Sebesi István: Homo-road

Öröm és boldogság. 3G Színház, Marosvásárhely

Fotó: Simon K. Attila

Hogy nevezik az erdélyi melegek a hazavezető utat? Homo-ród. (A magyarok.) Székely Csaba új drámája, az Öröm és boldogság a magyarul Erdély, románul Transilvania, németül Siebenbürgen, melegül Ergay tájain élő magyar melegekről szól.

A marosvásárhelyi várban, egykoron a mészárosok céhének tulajdonában lévő, mára szakszerűen helyrehozott sarokbástyában otthonos társalkodó fogad. Onnan falépcsőn jutunk a Teatru 74. Színház és az előadást létrehozó 3G Színház közösen használt nézőterére.

A manapság oly népszerű, igénytelen és áltudományos ismeretterjesztő műsorok stílusában indul az előadás. Szépelgő műsorvezetőnő kellemkedően vezeti fel a nap témáját. Azokról lesz szó, akik ugyanolyanok, mint mi, de mégsem. Provokálóan használ diszkrimináló jelzőket, gügyögve sejteti rosszallását a másság iránt. A jelenet nemcsak a népbutító műsorokat parodizálja, hanem a média és a közélet szereplőit is, akik alig tudják leplezni homo- és minden más fóbiájukat.

A dráma több szálon futó cselekménye aktuális helyzetképet ad a színház-bástyán kívüli valóságról.

Veszélybe kerül egy irodalomtanár állása, aki diákjainak olyan filmet ajánl, ami ugyan a világirodalom két fontos költőjéről szól, de kettejük szerelméről is. Másik jelenetsorban szakítás előtt, majd után levő, egymást szerető két nővel találkozunk. Egy apának meg kell küzdenie azzal, hogy a fia bevallja neki melegségét. A fiú falura menekül, ahol befogadja őt a családos kocsmáros, aki gyermekkori barátja. Csavaros a történet, meglepő fordulatok, lendületes érzelmi kitörések, megrendítő meglepetések követik egymást, eszköztelenül ábrázolva. Minden szereplőnek jut egy-egy hosszabb szóló jelenet. Van, amikor a közönséget is bevonják. Emelje fel a kezét, aki… És most az, aki az előbb hazudott. Mindkét kérdésre sokan jelentkeznek. Nagy a derültség, miközben egyre rosszabbat sejtet a cselekmény.

A műsorvezetőnő Zitát Fodor Piroska irritáló hangú karakternek ábrázolja, aki tudatában van helyzete (vélt) fontosságának, és szigorúan ragaszkodik a saját igazságához. Később a kórházi jelenetben undok és rosszindulatú nővér, majd a falusi kocsmáros szikár feleségében kiteljesedik. Árnyalatnyi rezdülése egy életen át megalázott asszony tragédiája.

Benedek Botond-Farkas irodalomtanára, Ádám élete lépésről lépésre beszűkül. A monológja elején oly rajongóan lelkes pedagógus az igazgatói-szülői tetemrehívástól összeomlik, a cizellált értelmiségi lét előttünk semmisül meg a társadalom durvaságától. Már az újra felfedezett szerelem sem segít, a magány, a kiközösítettség érzése hatalmasabb, és ez a tragédia felé taszítja.

Szász Réka Teklája az érzelmeit pattanásig feszült fegyelemmel palástolja. Amikor szerelme szakít vele, a kétségbeeséstől tehetetlenné válik, tekintete elborul, reményvesztettsége betölti a bástya két emeletét, de még az alsó szintjét is. Badics Petra hagyja el őt Judit szerepében. Az ezen a vidéken még nem oly gyakori önálló, intellektuális, eredeti, visszafogottan szenvedélyes, vezető pozícióban dolgozó nőt később már nem fogadja vissza a szerelme. Judit megrendül, de csak érezzük, nem látjuk.

Nagy Istvánt (Elek) az erőszaktevő, a rendőr, az apa szerepében látjuk. A fiát annak melegsége miatt kitagadó apa jelenete az előadás sok hatásos pillanata közül talán a legerősebb. Nemcsak két generáció, két életszemlélet, hanem a múlt és a jövő, a sötét középkor és a majdani felvilágosult jövő összecsapását is látjuk itt. Az apa saját kegyetlensége alatt összeroppan. Mély szomorúsága mindent megrendít. Szigorúsága megsemmisíti. De azt is tudjuk, hogy fia életét az értelmetlen tettével tönkreteszi.

Kovács Károly a kilátástalan sorsú fiú, Dénes. Induláskor oly szikrázó pillantása egyre opálosabbá válik a megpróbáltatások során. Az igazságot, az őszinte szerelmet, az emberséget keresi. Végül megtalálja. De az igazi küzdelem ezek megtartásáért csak ezután kezdődik.

A falusi kocsmáros (Béla) szerepében Orbán Levente a szerző különleges tragikomikumának rendkívül erős megtestesítője. Műanyag poharat törölget vehemensen. Kapcsolgatja méretes, duplakazettás, csiricsáré diszkófényes magnóját. A zene olyan, amilyen a készülék. Miután befogadja a városból odamenekült Dénest, a falu népe kikezdi. Félszavas replikáival helyreteszi a kíváncsiskodókat. Igazságérzete durva álcájánál is erősebb. Két jelenet között támlás széken ül a sarokban. A félhomály sem tudja elrejteni azt a lelki tusát, ami mozdulatlanságát áthatja. Végül Dénessel lassú táncot lépegetnek. Szemük egymásba fonódik. Hosszú percekig. Béla zavart, de érzelmei kiteljesülnek, felülkerekedik belső derűje. Öröm és boldogság, amit látunk. Pár futó pillanatig.

Ritka színészi teljesítménynek vagyunk tanúi.

Ándi Gherghe rendező kerüli az explicit ábrázolásokat. Amikor a tanár volt tanítványával egymásra talál, hangszeres párbaj érzékelteti együttlétüket. Sokkal erotikusabban, mintha azt látnánk, amit elképzelünk. Gherghe a párhuzamosan futó, majd összegabalyodó történeteket pontos ritmusérzékkel példázatmesélő egyéni betétekkel vagy zenés számokkal variálja. Gálánsan megengedi a nézőnek, hogy a megrendülés görcseit gyorsan kisimítsa az átmenetekben. A moralitás közlését operarészlettel oldja meg. Mindenik színész játszik valamilyen hangszeren, átszellemülten összegzik a kilátástalant. Párhuzamos életeket élünk, és a párhuzamosak még Bolyai városában sem találkoznak.

Székely Csaba egyszerre oktat és nevel. Drámája szereplői nézőinek indigós kópiái. Színházban nem szokványos megoldásokkal él. Pimaszul provokál. Kérdéseket tesz fel, amelyekre nem merünk válaszolni. Bravúros helyzetkomikumokkal mégis véleményközlésre késztet. Megoldásokat nem ajánl. Csak rámutat gyarlóságunkra. Az öröm és boldogság elérhetetlen. Mégis mindannyian reméljük.

————————-

Öröm és boldogság. Bemutató dátuma: 2017. október 7. 3G Színház, Marosvásárhely. Író: Székely Csaba; Rendező: Ándi Gherghe; Rendezőasszisztens: Simon K. Attila; Szereplők: Fodor Piroska, Benedek Botond, Orbán Levente, Kovács Károly, Nagy István, Badics Petra, Szász Réka.