László Beáta Lídia: Klasszikustól a posztmodernig - Kisvárda, 4. nap

László Beáta Lídia: Klasszikustól a posztmodernig – Kisvárda, 4. nap

Egy elhagyott cipő, frissen vágott deszkák illata, malac a hűtőszekrényben, fekete ragasztószalagok. Talán ezek lennének a negyedik nap képei, színei a fesztiválpalettán.  Az anyagiságon túl azonban találkoztunk valami emberivel: a nevetéssel, a zenével, fájdalommal.

A szabadkaiak előadása, Az eredeti Hamlet bűnügyi tragikomédia. Már a legelső percekben megtörténik a tragédia, ami egy fél pár cipőt és történetfoszlányokat hagy maga után. A nyomozás, a cselekmény főszála kiegészül olyan párhuzamos történetekkel, mint a színházcsinálás, művészet, szerelem – bár átirattal szembesülünk, Shakespeare talaján járunk.
Az egyik legpontosabban kidolgozott rész az egérfogó-jelenet. Aktuális és pörgős, félszeg és humoros. A fellépő társulat tájékozottságát és tehetségét igazolja, hogy a tragédiától a bohózaton át még az alternatív és posztmodern színjátszáshoz is értenek.
A díszlet gyakori átrendezése, a kerekeken guruló szerkezetek ide-oda tologatása megszakítja a játékot, a színész és a néző is kiesik a történetből, s az üres várakozások türelmetlenséggel vegyülnek. A színészek leleményességének azonban nem szab határt az akadályszerű díszlet. A helyzetkomikumra építve minden lehetséges eszközt megragadnak a szórakoztatásért. Kifogyhatatlanok és fáradhatatlanok. Egy színész rendszerint több figurát alakít. Észrevétlenül vedlenek át egyik szerepből a másikba. Minden jellem árnyalt és egyedi. Fontos, hogy nem a jelmezek vagy a maszkok miatt érzékeljük az adott színész karaktercseréjét, hanem a játékában. Mikes Imre Elek a közönség visszajelzései alapján épül bele a karakterekbe, csak annyit ad, amennyit elbírunk és igénylünk.
A Mezei Kinga által rendezett előadás megőrzi az Arany fordítás erősségeit. A cselekmény gondosan van felfűzve a belógó akasztófa kötelére, de nem tartogat meglepetéseket, nem ad teret a többféle értelmezésre.
A shakespearei tragikomédia után egy idilli erdélyi család ünneplését követhetjük végig. A lakodalmas háznál nagy a sürgés-forgás, mosakodás, öltözködés, díszítés. Ez a felhőtlen hangulat azonban nem tart sokáig. Egyre több múltbéli tévedés és félrelépés felszínre buggyanása akadályozza meg a boldog frigy megkötését.

Szikszai Rémusz Parasztoperája rendkívül hű a szöveghez és az eredetileg megkomponált zenéhez. A színészek valamennyien jól használják hangi adottságaikat. Ez igencsak gördülékennyé és folyamatossá teszi az előadást. Az élő zene elmaradhatatlan, csak néha kell egy kis megállás, hogy az egysíkúságból kilépjünk és fellélegezzünk.
A játék háttérbe szorul, sokszor teljesen hiányzik. Pintér Béla szövegében rengeteg humor rejlik; ezt nem, vagy csak kevésbé használta ki a rendező. Olykor megcsillan némi nevetés a nézőtéren, de a színészek nem segítenek a komikum életben tartásában. A szereplők között nincs igazi kapcsolat, nem mélyülnek el a viszonyok, nem érezzük a tragédia súlyát, nem sajnáljuk a fiatalokat, nem ítélkezünk a szülők fölött. Hiányzik belőle az emlegetett „kakaó”.
Tokai Andrea és Aszalos Géza éreztek rá leginkább karaktereik mély rezdüléseire. A helyzet súlyossága az ő mozdulataikban, arckifejezéseikben tükröződik. Az anyát játszó Tokai Andrea egy jellegzetes, erdélyi parasztasszony. A múlt gyötrelmei fel-felsejlenek reakcióiban. Nem a sötét karvezetőben érezzük a veszélyt, a halált, hanem az anya darabosságában, visszafogottságában. Valami elől menekül, rejtőzködik. Aszalos Géza az állomásfőnök szerepébe költözve végtelenül emberi és hihető. Züllöttsége ellenére vagy éppen emiatt hordoz magában titkokat. Ez az első pillanattól sejthető. Egy másik világból érkezik, az élet perifériájáról, ahol sokféle emberrel kerülhet kapcsolatba, sötétebb dolgokat tapasztalhat.
A fiatalság érzete és az életkedv még a szenvedélyek hiányában is átsugárzik. Tele van közhelyekkel, de még a jó ízlés határain belül. Az irónia kezelése és a muzsika tartja életben az előadást.

A versenyprogramok lejárnak, de az este még korántsem ér véget. Dívák, Oszkár-díjátadó, divatbemutatók, fotózások, sminkelések, szélgép, gumibaba, rúdtánc. Mindez egyetlen órában a Kolozsvári GroundFloor Group előadásában.

Lehűl az idő, elfárad a színház, búcsúzunk a negyedik naptól.