László Beáta Lídia: Apró emberkék színháza

László Beáta Lídia: Apró emberkék színháza

A Játéktér 2014. téli számából

Fotó: Sebesi Sándor

Gyorsinterjú Barabás Olgával a Pöttöm Színházról

Több színházban, bábszínházban is dol­goztál már. Nem csak rendezőként, de gyakran az előadás vizuális világát is létrehoz­va, jelmez- és díszlettervezőként is dolgozol, illetve az előadások szövegkönyvét, drama­turgiáját is te jegyzed. A lehető legtöbb zugát körüljárod a színházban való létezésnek, az al­kotásnak. Mi késztetett arra, hogy a felnőttek­nek és gyermekeknek szóló előadások mellett csecsemőszínházi produkciókat rendezz?

Nagyon pragmatikus oka van annak, hogy belevágtunk ebbe a kísérletbe[1]. Azt nem tud­tuk, hogy működni fog, vagy sem, de egy­szerűen szükségessé vált egy olyan előadás[2] létrehozása, amely a legkisebb gyerekeknek szól: 0 évtől a 4 évesekig. A marosvásárhelyi Ariel színház ugyanis repertoárszínház, főleg klasszikus báb- és gyerekelőadásokat mutat be, amelyek leginkább a négy évet betöltött és ennél nagyobb gyerekekhez szólnak. Bérletes előadások ezek, vagyis szervezetten jönnek a gyerekek óvodákból, iskolákból, viszont a va­sárnap délelőtti szabad előadásokra sok szülő elhozza a nagyon pici gyerekét, sokszor egy évet még be nem töltött csecsemőket. Ezek az előadások viszont még túl hosszúak, túl bonyolultak, néha bizony félelmet keltenek az apróságokban: megijednek a sötéttől, az erő­sebb hangoktól, egyáltalán az atmoszférától. Viszont a szülők elhozzák őket a bábszínház­ba, ezért aztán a mi feladatunk volt megtalálni az utat hozzájuk, hiszen nem az a cél, hogy elriasszuk őket a színházból, hanem hogy él­ményt jelentsen számukra az előadás. Termé­szetesen ez nem eredeti ötlet volt, hiszen csecsemőszínház már jó ideje létezik, működik a világban, nálunk viszont most még úttörőnek számít ez. És úgy néz ki, működik, elértük célunkat.

Hol találkoztál még ebben a műfajban szü­letett produkciókkal?

Mostanra már nagyon elterjedt ez a mű­faj Európában, Amerikában.[3] Bolognában van egy színház, a La Baracca, ahova pályázni le­het ilyen jellegű produkciók létrehozása céljá­ból. Minden évben tartanak egy kis fesztivált azokból az előadásokból, amelyeket támogat­nak. Ma már rengetegen igénylik ezt, egyre többen bekapcsolódtak ebbe a hálózatba.

Sikerült ennek a műfajnak nálunk is teret hódítania?

Úgy tudom, hogy Romániában a Ion Creangă Színház foglalkozott ilyesmivel.[4] Erdélyi ma­gyar bábszínházakról nem tudok, Magyarorszá­gon több ilyen előadás születik, főleg a veszprémi színházat tudnám kiemelni e tekintetben.

Hogyan zajlott a próbafolyamat?

Sokat gondolkodtunk azon, hogyan kelle­ne ezt felépíteni. Az első lépés talán az, hogy mindenféle egyéni színházi ambíciót el kell felejteni. Itt nem fontos a koncepció, viszont nagyon fontos a jó ízlés, a tiszta gondolat, a szándék, a játék: az, hogy amit meg szeretnél mutatni a gyerekeknek, az játékos legyen, de­rűs, színes… Valami olyat akartunk létrehozni, ami úgy készül, mint egy ajándék. És valahogy úgy is adjuk át, mintha ajándék lenne. Gon­dolkodtunk, hogy mi az, ami az apró gyere­kek figyelmét megragadja: színek, formák, tér – az atmoszféra. Az előadás ideje alatt, ami 25 perc, egyszer sem sötétedik el a tér, például. Előadás végén egy kis játszóházba invitáljuk a gyerekeket, és itt azokat a formákat, amelye­ket használunk az előadásban, kézbe vehetik, játszhatnak a színészekkel, így egy kicsit ők is részeseivé válhatnak az előadásnak, a játéknak.

Hogyan képzeljünk el egy csecsemőnek szóló előadást? Amennyiben használtok szö­veget, ez előre rögzített, vagy a gyerekek reak­cióira figyelve az improvizáció kerül előtérbe?

Az előadás látványvilága a kisgyerekek szá­mára ismerős elemeket jelenít meg – az épí­tőkockák alkotóelemeit –, és a fantázia segít­ségével ezekből sok minden létrehozható. Az állatok világát választottuk, mert ezek ismerős figurák a gyerekek számára. Az építőkocka elemeiből, gömbből, háromszögből, téglatest­ből, hengerből stb. vagy textíliákból különböző állatfigurákat alakítunk ki. Ezek az állatok aztán életre kelnek, megnyilvánulnak, majd más öszszeállításban más állattá alakulnak át. Ez nem egy lineáris történet, hanem kis etűdök külön­böző állatokról: olyanokról, amiket már ismer­nek a gyerekek (főleg a háziállatok), de kevés­bé ismert, egzotikus állatok is megjelennek az előadásban. Az például, hogyan lehet három mozdulattal textíliából egy kakast készíteni, még a felnőtt számára is nagyon élvezetes. Ezekre törekedtünk, a látványra és a hangzás­világra összpontosítva, minimális szöveggel.

Milyen az előadás hangzásvilága?

Fehér Csaba dramaturg kollégánk az elő­adás zenész-narrátora: különböző hangsze­reken kíséri a kis történeteket, illetve eredeti szövegeket is írt a közismert mondókák és gyerekdalok mellé, amelyek egyrészt gazdagít­ják a történeteket, másrészt pedig kiváló lehe­tőség arra, hogy a gyerekek előadás közben is aktívan részt vegyenek a játékban. Vagyis azok a gyerekek, akik már tudnak beszélni, esetleg már óvodába is járnak… Ugyanis a gyerekkö­zönség három kategóriára oszlik: vannak, akik sem járni, sem beszélni nem tudnak még, van­nak, akik már tudnak járni, de beszélni még nem, és olyanok is, akik alsóéves óvodások, már jól ismerik ezeket a dalokat, könnyen be­kapcsolódhatnak. És szabadon mozoghatnak előadás közben: ha be akarnak jönni a játék­térbe, akkor bejönnek – a színészek játékosan reagálnak a helyzetre, és egy kis improvizatív etűd után folytatódik az előadás. A legfonto­sabb az egészben az, hogy az apró gyerekek színházi élménnyel találkozzanak, játékkal, olyas­mivel, amitől semmiképpen sem kell félniük.

Saját megérzéseidre, tapasztalataidra ha­gyatkozol egy ilyen produkció felépítése során vagy összedolgozol pszichológusokkal, peda­gógusokkal?

Úgy vélem, fontos, hogy megfigyeljük, mi az, ami működik a gyerekeknél. Annak a lehe­tőségét is nyitva hagytuk, hogy előadásról elő­adásra, a tapasztalatok alapján alakítjuk majd a produkciót úgy, hogy az minél inkább befo­gadható legyen a gyerekek számára. De erre nem volt szükség. Ami még nagyon szép él­mény volt, hogy különböző korú, főleg értelmi fogyatékos gyerekeknek is bemutattuk az elő­adást. Rájuk is hihetetlenül nagy hatással volt, nagyon örültek annak, amit láttak, és ezzel ne­künk is örömet okoztak. Úgy vélem ugyanis, hogy a színház mindenkié, és a mi feladatunk, hogy megtaláljuk a különböző csoportok felé az utat. Ha a pici emberkék eljönnek a szín­házba, akkor számukra olyan előadások szü­lessenek, amiktől jól érzik magukat, szórakoz­nak, és nem ijednek meg a színház teremtette világtól.

Mit gondolsz, ezek az utak milyen lehetősé­geket nyitnak a gyerek számára? Segítik őket abban, hogy később nyitottabban, érzékenyeb­ben reagáljanak egy előadásra?

Abszolút. Láttam azt, amikor tényleg meg­riadtak egy előadás alatt – egyáltalán nem jó érzés ezt látni, tapasztalni, viszont ezen az elő­adáson jól érzik magukat, mert amikor ezen dolgoztunk Bonczidai Dezső, Deák Réka, majd Gáll Ágnes színészekkel, illetve Fehér Csaba zenész-dramaturggal, csak az ő igényeiket tar­tottuk szem előtt. Vagy legalábbis azt, amiről úgy gondoltuk, hogy nekik ez jó élmény lesz. És úgy tűnik, jól gondoltuk, mert nagy az ér­deklődés az előadás iránt, és akik már látták, visszajárnak. Két éve játsszuk, és volt olyan gyerek, akit elhoztak félévesen, majd másfél évesen, és természetesen, korából kifolyólag, különbözőképpen élte meg a két előadást. A szülők visszajelzéseiből tudjuk, hogy örülnek ennek a lehetőségnek, tehát működik az el­képzelés, és ezért szeretnénk folytatni.

_____________________________

[1] A Pöttöm Színház egyike az Ariel legújabb prog­ramjainak; célja, hogy évadonként legalább egy 0–3 éveseknek szóló előadást hozzon létre.

[2] A Pöttöm Színház program keretén belül létreho­zott előadásról van szó: Állatkert. Ariel Ifjúsági és Gyermekszínház, Marosvásárhely, 2013. Rende­ző: Barabás Olga. Szereplők: Bonczidai Dezső, Gáll Ágnes, Fehér Csaba.

[3] Legelőször az 1970-es évek végén a Theatre Kit és az Oily Cart társulata kísérletezett csecsemőszín­házi produkciók létrehozásával Londonban.

[4] A bukaresti Ion Creangă Színház 2005-ben indítot­ta kezdeményezését a Step by Step Nevelési és Szakmai Fejlesztési Központ (Centrul de Educație și Dezvoltare Profesională Step by Step) együtt­működésével.