Sebesi István: Látlelet Váradról

Sebesi István: Látlelet Váradról

Biró Árpád Levente Első felvonás című drámakötetéről[1]
A Játéktér 2021/4. számából

Még békeidőben, mielőtt az ostoba politika elindította gyalázatos offenzíváját a nagyváradi kultúra, a nagyváradiak és általában a bihariak ellen, egyik utolsó könyveként adta ki a Várad kulturális folyóirat 2020- ban Biró Árpád Levente öt színdarabját Első felvonás címmel, amelyhez Novák Eszter rendező, a Szigligeti Színház művészeti vezetője írt előszót.

Biró Árpád Levente élete a színház. Tanulta, kutatja, szervezi, gyakorolja és a Szigligeti Társulatnál dolgozik kommunikációs felelősi pozícióban. 116 oldalon öt színpadi művét olvashatjuk. Mondhatnánk, hogy egy vígjáték- csokrétába összetéve, ha mondataiban nem tükröződne minduntalan életünk élhetetlensége. Első olvasásra is feltűnik, hogy a szerző a mindennapok rendkívül akkurátus ismerője. Jeleneteiben a valóságos világban tapasztaltakból válogat olyan élethelyzeteket, amelyekkel karikatúraszerű pontossággal rögzíti a törékeny jellemek tragikumát. Biró Árpád Levente nem dől be a posztmodern utáni metamodern korszak kánonszerű elvárásainak. Történeteit inkább lineáris füzérben meséli, nem alkalmazza az oly divatos kollázsos módszert – még amikor az idősíkokat váltogatja, akkor is következetesen építi cselekményei struktúráját. A huszadik század eleji társalgási drámák flottságát bátran elegyíti a neorealizmus nyersességével. Szereplői feltűnően gyakran trágárkodnak, de sohasem lendülnek át az ordenáréságba. A színház alapos ismerete onnan is kiderül, hogy a színdarabokban, bármilyen rövidek is legyenek, kiváló karakterábrázolási lehetőségeket kínál a színészeknek. Párbeszédei feszesek, ritmikájuk nem lankad. Biró Árpád Levente nemcsak a színészmesterség furfangjait ismeri behatóan, de a színház nézőinek pszichéjét is. Tudja, hogy az ön- magáért való művészettől elfárad egy idő után a közönség. Ezért nem hagyja nyugton, blikkfangos fordulataival, pergő csattanóival totálisan uralja a terepet.

Mint ahogyan a Kallódás ellen című darabban is. Vasúti pályaudvaron vagyunk annak mindennemű szimbolikájával együtt. Innen indulunk, ide érkezünk. Egyszerre jelenti a szabadságot és a menekülést. A vonatok jövés- menése érzelmileg is befolyásoló. Elválás és viszontlátás. Szomorúság és öröm ugyanott. És óriási feszültséget is okozhat, ha a vonat egyáltalán nem érkezik meg, mint ahogyan azt Biró Árpád Levente jó fogással alkalmazza kiindulópontnak. Ezt még tetézi az örökös és soha nem lanyhuló román–magyar feszültséggel. Az együttélést az évszázadok alatt felgyülemlett, elhallgatott ellentétek fel-feltörése teszi toxikussá. Miközben mindenki mindenkinek ellenségévé válik, a remélhetően jó irányba haladó vonatról mindannyian lemaradunk.

Az Apokrif Ady-versek – avagy a költő szíve helyén átmeneti zengeráj üzemel a színházi próbafolyamat jellegzetességeit figurázza ki úgy, hogy közben a kultúratámogatási szisztéma abszurditására is felhívja a figyelmet. A nagyváradi színház aktuális társulatának színészei saját nevükön jelennek meg a darabban. Ady Endre halálának centenáriumára készülnek verses műsorral, amiért külön támogatást kap a színház, de az ilyen típusú pénzforrás egyben megrendelést is jelent, ami a művészi kreativitást erősen korlátozza. A rendező igyekszik tartani a határidőt, a színészek mégis bemutatják neki saját elképzelésüket az ilyenkor obligát és unalmas versmondás helyett. A szerző saját magát is beleírja a történetbe, Ady közismert delíriumos fázisaitól ihletve. Szürrealista jelenetsorában a színház belső világának kliséit tárja elénk nagyon mulatságosan.

A Rádiószelet hét jelenetében falusi kocsmában vagyunk. Nemcsak a helyszín, de az ott megforduló emberek is a társadalom perifériáján vannak. Idegen érkezik, kofferrel a kezében. Felbolydul a kis közösség, plébánosostul, pultosostul. Letagadott bűnök, féltve őrzött titkok sejlenek fel. Csak egy dolog biztos: nincs semmire jó megoldás és az elszigeteltség még a felzárkózás reményének sem ad esélyt.

A Zsákutca a legkurtább darab. Az alkoholizmus és hozadékai mindennek az okozói, ahogyan az kiderül. A thriller jellegű jelenetsort meg-megszakítja az eseményekről szóló, interjúszerű kommentár. A mindig részeg anya és tizenéves fia kapcsolatában valami tragikus fordulat van kilátásban. Zeneszámok fokozzák a feszültséget. Közben a gyengébb embertárs iránti részvét és részvétlenség skáláját járjuk végig.

A Summer Kitchen című dráma mintha az előző kettő miliőjét ötvözné. Ismerős szereplők is színre lépnek. Balladisztikus, sőt mitológiai elemekből áll össze a cselekmény. Tiltott szerelem, akadályoztatott házasságkötés, az apa bizonytalan kiléte. Felmerül a Kelet–Nyugat, szegénység-gazdagság, város-falu szembenállásai, az elmenjek, ne menjek dilemmája, továbbá vallási, faji, nemi különbözőség vagy nemi preferencia okozta ellentét is szerepel a szövegben. A város vonzáskörzetében, falun vagyunk, amelyről az is kiderül, hogy Ramocsaháza a neve. Talán túl gazdag ez a kultúr- és szociálantropológiai látlelet, de legalább megtudjuk, hogy ezen a nem létező helyen is megoldatlanok a globális gondok.

Biró Árpád Levente a legelkeserítőbb élethelyzetet is megkönnyíti humorának elemi erejével. Patinás szlengje és innovatív szófabrikációi szokatlanul színessé teszik drámai szövegeit. Az olvasót és feltehetően a színészt is (nézőstül) pillanatok alatt képes szituációba helyezni, és onnan már az ő útmutatásával tudunk csak továbblépni. Történetei beszippantanak, felhagyunk minden reménnyel, átengedjük magunkat befolyásuknak. Ugyanakkor megjegyzendő, hogy a kötet első két színdarabja meglehetősen helyi érdekű. Mindannyiunkat érintenek ugyan a felvetett lokális problémák, ám egy kívülálló feltehetően nehezen értené azokat. De a lokálpatriotizmust, a citoyen öntudatot feltétlenül erősítik. És mi más lehetne ennél fontosabb a zaklatott váradi hétköznapokban? A másik három drámai szövegben már inkább egyetemesebb problémakörrel operál a szerző. Személyes hangvétele erősíti a hitelességet. Tömörsége adekvátan tükrözi környezetünk egyre redukáltabb közlésmódját. De látszik benne a gondolatok, témák, helyzetek korlátlan kifejtésének lehetősége. Remélhetőleg többet is megtudunk minderről. Majd a Második felvonásból.


[1]Biró Árpád Levente: Első felvonás, Várad Kiadó, Nagyvárad, 2020.