Sebestyén Rita: Széljegyzetek – Isten pénze
@ Parti Nagy Lajos után, szabadon
Kotorászok a táskámban az új lej után, ami – pont úgy, mint a korábbi kiadások – játékpénzhez hasonlatosan irreálisan színes és ropogós. Ehhez a fajta giccshez komoly vonzalommal kezdtem viszonyulni.
De a taxis lefelé kerekít, és nem engedi, hogy borravalót adjak. Kicsit tologatjuk egymás kezét az udvarhelyi színház felhajtóján.
A mecénás bérlettel rendelkezők átszerveznék az ülésrendet, és harmadszor fordulnak hozzám és a mellettem ülő, velem együtt megszeppent táncos fiúhoz, tegeződve, hogy együtt vagyunk-e. Béna aggyal és arccal bámulok.
Vendégjáték: Isten pénze a Csíki Játékszíntől. Egy ponton a szereplők a nézőtérre futnak, és fénymásolt bankókat szórnak ránk. A mellettem ülő szemüveges úriember lehajol a földre szórt papírdarabokért, és a kezembe nyom egy meglehetősen élethűre gyűrögetett ál-egyfontost. A táskám zsebébe csúsztatom. Az előadás végén, a szemüveges úr – aki a maga számára nem szedett fel hamis egyfontost – nevetve mondja, jussak eszébe, ha véletlenül meggazdagszom.
