Közösségi Játéktér: lapbemutató

Közösségi Játéktér: lapbemutató

A úgy vélte, Erdély megérdemel egy színházi folyóiratot, B bízott abban, hogy megvalósítható, C anyagiakkal támogatta az alapítást, D bevetette a kapcsolatrendszerét, E a presztízsét, F hozzátette a szakmai kompetenciáját, G a teherbírását, H a technikai tudását, I a kritikai szemléletét, J a mindig helyreálló bizalmát.

K kitalálta, hogy mikor legyen az idei első lapbemutató, L azt, hogy hol legyen, M megkérdezte a kolozsvári színházat, hogy befogadja-e a lapot a stúdiójába, N könyveket is kérincsélt a színháztól, díjnak, O a vásárhelyi egyetemről szerzett könyveket, P sajtóközleményt írt, R szétküldte azt, S kigondolta, hogy a nézők ne a nézőtéren üljenek, hanem a játéktéren, körben, T elkészítette az esemény Facebook-eventjét, U kifundálta, hogy a négy szerkesztő egy-egy negyedórában játékmesterkedjen, V arra gondolt, hogy a résztvevők egy telefont körbeadva fotózzanak, Z arra, hogy mindenki, aki jelen van, írjon az eseményről egy mondatot. Íme:

Nagyon jó, hogy a Játéktér néha kilép a virtuális és nyomtatott valóságából, és ‒ mint ez a lapbemutató – tényleges játéktérré alakul. Támogatom az élő találkozásokat, fórumokat, workshopokat.

Mikrofon! A következő bemutatástól kezdve mikrofon!

Olyan, mint amikor az ember sulit vált, és először lép be. Csak itt mindenki szívesen várja.

Ungvári Zrínyi Ildikó nagyon kíváncsivá tett pár fogalommal kapcsolatban.

Színházi lap, amely nemcsak ír a színházról, hanem maga is színházi eseményeket teremt, és életeseményeket is színházként értelmez.

Kényelmetlen kicsit ez a kikérdezősdi.

Mert a végén kerültem sorra

Megszűnik a néző–előadó viszony, itt mindenki nézővé és előadóvá válik. Sőt, olvasó és íróvá akár…

Tetszik, ahogy UZI vezette a saját játékmesteri körét.

Játszótér

Örülök, hogy az egyik szerző élőben a másik jelenlevő szerzőre reflektált (Imecs Levi Kocsis Tündére).

„A mostra vonatkozó örömtelenség”, „Egy megfáradt tanügyi lelkület van Erdélyben” – kedvenc részeim a beszélgetésből (Ungvári Z. Ildikó idézte Prezsmer Bogi esszéjét)

Színházi fekete jódoboz.

A legkisebb is számít, Játéktér!

Jó érzés, ha adnak a véleményemre, akkor is, ha nem ismernek…

Mostanában jobban érdekel, hogy az alkotók mit gondolnak a színházról.

Nem tudok semmit hozzáfűzni, most érkeztem a hátsó ajtón (késtem, de vannak segítőtársaim!)

Hm, kéne venni egy példányt. Így is túl sok mindent olvasok online. Hiánypótlás.

Tárárám…

Tetszett, hogy Panna laudációját Beáta írta és Bea olvasta fel: vagyis mind3 fiatal kritikus, aki a kritikai díj dobogósa volt, benne volt ebben a Rita által összefogott játékban.

Kevés az 1 óra. Muhaha

Miért nem jó az automatás kávé?

Küzdelmes út van mögötte, jó látni, ahogy a szerkesztői csapat felnőtt egymáshoz. Szükség van erre a lapra.

Élmények – érzések – élethelyzetek – életképek – ékességek – életkorok – mosolyok – nézések – A lényeg, hogy itt vagyunk.

Klassz volt az a rész, amikor Kocsis Tünde és Gergely László a bibliodrámáról, illetve a  pszichodrámáról alaposabban beszélt.

Szerzőként (?) örülök a tematikus számoknak. Vannak beszámoló jellegű cikkek, melyek talán nem elég körültekintőek. Végül is ez érthető.

Mindig is kíváncsi voltam, hogy milyen egy „Színház” vagy „Ellenfény”, amiben ismerem is az embereket, akikről szó van.

Miért ilyen kedves mindenki?

Nagyon szép gondolatot vezetett elő Imecs Levente: a pszichodráma az embereket színházi módszer segítségével nyitja meg, és fordítva: a színházi próba során meg a érzelmi gátak feloldásában a pszichodráma tud segíteni.

Nem hazudtolja meg a bemutató a lap címét: nagyon „játékosra” csináltátok, nem láttam egy unatkozó embert sem.

Ilyen „körbeülős” színházat szeretnék.

A lapbemutatóról megjelent újságcikkek: Transindex , MASZOL, Krónika, Főtér.

Köszönjük!