmes levelét, melyről kiderül, hogy osztogatják a suliban, ráadásul Lakos Gyuri kezdeményezte.

A következőkben megtudjuk, hogy Ancsa csak irigy Dórira, mert vele törődnek a szülei, míg az ő anyja szerelmes tinilányként éli az életét, és azzal magyarázza a történteket, hogy Dóri biztos nincs olyan barátnői viszonyban az anyjával, mint ő a sajátjával.

Míg Lakos Gyuri egy tábla mögött áll, megtörténik az a párbeszéd, amelyből kiderül, hogy Boti szerelmes Dóriba, akit vigasztalni próbál.

A következő jelenet szolgál a történtek magyarázatául, hiszen Lakos Gyuri monológja mindenre választ ad: a táblára rajzolt arc édesapja szerepét tölti be, hozzá irányítja szavait. ,,Azt mondtad, meg kell alázni a nőt, hogy aztán könyörögjön a szeretetért, de ez nem így van, Tücsök Dóri nem anya…”, hangzik el a mondat, amely teljes empátiát kelt a nézőkben, és reményt a káosz megszüntetéséhez. Ez a monológ segít mindig nekünk, szereplőknek is bekerülni abba az állapotba, amit követel tőlünk a helyzet.

Ezt Boti monológja követi, melyből kiderül, hogy édesanyja meghalt, és hogy hiányolja az apját, aki nem foglalkozik vele, mert folyton dolgozik. Közben megjelenik Lakos Gyuri, aki le akarja fizetni azért, hogy töröljön ki neki pár 1-est matekból.

A nézők reménykedése ott törik meg, amikor Csabesz a monológját azzal kezdi, hogy Lakos Gyuri neki ajándékozta a telefonját. A feszültség csak még jobban fokozódik, amikor sor kerül Dóri és Lakos Gyuri párbeszédjére. A fiú Istenről, mennyről és pokolról kérdezősködik, a lány nem bocsát meg neki, otthagyja őt.

Ekkor Lakos Gyuri nem a játéktérről, hanem a teremből sétál ki gyors didzserudu és mennydörgő hangokra. A nézők ekkor általában nem akarják elhinni azt, amire ez a jelenet utal, ám a többi szereplő közötti párbeszédből kiderül, hogy egy temetés utáni jelenetről van szó.

Itt változik meg az előadás konvenciója is: mindegyik szereplő a székén ülve válik a karakterévé. Ancsa Csabesz széktábláján ül, kiderül, hogy összejöttek.

Az előadás utolsó jelenete előtt, amelyben Boti szájából elhangzik Lakos Gyuri Facebook- állapota: DELETE, még sor kerül a legmegérintőbb percekre, a diákok kihallgatására. Utolsóként a könnyező nézők, azaz kihallgatók elé lépni mindig óriási teher, mert olyan, mintha ők is Dóriban keresnék a vigaszt, ám vádolnák őt egyszerre.

Emlékszem, az idei utolsó előadáson könnyezve tapsoltak is vissza, mert akkor sikerült a nézők és a helyzet elé dobnom magam igazán, Dóriként éreztem magam lecsupaszítva, és azért sírtam, mert tényleg hibásnak éreztem magam, és azt hittem, hogy életem végéig ezzel fogok élni, sírtam, ,,mert elhittem, hogy tényleg a megkönnyebbülésért kell könyörögnöm”, magyaráztam még mindig remegve akkor, előadás után.

Szerettem a Bartók Diákszínpad tagjának lenni, mert megtanultam kilépni önmagamból, és ennek a hatására is hoztam meg azt a döntést, hogy a színház világában keressem majd a hivatásomat, esetleg megírni valakinek majd egyszer egy másik Tücsök Dórit.