Kovács Eszter: Majolenka hercegkisasszony, nemcsak édesszájúaknak ajánlva

Kovács Eszter: Majolenka hercegkisasszony, nemcsak édesszájúaknak ajánlva

A Játéktér 2013. tavaszi számából

Jan Romanowsky: Majolenka hercegkisasszony. Harag György Társulat–Brighella Bábtagozat, Szatmárnémeti

Születésnapra minden esetben illik elfogadni a meghívást. De mégis melyek egy ünnepség elengedhetetlen kellékei? Mindenképp szükségünk van egy ünnepeltre, és ha az még kerek évfordulót is tölt, több mint tökéletes. A szatmárnémeti Brighella Bábtagozat fennállásának tizedik évfordulóját ünnepli az idei színházi évadban. Nulláról kezdték, ma pedig már ott tartanak, hogy több száz Iciri-piciri bérletesük van. Egy álom vált valóra, Szilágyi Regina bábrendezőé, aki immár tíz éve vezeti ezt a maréknyi csapatot, de rá majd a továbbiakban még visszatérek. Kell egy jó hely, nem túl tágas, nem túl díszes, de annál funkcionálisabb. Olyan, mint a színház hatvan férőhelyes pódiumterme. Ne feledkezzünk meg a díszítésről sem, esetünkben a Majolenka hercegkisasszony díszlete szolgáltatja majd a dekorációt. Kell egy torta, amolyan habos-babos, habcsókos, amelyre csak azt mondhatni nemes egyszerűséggel: összefut az ember nyála a szájában, ha ránéz. Ez is megvolt a Majolenkában. A születésnap nem lehet teljes vendégek és ajándékok nélkül. A vendégek a nézők, az ajándékot pedig nem mi, a közönség soraiban ülők adtuk, hanem éppen ellenkezőleg, az előadás végeztével mi vihettük haza magunkkal. Ki-ki a maga tarsolyában.

De lássuk csak, mi is kerekedett ki Jan Romanowsky Majolenka hercegkisasszonyából, amely a szatmári színház 2012/2013-as évadjának második bábbemutatója volt, és amely a már fent említett Szilágyi Regina nevéhez köthető. Klasszikus értelemben vett tündérmese habbal és cukormázzal, de a szó legjobb értelmében. Nem kell feltétlenül „édesszájúaknak” lennünk ahhoz, hogy az előadás kezdetén, a habverők és keverőtálak csörömpölésében meghalljuk, a négy bábszínész – Bandura Emese, Bandura Tibor, Nagy Anikó és Nagy Tamás – játékra hív minket. Legyünk mi is részesei a mese csodájának. Röviddel kezdés után már ott ül két gyermek a díszletek között. Őröket játszanak éppen, vezényszóra azonnal felugranak és szalutálnak. Láthatóan még élvezik is, hogy kiragadták őket társaik közül. Konyhánia uralkodójának, első Ödömérnek leánya, Majolenka beleszeret Jirkába, a főszakács fiába. Mivel rangon aluli lenne e frigy, a két szerelmest eltiltják egymástól. Van ott sírás-rívás, ahogy kell, de végig tudni véljük, hogy ahogy az a tündérmeséknél történni szokott, ez a szerelem is beteljesül majd. Pontról pontra követhetőek az események, nem kell ahhoz túlságosan nagy mesekultúránk legyen, hogy tudjuk, ez a történet is a már jól bevált sémára épül fel. Mégsem unjuk el magunkat, ez pedig a bábszínészek igényes színészi játékának köszönhető, annak, hogy egy pillanatra sem hagyják lankadni figyelmünket. Ahány szereplő, annyi arc, annyi grimasz és hanglejtés, amely mindegyik bábot külön karakterré varázsolja. A folyton zsörtölődő, de titkon a dajka után epekedő király báb állandó (fek)helye egy kosár, amelyben hol eltűnik, hol előbukkan. Majolenka, mint megannyi más hercegkisasszony, rózsaszín pompában tündöklik, ruhája tejszínhabbal díszített, torta alakú. Jirkát, ha már szakácssegéd, habverő lábakra állították, Gába, a vasorrú bába engem egy felnagyított üvegmosóra emlékeztet, olyanra, amelynek többszöri használat után már össze-vissza állnak a sörtéi. Eda, a magányos varázsló pedig seprűből és lapátból lett összerakva. Mindezek sorából csak a dajka lóg ki, amely a többi megelevenített szereplőhöz képest gigantikusra sikeredett, és amivel mint néző nem is nagyon tudtam mit kezdeni. Egy hatalmas puszedlire emlékeztetett, de nem is csoda, hogy már mindenhol csak édességeket láttam, annyi hab és tortaszelet után, amelyek igazán élethűre sikeredtek. A dicséret Bodor Judit bábtervezőnek szól, aki ismét bebizonyította, hogy újrahasznosítható kellékekből – most konyhai herkentyűkből – is sikerülhet izgalmas bábokat megálmodni, majd kivitelezni. Ha ügyesen válogatjuk a hozzávalókat és mindezekhez még egy csipetnyi karakter jellegzetességet is teszünk, máris nyert ügyünk van.
Minden tündérmesébe kell negatív szereplő. Ebbe most kettő is jutott, bár egyikőjük sem mondható kimondottan gonosznak vagy csúfnak. Tetteik, mondataik és hangosan kimondott kívánságaik megszépítik őket. Gába, a vasorrú bába magányos és gyermekre vágyik. Ezért is rabolja el a szép Majolenkát tortaszelet híján, hiszen ő is él-hal az édességért. Eda, a magányos varázsló is társra vágyik, olyannyira, hogy azt sem veszi észre, hogy a hercegkisasszony helyett a dajkát viszi magával. Ha mindezeket meggondoljuk, hogyan is tudnánk nem szeretni ezeket a figurákat? Szilágyi Regina, az előadás rendezője különösen nagy figyelemmel fordult afelé, hogy a még gonosznak mondott vagy szánt szereplőkben is találjanak a nézők valami emberit, valami szerethetőt, hiszen nem is olyan vasorrú az a bába, mint ahogy mondják.

Ha gyermek- vagy bábelőadás megnézésére adom a fejem, általában egy bizonyos mércével ülök a közönség soraiba. Számomra akkor jó egy előadás, ha az a legnehezebben kezelhető korosztályt is le tudja kötni, anélkül hogy teljesen elidegenítené magától, meghúzná azt a képzeletbeli vonalat, melyet nem léphetnek túl a gyerekek. Interaktív produkció lévén különösen nagy figyelemmel fordultam a legkisebb nézők felé és örömmel tapasztaltam, hogy mind a rendezés, mind a színészi játék átment az én képzeletbeli vizsgámon, amelyhez bár kitüntetés nem jár, de elismerés annál inkább eme különleges műfaj iránt. A végére pedig csak ennyit: Boldog születésnapot, Brighella Bábtagozat!
Kovács Eszter

Rendező: Szilágyi Regina. Rendezőasszisztens: Bandura Emese. Bábtervező: Bodor Judit. Szereplők: Bandura Emese, Nagy Anikó, Bandura Tibor, Nagy Tamás.