Prezsmer Boglárka: Színházpedagógia, drámapedagógia

A Játéktér 2014. téli számából

Pillanatkép itthonról

A színház közösségi műfaj – a drámapedagógia is. A színház történetében, akárcsak a peda­gógia történetében, ciklikusan váltották egymást az érzelmesebb és racionálisabb korsza­kok. Mondják, hogy a színház problémafelvető természetű. Kérdez. Vizsgál. Nyomoz. Feltár. Gondol­kodik. Összetettebb világokat sűrít. Nem kíván válaszokat adni, és mégis állást foglal. Valahogyan. És e köré a valahogyan köré, könyvtárnyi, komoly elméleti kifejtés, művészeti ág és tudomány szer­veződött évezredek óta. A színház sokféle módon segít az érzelmeinket megélni. A drámajáték pedig arra út, hogy megtanuljuk megélni azokat. Mélyen hiszek a figyelem erejében. Ma még inkább szük­ség van rá. Ugyanakkor érzelemdús háttere van az itt következő szigorú hangvételű helyzetképnek is, amely a dráma és a színház itthoni, nevelésben használt eszközeit és formáit mutatja be.

A drámapedagógia nevelési módszer, folyamat

A módszer a színház és a dráma eszközeire épít, olyan természetes nevelési helyzetet kí­nál, amely önmagunk folyamatos formálására, világunk megismerésére ad lehetőséget, a játék[1], a cselekvés, a kölcsönhatás és a személyes tapasztalatszerzés révén. „A drámapedagógia birodalma a megismerés örömétől a megkísérelt kifejezés – olykor gyötrelmes – gyönyörűségéig tart. A drá­mapedagógia kérdez, és megpróbál válaszokat keresni.”[2] A drámajáték lehet módszer különböző tantárgyak, tanítási területek oktatói munkája során, de lehet külön drámaórai munka is.

Színházi nevelés, színházpedagógia

A színház és pedagógia területeinek ötvözése az európai színházi gyakorlatban széles palettát kí­nál. Német nyelvterületen színházi nevelési programja van a legtöbb kőszínháznak, az előadásokhoz kapcsolódó előkészítő és feldolgozó foglalkozásokat kínálva. Ide tartoznak a színházpedagógusok és önkéntesek bevonásával kidolgozott különböző, a színházművészet megismerésére irányuló mű­helymunkák, projektek is. A célcsoport leginkább az ifjúság, de felnőttek számára is készülhetnek színházi foglalkozások. Az elmúlt években Magyarországon is megnőtt a terület iránti figyelem és gyakorlat. Egy 2013-ban megjelent kézikönyv[3] 119 szervezet 171 programjáról tartalmaz összehasonlító leírást, és rövid ismertetést további 250 programról.

Emellett részben színházpedagógiának tekinthető az a munka is, amit a színházi területeken ok­tatók végeznek, legyen az színművészeti egyetem, illetve középiskolás szintű dráma szakos oktatás.

A drámapedagógia Romániában, magyar nyelvterületen

Sok pedagógus hallott róla, ismeri, és alkalmazza a drámajáték eszközeit. A módszer ember­központú szemlélete miatt itthon sem új keletű, és a reformpedagógiákat ismerők számára rokon terület. A 90-es évek elején indultak képzések a szakterületen, de korábban is voltak olyan színját­szó csoportvezetők, irodalomtanárok (vagy más szakosok), akik a drámapedagógia eszköztárával éltek, anélkül, hogy ezt a terminust használták volna. Ennél jóval korábbi elődei a módszernek a magyar folklór dramatikus játékai, illetve a népi gyermekjátékok sok hasonló elemét is megnevez­hetjük a történeti áttekintésben. Jelenünk tanügyi/oktatási rendszerében leginkább választott tárgy­ként/opcióként van jelen a drámapedagógia. Kötelező tárgyként nincs drámaóra a román nemzeti kerettantervben. Megjegyzem, hogy a magyarországi gyakorlatban a tánc- és drámaóra a nemzeti alaptantervben több évig benne foglaltatott.[4]

Jó hír, hogy más tanóra alkalmazott módszere lehet a drámajáték. A leggyakoribb irodalomórán, nyelvek tanításánál, osztályfőnöki, történelem- és testnevelésórákon, de találkoztunk már olyan ké­mikussal is, aki rendszeresen alkalmaz drámajátékot. Ugyanakkor, tapasztalataim szerint, kevesebb lendületet érezni a szakterületen, mint tíz évvel korábban. Pedagógusokkal beszélgetve, élményeiket figyelembe véve elmondható, hogy sokan szeretnének több időt szánni a játékra, a megismerésre, a valódi találkozásra, ám legtöbbször csak „belopják” a módszert az osztálytermi óra kereteibe. Hol van még ettől az együttes élményszerzés, a cselekvéses tanulás, a szerepbe lépős játék, ami nevelési tartalmakra épülve és nagy szeretettel végigvezetve a jelen pillanat csodájában születik? Az okok összetettségét most nem elemzem, csupán a drámaképzésben és -oktatásban is részt vevő pedagógusként osztom meg érzéseimet: az oktatási rendszerbe vetett teljes bizalmatlanság egyfajta megfáradt tanügyi lelkületet hozott ránk. A kíváncsiság hiánya, a mostra vonatkozó örömtelenség, a folyamatosságban való gondolkodás nélkülözése, a tervezés lehetetlensége, hiánya, abszurditása nem egyeztethető a drámapedagógiai szemléletmóddal. Hiszen az éppen a jelen időbe vetett hittel, a várakozás és a megengedő, élményszerű, tapasztalati személyesség okán ér el hosszú távon ered­ményt: az önmagát jobban ismerő, egészséges felnőtté válásra ad esélyt. A jelen idő élhetetlensége kevés pedagógusnak engedi meg, hogy óráira tiszta lélekkel felkészüljön, módszereit adekvátan és szeretettel megválogatva oktasson, neveljen, legyen együtt diákjaival. Hogy ezen nem csodálkozunk, hiszen Romániában évente cserélődnek az oktatásért felelős miniszterek, nem megoldás.

A választott tantárgyként jelen lévő drámaóra esetében van lehetőség a drámamunka elkezdésé­re. Az óvoda játékkal keretezett természete szívesen alkalmazza a drámajátékot. A kisiskolás tanítók is. Igazából a pedagógus személye a döntő. Alkata, habitusa, felkészültsége, pedagógiai hitvallása, és az, hogy maga milyen élményeket szerzett a drámával és a színházzal való ismerkedése során. Van, aki diákjaival jár színházba, ennek feldolgozásához a dráma eszközeit használja. Más a művelő­déstörténeti korok megközelítéséhez használ képből indított drámajátékot.[5] Megint más a szabályjá­tékokat fejleszti szerepjátékokká testnevelésórán. Van olyan iskola, ahol a legtöbb tanító drámaórát választ, de a drámajáték helyett inkább a matematikát vagy más fő tantárgyat gyakorolnak. Talán azért van ez így, mert a hozzá nem értők számára a dráma címszó alá besöpörhető bármi, ami egy kis játékossággal elfedheti a tartalmat. Az ilyen gesztusok teszik sekélyessé a drámapedagógia hite­lét, és a szakterülettel szembeni alázat hiányát jelzik.

Az opcionális tárgyak esetében az iskola dönt arról, hogy a tantestület mit ajánl a kötelező tár­gyak mellé lehetőségként. Az ajánló pedagógusnak egy pontos munkatervet és a tanfelügyelőség ál­tal megszabott kritériumoknak megfelelő dokumentációt kell leadnia az engedélyeztetéshez, mindez a minisztériumi kerettantervhez igazodik. Nem szükséges szakképesítéssel rendelkezni ahhoz, hogy drámapedagógiát vagy bármely más opcionális tantárgyat oktasson bárki.

Képzés a dráma területén, itthon

El kell különíteni, hogy a nevelési vagy a színházi funkció érvényesül a képzések területein. A pedagógus-továbbképzésben a 90-es évek elején jelentkezett a Romániai Magyar Pedagógus Szö­vetség (RMPSZ) által szervezett Bolyai Nyári Akadémiák keretében a drámapedagógia-tanfolyam. Leginkább Kovászna, Hargita és Bihar megyében szerveztek csoportokat az RMPSZ táboraiban. A Megyei Pedagógus Házak szervezésében is zajlottak évközi képzések külföldi szakemberek, később már az itthon addigra felnőtt drámapedagógusok vezetésével. A jelentkezők java óvodapedagógus és tanító volt, de akadt irodalomtanár, nyelv szakos és olykor egy-egy fizikus is. Kevés színházi em­berrel lehetett találkozni. Az első táboroknak székelyföldi városok adtak otthont, megalakult a Drá­mapedagógia Szövetség is, ami ma már kevés tevékenységet bonyolít.

Romániában a felsőfokú oktatásban magyar nyelvű drámatanári szak nincsen. Román nyelven a bukaresti színművészeti egyetem keretén belül létezik színházpedagógiai mesteri képzés.[6] Ma­gyarországon több formában és helyen lehet tanulni felsőfokon a drámaoktatást, ehhez tetszőleges tanári szakképzettség, előképzettség szükséges.[7]

Drámatanárt tehát itthon nem képzünk, olyan pedagógust, aki ismeri a módszert, részben igen. Fokozatosan került be az óvó- és tanítóképző intézmények tanmenetébe a drámapedagógia. A Babeş–Bolyai Tudományegyetem keretén belül működő tanítóképzők legtöbbje csak választott tárgyként kínálja a drámát. Intézmény- és pedagógusfüggő a választás. Ha van a területre szak­képzett oktató a tantestületben, lehet drámát választani. Folyamatról és állandóságról azért nehéz beszélni, mert a tanári fluktuáció is egyre növekszik. A nem állami oktatásban, Nagyváradon például, a Partiumi Keresztény Egyetem Óvodai és elemi oktatás pedagógiája szakán van választható dráma­pedagógia tantárgy. Ugyanitt alkalmazott módszer a játék- és óvodapedagógia tárgyaknál is. Nem tudom megválaszolni azt a kérdést, hogy kell-e minden tanárnak találkozni a drámapedagógiával. A tapasztalat azt mutatja, hogy esély lehet az önismeretre, de nem válik mindenkiből drámatanár egy képzés során, és ez nem is szükséges.[8] Jó lehetne ugyanakkor, ha még többen ismernék, vagy inkább elismernék a módszert.

Alternatív tanári továbbképzések és tanfolyamok léteznek. Az említett nyári táborok mellett a különböző helyi műhelyek is keresik a továbbképzés útját. Kiemelkedő tevékenységet folytat a Nagy­váradi Drámaműhely, évente rendez Drámapedagógia Napokat, és jó kapcsolatot ápol a magyaror­szági szakmai fórumokkal is. Rendszeresek voltak a képzések Kovászna és Hargita megyékben is az RMPSZ és a Pedagógus Házak közreműködésével. Elvétve Aradon, Marosvásárhelyen is zajlottak rendezvények.

A színházi területről közelítve, pedagógiai képzésre van lehetőség magyar nyelven is az ország­ban. A színművészeti egyetemeken felvehető a pedagógia szakmodul, ami azt jelenti, hogy a szín­művészetis diákok, hasonlóan más szakok tanulóihoz, tanári oklevelet szerezhetnek. Később, a maguk szakterületein (színészmesterség, teatrológia, dramaturgia, rendezés, koreográfia stb.) ok­tathatnak színházi tárgyakat középiskolában. Ilyen szempontból nevezhetjük színházpedagógusnak az itt végzett szakembereket. Bár ez is odaadás, önismeret és elhivatottság kérdése. Vannak kitűnő színművészek, akik diákokkal foglalkoznak, drámafoglalkozásaik mentén előadásokat is létrehoznak. De ez nem minden esetben érvényes, és a kérdés továbbra is az, hogy azért foglalkozik-e egy szín­művész diákokkal, mert pedagógiai szempontjai vannak, vagy mert másra nincsen lehetősége (érde­mes Gabnai Katalin gondolatait figyelembe venni[9]). A színművészeti egyetemet végzett pedagógus taníthat drámaosztályban színházi tárgyakat, és választható tantárgyként felkínálhatja az iskolának a színháztörténetet, előadás-elemzést, improvizációs gyakorlatokat stb.

A drámapedagógia fontos része a színjátszás, és a színjátszók vezetőinek pedagógiai munkája. Ennek a területnek a teljes feltárására nem teszek kísérletet. Van ODIF (Országos Diákszínjátszó Találkozó), PADIF (Partiumi Diákszínjátszó Találkozó) és az unitárius Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet is évente szervez találkozót. A képzés szempontjából a csoportvezetők hangot adnak egy szakmai fórum szükségességének. Fontos a képzés, a színház nyelvének ismerete, a működésében való jártasság megszerzése, a varázslatában való megmerítkezés, és mégis sok esetben megtörté­nik a csoda tanfolyam nélkül is: nagyszerűen tud csoportot vezetni az, aki szívből jövő munkája révén összetart egy közösséget. Ezt a szakmai tudás csak megemelheti.[10]

Színházpedagógiai utak itthon

Az utóbbi évadok erdélyi tantermi előadásaira[11] újszerűen hatnak. Friss levegőt hoznak a szakmá­ba, egyre több kőszínház keresi színházpedagógiai területeinek bővítését, vagy átgondolja a közön­ségével való kapcsolata minőségét. Az idei évadot illetően több támogatási lehetőség is nyílt a szín­házpedagógiai munka finanszírozására. Eleinte a függetlenek részéről lehetett nem hagyományos keretek közt játszott produkciókat látni, amelyek diákokat szólítottak meg, őket érintő kérdésekkel.[12] Az interakcióra épülő előadások az osztályteremben zajlanak, megvizsgálnak olyan kérdéseket, amelyek a látott előadásban benne foglaltattak, vagy az előadás során, vagy a színházi részt követő foglalkozáson. Attól, hogy az iskolában, sajátos helyszínen zajlik az előadás, csupán érdekessé vál­hat. De ebben az esetben sem mellékesek a színházesztétikai szempontok. Tapasztalataink szerint a valódi színházi élményt követheti valódi, megtörtént foglalkozás, ami a megértésbeli változásokat előidézheti, és személyessé tudja tenni a látott, befogadott problémákat, témákat.

Magyarországon a tantermi előadások, a színházpedagógiai formák és műfajok kiszélesedése a szakma számára is új feladatokat tárt fel, újraértelmezett sok megkövült kérdést, szokást. A drá­mapedagógiai társaság az elmúlt három évtizedben kifejtett komoly szakmai továbbképző munkája során ma a tantermi színházra és egyéb színházpedagógiai műfajok tanulmányozására is indít be­vezető kurzust.[13]

Összességében, a drámával való tanítás nem megváltás. Csupán egy út. Egy módszer, azoknak a pedagógusoknak, akik maguk is örömüket lelik benne. Az ember figyelembe vételére, tiszteletben tartására nevel, a változásokra érzékenyít, a vizsgálódásra tanít, az érzelmi kultúrát segíti kibontakoz­ni, erősíti a megértést, a változások elfogadását készítheti elő, és a művészetre való érzékenységün­ket, kíváncsiságunkat tarthatja életben. Figyelem. Lehetőség az odafigyelésre való kíváncsiság felkel­tésére. Te te vagy, én én vagyok, ők meg önmaguk… és egymás értékeit megtanulhatjuk tiszteletben tartani. Vagy legalább elkezdhetjük.

__________________________

[1] „(…) mindendrámajáték játék, de csak az a játék drámajáték, amelyben valaki, de legalább egy ember (akár maga a vezető) játékbeli szerepbe lép” ; in: Prezsmer Boglárka: Hódolni kell a padlizsánnak. A találkozás taní­tása – beszélgetés Gabnai Katalinnal. Játéktér, 2013/1.(www.jatekter.ro)

[2] Uo.

[3] Ciboly Ádám–Bethlenfalvy Ádám: Színházi nevelési programok kézikönyve fogalomtára szerint: „Ide sorolható minden olyan tevékenység, amely együttesen megfelel az alábbi három kritériumnak: 1. elsődlegesen a gyer­mek- és ifjúsági korosztály vesz benne részt, 2. elsődlegesen pedagógiai szándéka van a tevékenység vezető­inek, 3. akik dramatikus eszközökkel és/vagy színházi tartalommal dolgoznak.”; L’Harmattan Kiadó,Budapest, 2013.

[4] Afentebb idézett Gabnai-interjúban olvashatjuk: „Amivel a hetvenes évek elején megismerkedtünk, az – nem kevés erőfeszítés árán – 1995-ben bekerült a közoktatásba, Tánc és dráma címen. Később ez Dráma és táncra változott, de megmaradt, bár sok helyen csak választhatóan. A csúcs az volt, amikor emelt szintű érettségit is lehetett belőle tenni, de az emelt szint lehetősége épp mára szűnt meg. 1988-ra vált egészen bizonyossá, hogy a drámapedagógiának elsősorban a nevelőképzésben kellene helyet kapnia. A nappali képzés ennek minden­hol keményen ellenállt, de megindultak a szakirányú továbbképzések. Legjobb szakembereink alapdiplomájuk mellé általában ezt az 500 órás képzést végezték el (Prezsmer i.m.)

[5] Kontextusépítő konvenció vagy játékforma, ami a játék során kibontható környezet felépítésére szolgál. A kép szereplőire és a történetre vonatkozóan adhat információkat.

[6] www.unatc.ro/teatru/arta-teatru.php

[7] www.drama.hu/drama_es_felsooktatas

[8] „(…) korántsem azért, hogy mindenki alkalmazza vagy tanítsa azt, hanem elsősorban amiatt, hogy még időben eldönthesse, akar-e ő egyáltalán tanítani ebben az életben.” (Prezsmer i.m.).

[9] „A színész – az színész. Színészből van, s ha tehetséges, lényegesen más erőkkel, más figyelemmel dolgozik, mint egy drámatanár. Az ő saját fölkészítéséhez kellő technikák, a színészképző eljárások jelentős része meg­található a drámapedagógia és a színházi nevelés eszköztárában. A színészből azonban nem kell, s általában nem is lehet drámapedagógust csinálni. Csak kicsiny részük alkalmas erre. Emlékszem rá, amikor a Szalay utcai minisztérium egyik nagyasszonya egy éven át ezzel a módszerrel akarta hatástalanítani a beadott dráma szakok ügyét, mondván, van ott elég színész, csináljunk azokból drámatanárokat.” (uo.)

[10] Acikk szerzője is oktatója annak az újonnan indított Színjátékos alapismeretek csoportvezetőknek tanfolyam­nak, amit a sepsiszentgyörgyi Művészeti Népiskola keretében szerveznek a 2014/2015-ös tanévre.

[11] Tantermi előadásnak ebben az esetben csak azt tekintjük, amely valamilyen pedagógiai cél mentén szervező­dik. A színművészeti egyetem osztálytermében zajló vizsgaelődások nyilvános megtekintését nem.

[12] Bánk bán? Jelen!, Váróterem Projekt, Kolozsvár. Bemutató: 2012. április 25., Hogyan ettem kutyát?, a sep­siszentgyörgyi Tamási Áron Színház és a Tandem Csoport közös előadása. Bemutató: 2014. március 5. (ld. www.hogyanettemkutyat.wix.com/hajonaplo). Az Osonó Színházműhely színházpedagógia-foglalkozása fel­nőttek és diákok számára készült az Ahogyan a víz tükrözi az arcot c. előadásához (www.osono.ro). Az idei évadban a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió is folytatja A te színházad! programját, ezúttal otthon készül tan­termi előadáshoz és kapcsolódó feldolgozó foglalkozás, és háromlépcsős formában dolgozza fel az Übüség c. produkcióját, előadást előkészítő és azt feldolgozó műhelyben.