Mit csinál a teatrológus?

Borítókép: Jankovics Kata, Balázs-Bécsi Anna, Molnár Flóra, Dögei Mátyás. Fotó: Koós Csenge

Csoportos interjú Balázs-Bécsi Annával, Dögei Mátyással, Jankovics Katával és Molnár Flórával, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem végzős teatrológia szakos hallgatóival. Az interjút készítette: Koós Csenge.

Előszó

Kedves Olvasó!
Amikor az interjút készítettem ezzel a színes társasággal, engedtem az engem elragadó szentimentalizmusnak. Az egyetemi éveim egyik legmeghatározóbb emléke ugyanis hozzájuk köthető. Az első évnyitó után, amikor még szorongással teli izgalommal kerestem a helyem az új intézményben, a szakvezetőink összetereltek minket és egy nagy teatrológus beszélgetéssel indítottak el minket az utunkon. Mindenki bemutatkozott, mindenki „látva” érezhette magát. Az a nyitottság, amivel a „nagyok” fogadták az osztályomat, örök tanításként él bennem: mert (ha magam is válaszolhatok a feltett kérdésre) mit csinál a teatrológus? Figyel, lát és befogad.
Hálás vagyok, hogy lehetőségem volt egy jelenleg, ám nem véglegesen utolsó beszélgetésre ezekkel az intelligens, kedves és ambiciózus emberekkel. 

Jó olvasást kívánok, az interjú alanyainak pedig azt, hogy olyan nyitott szívvel fogadják őket mindenhol, ahova csak sodorja őket az élet, amilyennel ők fogadtak engem annak idején.

Koós Csenge, másodéves teatrológia szakos hallgató

Első felvonás

MOLNÁR FLÓRA: Miért jöttünk teatrológiára?

JANKOVICS KATA: És miért Vásárhelyre?

FLÓRA: Nagy utazás és vállalás volt. Kisvárdai vagyok, ott van a Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja, ennek köszönhetően pedig az első színházi élményeim erdélyi, illetve határon túli előadások voltak. De az erdélyi színház volt igazán meghatározó számomra. Abban az évben, amikor közönségzsűri voltam, jött a Nyugalom című előadás Radu Afrimtól. Láttam, hogy Erdélyben sokkal expresszívebb színházi formanyelv dívik, ami engem már akkor is jobban izgatott, mint például a realizmus, ezért gondoltam azt, hogy jövök Marosvásárhelyre. Egyébként a Sztalker suliban ismerkedtünk meg Katával, nagyon hálás vagyok az ottani tanáraimnak, és hálás vagyok az ottani tapasztalataimért.

KATA: Miután az ELTE-n elvégeztem a spanyol-olasz szakot, biztossá vált számomra, hogy a színház irányába szeretnék elmozdulni. Mivel pont abban az évben szervezték át az SZFE-t, oda nem felvételiztem. Vásárhelyet Flóra dobta be. Felvételiztem színész szakra, ami először nem sikerült, de elkezdtem a teatrót. Beleálltam a döntésembe, hogy akkor mindenképpen színház. Aztán egyszerre végeztem két szakot, mert egy évvel később sikerült a színész osztályba is bejutnom. A teatrológia megadta nekem azt a szellemi hátteret, azokat az impulzusokat, amikre igazán igényem van a színházban. 

DÖGEI MÁTYÁS: Sok minden volt, mielőtt idejöttem, de: itt vagyok. Öt évet voltam a Budapesti Operettszínház énekkarában, meg játszottam pár kisebb szerepet is, például a kenyér szerepét. Pesten felvételiztem a színművészetire színész szakra. Aztán én is egyre inkább úgy éreztem, hogy nem feltétlenül a színpadon való létezés az, ami érdekel. Izgatott a rendezés, az írás. Felvételiztem ide rendezőszakra. Nem vettek fel, viszont nagyon jól éreztem magam a felkészítő időszakban, a közeg, az emberek és a hely miatt. Pótfelvételiztem teatrológiára, és felvettek. 

BALÁZS BÉCSI-ANNA: Én nyolcadikig képzőt végeztem, aztán reál szakra mentem tovább, de tizenkettedikben már tudtam, hogy mégis művészeti irányba szeretnék menni. Arra jutottam, hogy semmiben sem vagyok nagyon jó, mindenben egy kicsit. Először kinéztem magamnak a látványtervezést, de abban az évben nem indult osztály a magyar karon. A szüleim mindenképp azt akarták, hogy menjek egyetemre, úgyhogy rátaláltam a teatrológiára. Elmentem egy felkészítőre, amit Boros Kinga tartott. Rámutatott olyan elemzésbeli szempontokra, amikre korábban nem is gondoltam. Eldöntöttem, hogy ezt akarom tanulni. Aztán annyira megszerettem, hogy miután elkezdtem a látványtervezést, és egy évig csináltam párhuzamosan a két szakot, úgy döntöttem, hogy mindkettőnek megadom a saját idejét. Úgyhogy egy időre befagyasztottam a teatrológiát, és szépen mindkét szakot befejeztem. 

Második felvonás

CSENGE: Kalandos három év áll mögöttetek.

KATA: Hatan kezdtük az egyetemet: Matyi, Flóra, Zsófi, Tóni, Mimi meg én. Mimi fél év után elment, maradtunk öten. Aztán Zsófi és Tóni is elmentek. Harmadév első félévére végül maradtunk hárman, majd  második félévre  négyen lettünk, akkor csatlakozott hozzánk Anna.

MATYI: Varga Anikóval indultunk, de aztán másodéven megszületett a kisbabája, és azóta Csizmadia Imola az osztályvezetőnk.

FLÓRA: Az osztályból senki sem volt vásárhelyi. Egymásra voltunk utalva. Itt senkinek se volt kialakult baráti közössége, senkinek se volt ismerős a város ahhoz, hogy rögtön otthon érezze magát. Az, hogy mi ennyire összekovácsolódtunk, egyrészt annak az eredménye, hogy nagyon egymásra voltunk utalva, és az első évet magánéletileg és szakmailag is 0–24 együtt töltöttük. Kata, Zsófi és én együtt is laktunk egy évig. Másrészt a személyiségünk, meg valamilyen csodás módon a színházi ízlésünk is egyfelé tendált.

KATA: Ezt annyival kiegészíteném, hogy szerintem sokféle a színházi ízlésünk, de párbeszédbe állíthatóak és összefésülhetőek. Csomószor adtunk egymásnak olyan impulzusokat, amikkel formáltuk a másik esztétikáját. Két évig tanultunk színészmesterséget Patkó Évával. Ott látszott az, hogy mennyire izgalmasan tudunk közösen gondolkozni, egy  heterarchikus színházi modellben együttműködni. Ezt a mesterségórát inkább színházcsináló kurzusként definiálnám: írtunk, rendeztünk, játszottunk, együtt találtuk ki a díszletet, a jelmezeket, a koncepciót. Összekovácsolt minket a legendás első félévi vizsgánk. Hajnali hatig próbáltunk, mert napközben nem volt termünk. Iszonyatosan ambiciózusak voltunk. 

FLÓRA: De ehhez mindannyiunknak nyitottnak kellett lennie. Például én egy olyan színházi közegben szocializálódtam, ahol a zenés színháznak nem volt jó reputációja, de Matyi nagyon szenvedélyesen tudott róla beszélni. Emiatt elgondolkodtam azon, hogy műfaji szinten nem lehet szelektálni. A három év alatt sok kritikát írtam, és egy kritikusnak nyitottnak kell lennie mindenre, amit lát.

MATYI: A színészmesterségen kívül a drámaíró műhelyt és a teatrológia órákat is megemlíteném. Kárpáti Péter tartotta nekünk a drámaíró foglalkozásokat, ahol megszületett az osztály saját darabja, Meneküljetek ebből a rettenetes házból! címmel. Másodév végén csináltunk is belőle egy felolvasószínházi előadást. Teatrológián Boros Kingával első évben pedig sok olyan óra volt, amikor a tanterven kívüli fontos kérdésekről beszélgettünk. Megtanultunk vitatkozni.

ANNA: A teatrológia megerősített abban, hogy van véleményem, és hogy azt mondjam is. Harmadév második félévében nehéz volt belecsöppenni egy új osztályba, mert nagyon jó volt az Erasmusos közegem. Bár úgy jöttem vissza, hogy félig idegen, félig ismerős volt minden és mindenki, nagyon hálás vagyok, hogy az osztály részének, meg újra az egyetem részének érezhettem magam.

Harmadik felvonás

CSENGE: Mit szerettetek legjobban a szakban?

FLÓRA: A legpozitívabb élményem a tanáraim pedagógusi attitűdje volt. Azt éreztem, hogy kollégaként kezelnek minket, és úgy tudják átadni a tudást, hogy közben nyitottak a mi véleményünkre is. Inspiráló volt a szakértelmük, meg az, hogy nem sémákban gondolkodtak, hogy „te most dramaturg vagy és ezt meg ezt kell csinálnod”, hanem aszerint próbáltak minket terelgetni, hogy kinek mire van készsége.

MATYI: Kinyitottak egy olyan világot, ahol sokféle színházat láttunk. Elég sok fesztiválra eljutottunk, ez is nagy előnye a szaknak. A fesztiválokon írhattunk kritikákat a látott előadásokról, vezethettünk fesztiválnaplót. Megnyitottak számunkra egy sokkal szélesebb perspektívát, amire valahol a világban azt mondják, hogy színház.

KATA: Ez az a szak, ahol a leginkább tudtunk kortárs színházzal foglalkozni. Rengeteg külföldi előadást néztünk. Kinyílt a színházi látásmódunk. A három évet végigkísérte az a kérdés, hogy mi a színház, és mit nevezhetünk színháznak. Teatrológián terünk nyílik arra, hogy más esztétikák mentén is rálássunk a színházra, és felbontsunk definíciókat, határművészetekkel foglalkozzunk. Ez inspirál, mind színészként, mind dramaturgként: hogy mindenben is lássuk egy kicsit a színházat. A fesztiválok miatt számos városba elmehettünk. Nagy élmény volt az, hogy jövök egyfajta színházi kultúrából, és itt meg mindenre friss szemmel tudok nézni. Létjogosultsága van annak, hogy valamit nem ismerek, teljesen szűz szemmel és kreatívan lehetek jelen. Ennek az új közegnek a megismerésében nagy segítségünkre volt Albert Mari, akitől többek között román színháztörténetet és fordítást tanultunk. Az idei Unscene fesztiválon fel is olvastuk a legújabb Mari által koordinált projektünket, a Zebra 2.0-át. Ez Saviana Stănescu drámájának angolról magyarra fordítása volt, és a szövegen alapvetően Flóra, Matyi és én dolgoztunk, Anna a felolvasó színházi előadásba csatlakozott. 

MATYI: Jó volt, hogy egyszerre kaptunk sokfélét, sok embertől. Első évben Benedek Zsolt és Adorján Beáta tartottak teatrológia szemináriumot, ami színházi műhelybe csapott át.

KATA: Közösen építettünk egy univerzumot  teatrológus karakterekből. Az első év hívószava az volt, hogy: mit csinál a teatrológus. Körbejártuk, mi az a teatrológus – sokan Magyarországon egyáltalán nem értik mit jelent. Azt, hogy dramaturg még csak-csak, de teatrológus? A kurzus úgy indult, hogy interjúkat néztünk, meg dramaturg, teatrológus ismerőseinkkel készítettünk beszélgetéseket, hogy közelebb jussunk a válaszhoz. Ezekből az infókból fokozatosan kellett különböző univerzumokban létező karaktereket építeni. Aztán őket beraktuk egy metaverzumba, és ott elszabadult a teatrológus agy.

MATYI: Nagyon izgi volt, hogy a kurzus előtti és közbeni viták, és a különböző színházi irányokról szóló beszélgetések a felépített fiktív teatrológus karakterekből szólaltak meg, eljátszottuk őket. Azáltal tudtuk élesíteni ezeket a vitákat, hogy megvolt mögötte a fikció biztonsága, így akár a saját habitusunktól eltérően, élesebben bele tudtunk állni a dolgokba. 

FLÓRA: Ezekben a felépített univerzumokban a teatrológus volt a színházcsinálás szervező eleme: mi van akkor, ha az ő perspektívájából nézzük meg a színházcsinálást? A cél nyilván az volt, hogy lássuk: mi magunk alakítjuk a folyamatot.

KATA: Igen, kimozdítottak minket abból a sztereotípiából, hogy a rendezői színház struktúrájában a dramaturg nem kap akkora szerepet. Látnunk kellett, hogy a dramaturgnak valójában mekkora szerepe van, hogy mennyire rétegzett a munkája, és hogy ezt a komplexitást hogyan tudja kamatoztatni.

Negyedik felvonás

CSENGE: Mit csinál a teatrológus?

FLÓRA: Azt gondoltam, hogy elsősorban szövegekkel foglalkozik. Amikor mint színházcsináló idejöttem, már érdekeltek az olyan formák, műfajok, mint a fizikai színház, a mozgásszínház. A szakdolgozatomat is táncdramaturgiából írtam. Ez annak a prekoncepciónak a megcáfolása, hogy a teatrológus vagy a dramaturg csak szövegekkel foglalkozik. Megtanultam, hogy a dramaturgi munkának rengeteg dimenziója van, például most Bagossy Beatrix végzős koreográfia szakos hallgató licenszvizsgájában működtem közre, és az is nagyon tanulságos volt számomra. Mariana Van Kerkoven azt mondja, hogy a dramaturgia homályzóna a gyakorlat és az elméleti munkásság között. A társadalmi szerepek megváltozásával párhuzamosan, a színházi struktúrák is változnak, vagyis a színházi szerepek is változóban vannak. Így, ha egyáltalán van tisztán dramaturgiai szerepkör, akkor a dramaturg alkotópartner, egy csapat része, aki rengeteg mindent csinál, ahhoz mérten, hogy az adott munkafolyamat mit követel meg. 

KATA: Bedobom azt a szót, hogy textus. Amikor idejöttem, azt gondoltam, a textus értelmezésével, hogy a teatrológus szövegekkel foglalkozik: meghúzni, átírni, fordítani, színpadra adaptálni, és a szöveget minél pontosabban felfejteni, segíteni az értelmezésében. A textus fogalma fokozatosan alakult át bennem a másik jelentésévé, ami ugye a szövet. A szövet pedig nem csak a szöveg. A teatrológus mintázatokkal, kapcsolódásokkal foglalkozik, azzal, hogy mi hogyan függ össze mivel, és nem csak szövegi szinten: egy kép, egy hangzás, egy szó milyen viszonyba kerül a színpadon, milyen hatást rajzol ki. 

ANNA: A Covid alatt kellett csinálnunk egy promó videót a szakról. Akkor úgy fogalmaztam meg, hogy a teatrológus az, aki mindenbe beleüti az orrát. Ezt fenntartom. Míg más szakon, és itt főleg a látványtervezés szakon szerzett tapasztalataimból indulok ki, mindenki arról beszél, hogy ő mit csinál, addig a teatrológus arról, amit mások csinálnak. Ez nagyon fontos különbség: ki hogyan közelíti meg a színházat. Egy-egy tervezőről sokkal többet hallottam teatrológián, mint látványon. Szükség van olyanra, aki nem csak magával, hanem a színházzal mint csapatjátékkal is foglalkozik.

MATYI: Amikor megpróbáltam kideríteni, hogy miről szól ez a bizonyos teatrológia szak, kicsit megijesztett, hogy van színháztudomány része. Féltem, hogy túlzottan elméleti lesz. Majd megtaláltam a szakunk Facebook-oldalát – Teatrológia – Dramaturgia szak –, és ez alapján reménykedni kezdtem, hogy dramaturg irányba is el lehet menni. Most azt látom, hogy a teatrológus színházi alkotóként vesz részt egy próbafolyamatban. Ahogy a többiek is mondták, sokféle dolgot csinálhat. Nyilván egy nagy színházban egészen más feladatokat kap, mint egy kis színházban, ahol nincsenek külön szakemberek, hanem hirtelen be kell ugrani erre-arra. De attól is függ, hogy te mit tudsz hozzáadni, hogy hova helyezed el magad. Az egyetemen több rendezős vizsgában is részt vettem kvázi dramaturgként. Különböző rendezők mellett, különböző szerepekben éltem meg ezt a pozíciót. Izgalmas együtt gondolkodni a rendezővel. Akár már a koncepció kialakítása is történhet együtt, de inkább az a jellemző, hogy a rendező jön valami alapkoncepcióval, az egyetemen főleg, hiszen ezek a saját vizsgaelőadásaik. A feladat, hogy ezekre a koncepciókra úgy csatlakozz rá, hogy közben saját magadat is belerakd, és az ötleteidet az ő rendszerükön belül tudd működtetni.

CSENGE: Milyen egyetemen kívüli tapasztalatokat szereztetek?

KATA: Első évben a szatmári színháznál voltam szakmai gyakorlaton, egy klasszikus próbafolyamatban vettem részt, Albu István rendezett Woyzecket. A második gyakorlatom az Örkény Köztérnél volt egy nyári táborban, ott a közösségi színház működésébe nyertem bepillantást. Külső tapasztalatként hozzáfűzném, hogy az egyetem sok workshopot szervez nekünk,  például  Cziboly Ádámmal,  Bethlenfalvy Ádámmal a színházi nevelési workshop, stb. 

FLÓRA: Első évben az Örkénynél voltam, leginkább megfigyelő szerepben, de jó élmény volt, Ari-Nagy Bori mellett voltam dramaturggyakornok, a színlap szerkesztésébe vont be.  Mindenképp hasznos volt végignézni, hogy milyen egy próbafolyamat egy nagy színházban. A Stúdió K-nál voltam még egy rövidebb próbafolyamatban, abban már aktívabban tudtam részt venni. Egyébként az egyetemen lehetőség van arra is, hogy a szakon kívül is kipróbálhasd magad. Színész és rendező szakon voltam kint Erasmusszal fél évet Brüsszelben az INSAS-on. Leginkább színészként vettem részt előadásokban, de asszisztensi munkát is végeztem. Kritikusként is sok gyakorlatom volt, akár a TESZT-en, akár különböző folyóiratoknál, mint a Látó, Újvárad, Helyőrség. És ide sorolnám a saját projektjeimet is, például a Nagyvárosi ikonok című előadásunkat. Kata volt az egyik szereplő és a dramaturg. Flór Máté, kolozsvári színészhallgató volt a másik szereplő. A zenét a Hangzó Konzort reneszánsz furulyazenekar játszotta. Az előadást először az RS9-ben mutattunk be, Budapesten, aztán Kolozsváron is, a Tranzit Házban. Ez azért is valósulhatott meg, mert Varga Anikó nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy bemutasson minket kortárs szakembereknek.

ANNA: Az én szakmai gyakorlataimat elmosta a Covid. Asszisztensi munkát sikerült kibulizni magamnak a Csíki Játékszínnél, jó tapasztalat volt. Később plakáttervezéssel foglalkoztam, inkább a látványtervezős oldalamat tudtam kamatoztatni, arra volt igény. De ebben a félévben dolgoztam rendezőszakosokkal is. Szerintem nagyobb hangsúlyt lehetne fektetni arra, hogy az osztályok együtt dolgozzanak. Az Erasmust én is hangsúlyoznám. Mind a két szakomon voltam. Ha valakinek szünetre van szüksége, vagy nem feltétlenül találja a helyét Vásárhelyen, akkor az Erasmus jó lehetőség. Nincs még egy olyan egyetem, mint a miénk, ezért rendszerint olyan szakokra kerülsz, ahol a színházat társítják valamivel: például látványtervezésen képzőművészeti egyetemre kerültem, az SZFE-n pedig nem is a Dráma Intézetnél, hanem a Film Intézetnél voltam.

MATYI: Első évben Nagyváradon voltam szakmai gyakorlaton, ez volt Az öngyilkos című előadás, amit Botos Bálint rendezett. Megfigyelőként vettem részt, de Bálint nyitott volt a gondolataimra. Az öngyilkosban játszott Balogh Attila, aki a következő előadást rendezte, a Játék a kastélyban-t. Megkérdezte, alkalmasnak érzem-e magam arra, hogy meghúzzam annak a szövegét. Mondtam: persze. Azt hiszem, akkor a hangsúlyomban több határozottság volt, mint amit belül éreztem, de végül még abban az évadban együtt dolgoztunk. Szöveggondozással, szöveghúzással foglalkoztam. A próbákon is részt vettem, és egy idő után rendezőasszisztensi feladatokat is elláttam. A színlapon végül a rendező munkatársaként szerepeltem. Másodéven Berecz Bogival dolgoztam két vizsgáján is, aztán nyáron a Katona József Színház EMBTRAG című előadásának próbafolyamatában voltam gyakornok, ott is el tudtam mondani, hogy mit gondolok. Műsorfüzetet csináltam, ilyesmik. Idén pedig Molnár Balázs rendezőszakos vizsgáiban dolgoztam dramaturgként, valamint Muhi Zsófi vizsgájában játszottam, és zenei közreműködőként vettem részt. Az egyetemen töltött három év alatt sokféle pozícióban ki tudtam magam próbálni.

ANNA: „Kétszakosként” annyit még hozzátennék, hogy nagyon transzponálható a tudás. A teatrológián szerzett tudásomat fel tudtam használni a filmvágás területén, a látvány-koncepciók kidolgozásánál.

KATA: Erre én is rácsatlakoznék. Sokszor éreztem azt, hogy a dramaturg agyam segít abban, hogy átlássam a színpadi helyzeteket, a koncepcióbeli dolgokat, így egyből rá tudtam érezni arra is, hogy színészként hogyan kell működni. Ahol ez a leglátványosabb volt, az az utolsó előadásunk, az Állami volt, amin Forgács Péterrel dolgoztunk. Móricz Zsigmond Árvácskájából csináltunk színpadi verziót, Péter dramatizálta a szöveget, de rengeteget gondolkoztunk közösen. A próbafolyamat első szakaszában csak a szöveggel foglalkoztunk, szóval teatrós feelingje volt.

Ötödik felvonás

CSENGE: Hova tovább? 

FLÓRA: Ez a szak megerősített abban, hogy érdemes színházzal foglalkozni. Ettől függetlenül sok hullámvölgyem volt. Leginkább a rendezésben találtam meg a saját hangom, de továbbra is színházcsinálóként definiálom magam. Jelenleg leginkább az érdekel, hogy hogyan lehet a mozgásszínházon belül, és emellett a dokumentarista színházzal kísérletezni. Brüsszelbe költözöm, franciául fogok tanulni. Mellette pedig Katával szoros alkotótársak vagyunk, egy performance koncepcióján gondolkodunk. Illetve szeretnék a költészetben is fejlődni.

KATA: Színészként helyezkedek el a Dunaújvárosi Bartók Kamaraszínházban. Nekem fontos volt, hogy az egyetem végeztével, első körben színészként kezdjek el dolgozni, hogy tréningben maradjak. Nagyon hálás vagyok azért, hogy így történt. Lesz ott három próbafolyamatom, januárig foglalkoztatva leszek. Utána előadásaim lesznek, több szabadidőm is lesz, amit arra is szeretnék használni, hogy visszarázódjak a pesti életbe, hogy belelássak a szakmai közegbe. Azt érzem, teljesen kiestem belőle, új lesz az, ami otthon zajlik. Dolgozok egy drámafordításon is, spanyolból. Szeretnék tavasszal bevállalni egy független projektet, vagy csinálni egy saját performanszot.

ANNA: Sokat gondolkodtam azon, hogy az egyetemen töltött öt évemmel mit tudok kezdeni. Az biztos, hogy hálás vagyok a mostani gondolkodásmódomért, ami segít abban, hogy tudatos maradjak. Most egy ideig úgy vagyok, hogy oké, köszönöm: volt színház, de szeretnék egy csomó minden mást is kipróbálni: animáció, dokumentumfilm. Azt érzem, hogy mindenképp művészettel szeretnék foglalkozni, viszont azt is tudom, hogy csak akkor tudok, hogyha van hozzá tapasztalatom. Most mindenképpen vagy egy Erasmus Pluszos programra jelentkeznék, vagy akár egy-két asszisztensi munkát is bevállalnék. Az életem „tesztelős” fázisában vagyok, meglátjuk, mi lesz.

MATYI: Ismét szeretnék felvételizni rendező szakra itt az egyetemen. Most már más irányból vágnék neki, más a motivációm. Továbbra is nagyon érdekel a rendezés, de nem gondolom, hogy ne érezném jól magam akkor, ha „csak” a teatrológia irányából foglalkoznék színházcsinálással. Sajnos, ez nem egy biztos út. Ez a három év nem feltétlenül elég ahhoz, hogy meginduljak, úgyhogy úgy érzem, a rendezői szak jól kiegészítené az eddigi tanulmányaimat.

Köszönet az elmúlt három évért tanárainknak:
Adorján Beáta
Albert Mária
Benedek Zsolt
Boros Kinga
Csizmadia Imola
Dálnoky Réka
Jankó Szép Yvette
Kárpáti Péter
Kelemen Roland
Lázok János
Mihály Emőke
Nagy Imola
Patkó Éva
Sz. Gál Boglárka
Ungvári Zrínyi Ildikó
Varga Anikó