Lovassy Cseh Tamás: Hat hét, egy előadás

Lovassy Cseh Tamás: Hat hét, egy előadás

A BBTE Magyar Színházi Intézetének harmadéves vizsgaelőadásáról

Fotók: Sebestyén Balázs

Három év, hat hét és ami mögötte van – mondhatnánk, megidézve Cristian Mungiu szellemét. S bár a román filmes újhullámról érdemes és kell is beszélni, most fókuszáljunk egy másik „újhullámra”, vagyis a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem Magyar Színházi Intézetének harmadéves színinövendékeire. A nemrégiben véget ért kolozsvári Galactoria fesztivál, melynek célja a nagyközönség elé vinni a végzősök vizsgaelőadásait, teret adott a magyar tagozat legújabb előadásának, A hatodik hétnek is.

A Szilágyi Palkó Csaba vezetőtanár rendezte előadás első pillanatra azt sejteti, hogy a produkció valami hatalmas témakört kíván feldolgozni: a nemiséget és nemi szerepeket veszik górcső alá, és innen a cím is, hiszen a magzati lét hatodik hetében alakul ki a nemi jelleg. Az azonban már az előadás legelején világossá válik, hogy nem valamiféle metafizikai elmélkedésnek leszünk tanúi a nemi szerepek kapcsán, hanem egy könnyed két órának, melyben a humor és nevetés lesz az egyik legfontosabb szervezőelem. Már a stúdióterem előterében elkezdődik az előadás, mikor egy-egy szinis kisétál a nézők közé és különböző – személyesnek tűnő – élettörténeteket kezdenek mesélni a jelenlévőknek. Ebbe aztán annyira belefeledkezünk, hogy csak akkor térünk magunkhoz mikor szólnak: be lehet ülni a nézőtérre. Az előadás tehát a kezdés előtt már elkezdődik, és lassan lépünk át egy fiktív világba, majd rögtön érezzük: nem egy hagyományos drámai szöveggel lesz dolgunk.

A körülbelül negyven etűdből álló előadás messziről indít: egy alternatív Ádám és Éva történetet látunk, a bűnbeesésnek egy sajátos értelmezését, ami aztán elindítja az eseményeket, de egységes történetről nem beszélhetünk. A többnyire improvizációkból született szövegek a nemiség egy-egy aspektusát járják körül, s bár az arra irányuló szándék, hogy a férfi- és női lét sajátosságait megmutassák, egyértelműen érezhető, az előadás egésze mégis a meglévő sztereotípiákkal és klisékkel dolgozik. Ezeket teszi a humor tárgyává, de ennél jobban nem kritizálja, vagy nem szünteti meg őket. Ilyen jelenet például, amikor a lányok (Borsos Júlia, László Réka, Sófalvi Kriszta, Udvari Tímea és Vass Zsuzsa) fekete ruhában – megidézve a Kértakör Feketeországának egyes jeleneteit – tipikusan „női tárgyakat” sorolnak (rúzs, szempillaspirál, combfix stb.) ráadásul énekelve. Az előadás többször visszatérő motívum a randevúra való felkészülés, ahol rövid monológokkal és szövegfoszlányokkal érzékeltetik a nemek közti különbséget, a készülődés és lelki vívódás különböző típusait. Előfordul az is, hogy női alakokat fiúk játszanak. Emlékezetes pillanat, amikor Csokán Raul, Ferencz Nándor, Molnár Rudolf és Rácz Endre négy, az élet nagy dolgairól egy padon elmélkedő, falusi parasztasszonyt formál meg. A pár perces jelenet precíz humora – hála a fiúk alakításának – paradox módon feledteti, hogy a legtöbb etűd elsősorban a szórakoztatás kedvéért történik meg.

A közös zenés vagy táncos jeleneteken túl mindenkinek van lehetősége egyénileg is kibontakozni. Az előadás e mozzanatai leginkább azt a célt szolgálják, hogy minden diák a saját erősségeit mutathassa meg, így a drámaibb alkatok komolyabbra veszik a figurát és nyíltan felvállalják belső vívódásukat és testüket (mely testiség egyébként is jellemző az előadásra), mások pedig fanyar iróniával tekintenek saját nemükre és a körülöttük lévő világra.

Ha nem csak a kőszínházi közegben, de az egyetemi stúdiótermekben is létezik a szórakoztató műfaj, akkor A hatodik hetet én oda sorolnám – természetesen – az igényesebb kategóriába. A közönségsiker abszolút érthető, hiszen a nézők olyan problémákkal találkozhatnak a színpadon, melyek örök beszédtémái lesznek életünknek: nemiség, szerelem, házasság, szex és még sorolhatnám. A kérdés mindössze annyi, hogy a közös nevetésen túl megtörténik-e a valódi elmélyülés, a nemi szerepek kapcsán felmerülő számtalan problémáról fogunk-e érdemben is gondolkodni? Úgy gondolom, a kolozsvári diákok előadása megtette az első lépést, így a következő hat hétben rajtunk a sor.