Megjelent a Játéktér tavaszi lapszáma

Erdélyi színházak a felújítások idején – adaptációs stratégiák és működési modellek

Négy erdélyi magyar színház, négy különböző fázis, egyetlen kényszerűség: a felújítások miatt elhagyott épületek és az ideiglenes otthonok kérdése ma az egyik legégetőbb intézményi kihívás a romániai magyar színházi életben. A Játéktér idei tematikus száma ezt a jelenséget dokumentálja – nem a válság krónikájaként, hanem az adaptáció és az újragondolás lehetőségeinek számbavételeként.

A lapszám tudatosan épít az eltérő időbeli perspektívákra. A gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház már 2022-ben kiköltözött épületéből, és jelenleg negyedik évadját szervezi az Öntöde falai között – nála már nem az akut válságkezelés, hanem a hosszabb távú tapasztalat és a kialakult működési modell áll a középpontban. A csíkszeredai Csíki Játékszín és a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház a 2024/2025-ös évadban szembesült először a megváltozott körülményekkel: az ő esetükben az improvizáció, az újratervezés és a közönségmegtartás akut dilemmái rajzolják ki a képet. A sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház pedig még az előkészítési fázisban áll – még a kiköltözés előtt szembesül azokkal a kérdésekkel, amelyekre a többiek már élő válaszokat keresnek..

Ez a háromféle időhorizont – a hosszabb távú tapasztalat, az akut alkalmazkodás és az előzetes felkészülés – adja a lapszám szerkezetének és értelmezési keretének gerincét. A Bartha Réka által készített interjúk segítségével térképezzük fel, hogyan szervezi meg próbáit és előadásait egy társulat kulturális központokban, iskolákban és közösségi házakban; hogyan adaptálja technikai infrastruktúráját minimális eszközökre; miként alakul át a bérleti rendszer és az évadtervezés logikája; és hogyan módosul a néző–színház viszony, amikor mindkét fél otthon érzi magát valahol, ahol valójában vendég. Péter Beáta három társulat kulcsszereplőivel – irodalmi titkárral, fénytechnikussal és közönségszervezővel – beszélget arról, hogyan változik a repertoár és a technikai felszereltség kényszerhelyzetben, és milyen kreatív megoldásokhoz vezet az állandó készenlét.

Mert a kényszer nemcsak nehézséget szül. Mobil produkciók jutnak el ritkábban megszólított közönséghez; a kisebb léptékű, helyspecifikus formátumok új műfaji lehetőségeket nyitnak meg; a falak hiánya néha élesebb fókuszt ad az előadásnak. Ahogy az egyik interjúban elhangzik: „mondanám, hogy mennyire inspiráló ez az egész helyzet, de az igazság az, hogy egyáltalán nem inspiráló” – és talán épp ez az őszinteség mondja el a legtöbbet arról, miként dolgozik ma egy erdélyi magyar színházi társulat.

A tematikus blokk mellett a lapszám tanulmányok, kritikák és fordítások gazdag válogatásával egészül ki.

A kolozsvári Commoning-projektet két írás is körbejárja. Deák Katalin személyes hangvételű interjúban beszélget Biró Réka dramaturggal az előkészítés és megvalósítás kihívásairól – köztük olyan kérdésekről, hogy feladata-e a színháznak tematizálni a város problémáit, és mit jelent egyáltalán az, hogy valami „színházi”. Marton Orsolya pedig magát a performanszt elemzi: a Desiré Alapítvány kétnyelvű projektje a lebontásra ítélt kolozsvári Armătura gyárat kívánta a köztudatba emelni, nem információdömpinggel, hanem az empirikus élmény megteremtésével – leíró szövegrészekkel, sajátos zenével, az élettelen életre keltésével.

A kortárs erdélyi és romániai színházi élet több szeletét is bemutatják a lapszám kritikái. Bálint Ildikó a marosvásárhelyi Yorick Stúdió jubileumi mini évadáról, a Yorick Fesztről ír: egyrészt Elise Wilk Union Place című darabjának sajátos átiratát elemzi, amelyben Sebestyén Aba rendező kérésére a szerző a történetet Temesvárról Marosvásárhelyre, 1990 márciusára – a román–magyar etnikai összetűzés idejére – helyezte át; másrészt Székely Csaba Egy diktátor születése című monodrámájának előadásával foglalkozik, amelyben Galló Ernő színészi teljesítménye szinte kellékek nélkül idézi meg a zsarnokság születésének mechanizmusát. Bálint Ildikó emellett a Tamási Áron Színház miniévadját is felkeresi, ahol – több más előadás mellett – a Figura Stúdió és a sepsiszentgyörgyi társulat közös, jubileumi Rinocéroszok-produkcióját látja, Dimény Patrícia meg a  Yorick Fesztről tudósít. 

Milo Rau esszéjének részlete – Fazakas Réka fordításában – azt a provokatív gondolatot járja körül, mi történne, ha a színház visszatérne eredeti funkciójához: az igazság helyévé válna. Rau szerint a színpad a valós idejű jelenlét tere, ahol a puszta létezés elől nem lehet elbújni – és ebben rejlik a műfaj megkerülhetetlen ereje. Az esszé jó bevezetőként szolgál Balogh Ádám tanulmányához, amely Rau Five Easy Pieces című előadásán keresztül vizsgálja a reenactment emlékezetdramaturgiáját: hogyan feszül egymásnak a tanúságtétel jelenidejűsége és a történeti keretezés, és milyen feltételek mellett válik a trauma egyáltalán kimondhatóvá a színpadon.

A tágabb elméleti keretet Dorita Hannah tanulmánya adja – szintén Fazakas Réka fordításában –, amely a színházi tér átalakulásának ívét rajzolja meg: a monumentális, zárt épületektől az adaptív, majd efemer és helyspecifikus terek felé haladva. A tanulmány különösen rezonál a lapszám tematikus blokkjával: a tér performatívvá válása és a közönség aktív szerepe épp azokban a kényszerhelyzetekben mutatkozik meg legélesebben, amelyeket a négy erdélyi színház példája illusztrál. Rézműves Roland Michael Thalheimer Emilia Galotti-rendezéséről írt elemzése a posztdramatikus testhasználat és a melodramatikus sűrítés irányából közelít, Sebestyén Rita recenziója pedig Claire Bishop Disordered Attention (2024) című kötetét mutatja be, amely a kortárs előadó-művészet megváltozott befogadási módjait és a figyelem hibridizálódását vizsgálja.

Balázs-Bécsi Anna levéltári kutatáson alapuló tanulmánya a csíkszeredai színjátszás 20. század eleji állandósulását rekonstruálja a Csíki Lapok és a Székelység hetilap forrásanyagai alapján – emlékeztetve arra, hogy az intézményi keretek keresése és a közönségigény formálódása nem új keletű folyamat ezen a vidéken. Kiss Gabriella tanulmánya a pódiumi színjátéktípus műfaji és pedagógiai sajátosságait vizsgálja Debreczeni Tibor Perlő ének című lírai oratóriumán keresztül, feltárva, hogyan működött ez a forma a hatvanas–hetvenes években intézményen kívüli, közösségi és politikus színházi gyakorlatként. A lapszám emellett Elise Wilk Krokodil című darabjának Stan Lilla Alíz által készített magyar fordítását is közli.

A lapszám felelős szerkesztői: Marton Orsolya, Dunkler Réka

Tartalom

INTERJÚ

Bartha Réka: Költözés és kihívások, új színházi projektek 

Beszélgetés Albu István rendezővel, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház igazgatójával

Bartha Réka: Nem inspiráló helyzetben

Interjú Barabás Árpád színművésszel, a Tomcsa Sándor Színház művészeti vezetőjével

Bartha Réka: Lelkesedéssé alakult kezdeti kétségbeesés 

Beszélgetés Veress Albert színművésszel, a Csíki Játékszín igazgatójával

Péter Beáta: Állandó készenlétben

Beszélgetés Keresztes Franciskával, Tóásó Istvánnal és Szilágyi Nórával

Deák Katalin:  „Annyira nem volt színházi, hogy épp attól lett színház.” 

Beszélgetés Biró Réka szabadúszó dramaturggal

KRITIKA, BESZÁMOLÓ

Marton Orsolya: In memoriam Armătura gyár. 

Commoning – időutazás a közjavak nyomában. Desiré Alapítvány, Kolozsvár

Bálint Ildikó: Kortárs barlangrajzok

Union Place. Yorick Stúdió, Marosvásárhely

Dimény Patrícia: Hazugság az élet
Egy diktátor születése. Yorick Stúdió, Marosvásárhely

Bálint Ildikó: Menekülési útvonalak 

Tamási Áron Színház Miniévad 2025, Sepsiszentgyörgy

TANULMÁNY, ESSZÉ

Dorita Hannah: Performanszterek és térbeli performativitás (fordította: Fazakas Réka)

Balázs-Bécsi Anna: A csíki színjátszás állandósulása a 20. század elején

Kiss Gabriella: A szintetikus kórusdráma színeváltozása. 

Debreczeni Tibor: Perlő ének, 1970.

Milo Rau: A színház az igazság helye (részlet) (fordította: Fazakas Réka)

Balogh Ádám: A reenactment mint emlékezetlaboratórium 

A Five Easy Pieces kísérleti dramaturgiája

Rézműves Roland: Testek és hangok

Melodramatikus sűrítés és poszthumán testhasználat Thalheimer Emilia Galotti rendezésében

KÖNYVRECENZIÓ

Sebestyén Rita: Szétszórt figyelmünk

DRÁMA
Elise Wilk: Krokodil (fordította: Stan Lilla Alíz)

Lapszámunk szerzői

Rezumate /Abstracts

A JÁTÉKTÉR A KÖVETKEZŐ KÖNYVESBOLTOKBAN VÁSÁROLHATÓ MEG:

Kolozsváron:
Gaudeamus Könyvesbolt, Iuliu Maniu u. 3. szám
IDEA Könyvesbolt, Kossuth Lajos utca (December 21. sugárút) 14. szám

Csíkszeredában:
Gutenberg Könyvesbolt, Petőfi u. 4. szám

Székelyudvarhelyen:
Gutenberg Könyvesbolt, Márton Áron tér 8. szám
Bagolyvár Könyvesbolt, Márton Áron tér 2. szám

Sepsiszentgyörgyön:
Gutenberg Könyvesbolt, Kossuth Lajos u. 1. szám

Budapesten:
Írók boltja, Andrássy út 45.

ELŐFIZETÉS

Éves előfizetés Romániában: 39 RON + postaköltség, Magyarországon: 3500 HUF + postaköltség, az EU további államaiban: 9 EUR + postaköltség.

Támogató tagság részére: Romániában: 80 RON + postaköltség, Magyarországon: 10 000 HUF + postaköltség, az EU további államaiban: 41 EUR + postaköltség. Támogató tagjainkat feltüntetjük a lapszámokban, továbbá rendezvényeinkre meghívót kapnak.

Kérjük, előfizetési vagy támogató tagsági szándékát jelezze Kovács Gábornak a kovacs.jatekter@yahoo.ro e-mail címen.