Karády- életmű könyvbemutató Csíkszeredában
Február 22-én, szerdán 18 órától a Csíki Játékszín Hunyadi László Kamaratermében Ne kérdezd, ki voltam – Karády Katalin, a díva emlékére címmel megjelent kötet bemutatójára és sanzonestre kerül sor. A könyvet Péter Zsolt szerkesztő ismerteti, az esten közreműködik Márdirosz Ágnes színművész és Ráduj Gábor zongorista.
A rendezvény szervezője a sepsiszentgyörgyi Balassi Intézet, Magyar Kulturális Központ.
„Negyedszázaddal a színésznő halála után elérkezett az ideje annak, hogy színháztörténeti források segítségével megrajzoljuk Karády Katalin félbetört pályaképét, és rekonstruáljuk életrajzát. Nem kezdtünk újabb oknyomozásba s elméleti fejtegetésbe – ehelyett a rendelkezésre álló ismeretanyagot összegeztük. A gazdagon illusztrált kiadvány különlegessége, hogy QR-kód segítségével a díva máig kiadatlan felvételeit is letöltheti az olvasó.” Írja a kötet szerkesztője Péter Zsolt, az OSZMI munkatársa. Különleges lehetőség, a Szépmíves Könyvsorozat egyik darabjának bemutatása, a Balassi Intézet szervezésében, két helyszínen Csíkszeredában és Sepsiszentgyörgyön. Péter Zsolt, a fiatal színháztörténész, Karády Katalin pályájának szakavatott ismerője, az estek hangulatát, azonban a Márdirosz Ágnes, a Csíki Játékszín valamint Damokos Albu Annamária,a Tamási Áron Színház színésznői teszik emlékezetessé a díva örökzöld slágereivel.
Karády Katalin többször próbálkozott a színészmesterség elsajátításával, de nem volt elég kitartó. Egy véletlen találkozás döntötte el sorsát. Egyed Zoltán hírlapíró bemutatta a színházi szakma elismert pedagógusainak, és beindította a sztárcsináló gépezetet. Egyed rábeszélte a Vígszínház igazgatóit, hogy szerződtessék Karádyt. Üstökösszerű felemelkedését azonban mégsem a színpad, hanem a film hozta meg. Zilahy Lajos a Halálos tavasz című filmregényében Ralben Edit szerepét alakította, és ezzel beírta magát a magyar filmtörténetbe. Karády bálvánnyá vált, s az önálló, vonzerejével és eszével is érvényesülő nő lett az uralkodó a magyar filmgyártásban. A filmvígjátékok helyett Magyarországon is megjelent a „film noir”, melynek Karády lett a legnagyobb sztárja. Király Jenő Karády mítosza és mágiája című tanulmányában pontosan megjelöli azokat a nőtípusokat – aktív, magányos, veszélyes és bonyolult nő –, amelyeket Karády feltűnése előtt nem ismertek a hazai nézők . Az önálló, vonzerejével és eszével is érvényesülő nő lett az uralkodó a magyar filmgyártásban. Karády bálvánnyá vált. Kedvenc viseletével, a nadrágkosztümmel és angol kosztümmel nemcsak divatot teremtett, de elhitette a nézőkkel, hogy a férfias határozottság és az izgató nőiség megfér egy testben. A kiélezett politikai helyzetben közel került a katonai elithez: Ujszászy István a magyar kémelhárítás főnöke jegyezte el 1942-ben. Karády kapcsolatai révén mindent megtett az üldözöttek megmentéséért. Amint azt Mezei Andrásnak, a Film, Színház, Muzsika újságírójának évtizedekkel később kifejtette: „Azzal a korszakkal pedig azért szálltam szembe, mert ki merem mondani, ilyen »giccsesen«: az én gyenge lelkületem nem bírta elviselni, hogy tízezrével viszik az embereket a vagonokba, a halálba. Ennek ellenére nem politizáltam akkor sem. Azóta is távol áll tőlem a politika. Segítettem, bújtattam, hiszen három lakásom volt akkoriban, s ha már elvittek valakit, utánamentem, és kihoztam Kistarcsáról is.” Az 1940-es évek filmsztárját, akit a Gestapo börtöne sem tört meg, a kommunizmus mindent elsöprő osztályharca végül legyűrte. A háborút követő operettszínházi-sikerek múltán személyét egyre inkább háttérbe szorították. A filmgyártás már rég nem számolt vele, utolsó menedéke a koncertpódium és a hanglemez maradt. Amikor műsora partizánindulókra és orosz propagandadalokra korlátozódott, feladta, és 1951-ben elhagyta Magyarországot. Közel negyven emigrációban töltött év után New Yorkban érte a halál. Néhány amatőr fényképen, koncertfelvételen, rádióbeszélgetésen és kifakult filmkockán kívül szinte semmi sem őrzi az idős színésznő emlékét. A hollywoodi sztárokéhoz mérhető népszerűsége azonban mai napig tart.
