Proics Lilla: Kisvárdai zárógála

Proics Lilla: Kisvárdai zárógála

Fotó: MTI

Az idei fesztivál három napjára ellenérzéseimet félretéve mentem el, hogy láthassam azokat a nagyra becsült és megkedvelt alkotókat, akikhez egyébként nagyon ritkán van szerencsém.

A magyarországi szakma ugyanis ezzel a fesztivállal, mint ahogy azt már rengetegen (magam is) elmondták az elmúlt évek alatt, továbbra is gettósítja a határon túli magyar nyelvű színjátszást, mindezt elképzelhetetlenül dilettáns, sőt megalázó körülmények között. Elfogadhatatlan, hogy színművészeknek ilyen helyzetben kelljen megmutatkozniuk.

A cirkuszi sátor nem színházi tér. A kultúrház színháztechnikailag gyönge, a tere a mai szcenikai elvárásokhoz nehezen mérhető. A Rákócziban kialakított, pontosabban jó szándékkal megbuherált tér tökéletesen alkalmatlan (akusztikusan még egy tanévzáróra is). Idén a Szakgimnázium aulájában berendezett játszóhelyen egyik délelőtt próbált a délutáni előadásra az a társulat, akiken az épületbe kiszálló gyorsszervíz szó szerint átment –, mármint a színpadukon keresztül, a vizes strang felé. Az épületben egyébként egész nap szóbeli érettségi vizsgák folytak, az előadás ideje alatt is.

Nem először röstellem magam rémesen és vagyok dühös a totális tehetetlenségem miatt, úgyhogy ilyen körülmények közt rendezett fesztiválra nem megyek többet, mert az ottlétemmel legitimálom, illetve akaratom ellenére is azonosulok vele. Remélem, érti az összes ott dolgozó kedves ember, akiktől csak odafigyelést, azonnali segítséget kaptam, bármikor bármit is kértem, és akiknek mindez nem kompetenciája, csak végzik a dolgukat a lehető legtöbb odaadással, hogy mindez nem róluk, nem ellenük szól.