Lovassy Cseh Tamás: A viszontlátott bábszínház és a Csipkerózsika

Lovassy Cseh Tamás: A viszontlátott bábszínház és a Csipkerózsika

 

A Játéktér 2013. tavaszi lapszámából.

A nagyváradi Lilliput Társulat Csipkerózsika című előadásáról
Fotók: Petre Danci

Szemlesütve térek be a nagyváradi bábszínházba. Elfog az a kellemetlen érzés, mint amikor egy rég nem látott és elhanyagolt rokonba botlik bele – csak úgy véletlenül – az ember. A viszontlátás öröme az elmulasztott találkozók és folyton halogatott látogatások miatti szégyenérzettel párosul.

Azt hiszem, vidékünkön legalábbis, az emberek életük két  meghatározó szakaszában járnak bábaszínházba: amikor őket viszik, majd amikor már ők visznek másokat. E két állomás között pedig akár évtizedek is eltelhetnek úgy, hogy semmit nem hallanak az egykor még oly kedves intézményről. Ez pedig nem feltétlenül a potenciális nézők hibája, hiszen könnyű dolga lenne annak, aki az elmúlt évek erdélyi bábelőadásairól íródott kritikákat kéne összegyűjtse. A kritikus szakma valamiért elfordult ettől a művészeti ágtól. Ritkán írnak róla, ennek pedig vagy az érdektelenség az oka, vagy az az egyszerű tény, hogy az erdélyi bábszínházak már beletörődtek a kulturális táplálékláncban elfoglalt helyükbe, és nem akarnak többet, jobbat és bonyolultabbat, mint a legkisebbek szórakoztatása és a legalapvetőbb mesékkel való megismertetése. Ennek fényében tehát nem is azon lepődtem meg, hogy a váradi Lilliput Társulat Csipkerózsika című előadása a gyermekek szórakoztatására fókuszál, hanem hogy némiképp átdolgozta, újragondolta az ismert történetet.

Gyerekkoromból még jól emlékeztem a nagyterem fel-le hajtható piros székeire, vagy a magas, fehér falak rücskös borítására, egyszóval mindarra, ami óvodás- és kisiskolásként hozzájárult  sajátos bábszínház-élményemhez, így egész újszerűen hatott a nemrégiben átadott stúdióterem barátságos légköre. Ez az új játszóhely sokkal közvetlenebbé teszi a színpadi eseményeket, a gyerekek színes kockákon, a szülők, nagyszülők (és természetesen a tanító- és óvónénik) pedig székeken ülve figyelhetnek mindarra, ami a színpadon történik. Nem volt ez másképp február 13-án sem, amikor a jól ismert Grimm-mese Mosonyi Alíz-féle adaptációját játszották. Bár nem a klasszikus, mindenki által ismert történet ez, a nézőtér mégis zsúfolásig megtelt gyerekekkel. Ez is jól mutatja, hogy az ilyen és ehhez hasonló, már-már univerzális történetek átdolgozva is működőképesek lehetnek, hiszen egészen kis kortól érthetőek és értelmezhetőek azok a konfliktusok és jelentéstartalmak, melyek a sorokba, vagy ez esetben a párbeszédekbe kódolva felfedezhetőek.

Ez az újfajta Csipkerózsika összességében egy klasszikus bábelőadás, újszerűsége mindössze abban rejlik, hogy a történet kiegészült néhány, az eredeti szövegben nem létező szereplővel, a hangsúly pedig nem a királylány álomba szenderülésén van, hanem az eddig ismeretlen Zsuzsi boszorkány cselekedetein. Nézőként akkor kapcsolódhatunk be az eseményekbe, mikor ez az egyébként jóságos varázsló nagy izgalommal készül a bálba, melyet a királynő születésnapjára szerveztek. Csalódottan veszi azonban tudomásul a királyi párhoz mindig hűséges és az udvart hosszú ideje szolgáló boszorkány, hogy megfeledkeztek róla és neve nem szerepel a meghívottak között, így nem csoda, hogy mérgében és sértettségében elátkozza a még meg sem született Csipkerózsikát. Bár nem gondolja ezt igazán komolyan, még sincs mit tenni: a kimondott szónak súlya van. Így amikor évek múlva visszatér a palotába, és félve a beteljesülő átoktól eldugja a földön heverő rózsaszálat, már sejteni lehet, hogy az a virágszál előbb vagy utóbb bizony meg fogja szúrni a szegény királyleányt. Ez – természetesen – be is következik, innentől kezdve pedig a mesét már ismerjük: Csipkerózsika mély álomba szenderül, de egyszer csak jön egy királyfi, aki megtöri az átkot és boldogan élnek, amíg…

Mindenképp az előadás előnyére válik, hogy nem kizárólag egy jól ismert sablon felelevenítésére vállalkozik. A már említett Zsuzsi boszorkányon kívül megjelenik még egy bicikliző egérke is, aki ugyan beszélni nem tud, de puszta jelenlétével is kellő módon ellenpontozza a színpadi szituációkat, a szomorúbb pillanatokban pedig a humor segítségével oldja a feszültséget. (Mivel az előadás elsősorban a gyerekeket célozza meg, így a különböző poénok is leginkább számukra élvezhetőek, s bár az alkotók azt nyilatkozták, hogy igyekeztek felnőtteknek szóló, humorosabb kiszólásokat is elrejteni, ezek elenyésző számban, mintegy mellékesen jelennek meg.) A Lilliput Társulat Csipkerózsikájának klasszikus jellegét támasztják alá a bábok is, melyek leginkább a bunraku-bábokra emlékeztetnek, bár lényegesen kisebbek és három bábszínész helyett ez esetben csak ketten mozgatják azokat. A szépen kidolgozott figurák – hála alkotójuknak, Grosschmid Eriknek, és az őket mozgató rutinos kezeknek – valóban megteremtik Csipkerózsika világát, melyet aztán nem tud lerombolni az egyébként elég hanyagul kidolgozott és leginkább néhány színes, mozgatható kockából álló díszlet sem. Ez az újfajta adaptáció is pörgős, folyamatosan változó színpadi helyzeteket teremt, bár a boszorkány tépelődése és bosszankodása néha soknak bizonyul. Bartal Kiss Rita rendező láthatóan mindent elkövetett, hogy ez a mese magán hordozza azokat az ismertetőjegyeket, melyekről eszünkbe juthat a klasszikus történet (Csipkerózsika itt is szende, szerethető lány, a királyfi pedig kardjával hadonászó hősszerelmes), ugyanakkor törekedett a szórakoztatásra és az egyszerű, lineáris történetmesélésre.

Összességében  élvezhető közel egy óra részesei lehettünk, melynek során a gyerekek újraélhették Csipkerózsika történetét, mi felnőttek pedig, újraélhettük gyerekkorunk pár jellegzetes pillanatát. Ilyenkor az ember megfogadja, hogy ezentúl rendszeresen eljár majd egy-egy bábelőadásra is, de hogy mit hoz a jövő, arról csak sejtéseink lehetnek. Egy biztos: az erdélyi bábszínházak talán többet érdemelnének az évi egy-két beszámolónál, a közönség pedig talán rászolgált néhány kísérleti jellegű, akár felnőtteknek szóló bábelőadásra is. De ne akarjunk igazságot tenni: az maradjon a mesék királyainak dolga.

————————-

Mosonyi Alíz: Csipkerózsika. Lilliput Társulat, Nagyvárad. Rendező: Bartal Kiss Rita. Díszlettervező: Grosschmid Erik. Szereplők: Stéfán Bodor Mária, Szentpéteri Lenke, Daróczi István, Lélek Sándor-Tibor, Németi Emese, Gnädig Kornélia, Hanyecz Debelka Róbert.