Köllő Kata: Meglepetés-csemege

A Játéktér 2014. nyári számából.

Az ördög próbája. Marosvásárhelyi Nemzeti Színház, Tompa Miklós Társulat

Fotó: Rab Zoltán

Meglepetés-előadást hirdetett idei évadjának műsortervében a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata. A produkcióról már az évad elején lehetett tudni, hogy rendezője Radu Afrim lesz, de hogy mit fog színre vinni a társulatnál először dolgozó, különleges színpadi világokat teremtő, mondhatni excentrikus rendező – akit sokan szeretnek, de szinte ugyan­annyian nehezen viselnek el –, azt nem.

A meglepetés-előadás mibenlétéről aztán fokozatosan hullott le a lepel. Először csak annyi derült ki, hogy mindenképpen valami kortárs szöveg lesz, aztán az is kitudódott, hogy nem egy már létező darabot szeretne színre vinni a rendező, más jellegű produkcióban gondolkodik, talán inkább a moz­gásszínház területére kalandozik. Azok számára, akik izgalommal tekintettek elébe ennek az alakuló „csemegének”, a végső lepel csak a bemutatót megelőző sajtótájékoztatón hullott le a titokzatos produkcióról. A romániai színházi élet fenegyerekének tartott Afrim, úgy látszik, azt is tudja, hogyan kell felcsigázni az érdeklődést a munkái iránt, például azzal, hogy a saját Facebook-falára posztolt különleges hangulatú fotókat a próbákról előbb csak minimális információkkal ellátva, majd lassan­ként, a tudnivalókat csöpögtetve tárja fel.

Afrim február 25-én aztán előállt a farbával. A meglepetés-előadás címe Az ördög próbája (a román cím kifejezőbb: Castingul dracului) és az előzetes hírféleség ellenére kiderült, mégsem moz­gásszínházi produkció. Van szövege, nem is akármilyen, a próbák során születtek meg a replikák, maguk a színészek „dobták össze”, majd a rendező és dramaturg munkatársai formálták „drámai szöveggé”; van története (hellyel-közzel), van cselekménye (szintén hellyel-közzel), és volt/van benne sok-sok játékkedv, no meg improvizációs gyakorlatokból véglegesült színpadi helyzetek. Persze, mindezt a felsorolást csupán én illesztettem ide, utólag, az előadás ismeretében. A valóságban annyi történt azon a bizonyos sajtótájékoztatón, hogy Afrim elmondta, hogyan is született meg a produk­ció, és miként zajlott a munka. Eszerint az előadás ötlete a rendezőé, ő hozta a történet magját, minden más a próbafolyamat alatt alakult ki, beleértve a szöveget, a történet további alakulását, és a figurák jellemét és számát is.

Az alapszituáció a következő: adott egy kisváros, amelyben egy gazdag vállalkozó él, akit Ördög Miklós Levente alakít, és aki Nicolae Ceauşescuval született egy napon, emiatt egész gyerekkora úgy telt el, hogy senki nem vett tudomást az ő születésnapjáról, mindenki az ex-diktátort ünnepelte, még ő maga is, hiszen pionírként folyton a vezért éltető verseket kellett szavalnia. Emiatt frusztrált volt egész gyermekkorában, és most, hogy a környék leggazdagabb embere lett belőle (bár inkább holmi kisstílű alvilági maffiózónak nevezhető, amolyan „bizsnicárnak”), elhatározza, hogy gyerekének, a kicsi Ricsinek hétéves születésnapjára emlékezetes bulit szervez, egy „komplett díszelőadást”, némiképp kárpótolva magát is a saját gyerekkori traumáért. Castingot hirdet, hogy a kiválasztott „szereplők” szórakoztassák majd a csemetéjét. Tétje is van a nagyszabású castingnak, hiszen az nyeri majd az általa felajánlott ötezer eurót, akit a fiacskája kiválaszt. Az előadás végi csattanó is erre épül egyébként.

Mi sem természetesebb, hogy egy ilyen alapanyag bőven beindítja a fantáziát, Afrim pedig, a sa­ját ötletéhez híven, szintén castingot tartott a „szereposztás” előtt, kiválasztva azokat a színészeket, akikkel, úgy gondolta, meg tudja valósítani az elképzeléseit. Bár menet közben kissé módosult a csapat, a végeredmény a közös munkát tükrözi, annak minden előnyével, és némely hátrányával is.

A téma tehát adott volt, a kanavászt „már csak” be kellett népesíteni figurákkal, azokat helyzetbe hozni, a különböző szituációkat pedig jelenetekké turbózni, és máris kész az egész. Nyilván, nem ilyen egyszerű a dolog, de egy jó csapat sok mindenre képes, egy kísérletező kedvű rendező pedig úgy tudja irányítani a dolgokat, hogy mindenki meg legyen győződve: az ő ötletei is maximálisan hozzájárultak az előadás létrejöttéhez. Ötletekből pedig nem volt hiány. Amikor tizenöt színész el­kezd improvizálni, jeleneteket fabrikálni, figurákat megtölteni élettel, az minden bizonnyal élményteli próbafolyamat lehet. Az előadáson meglátszik, hogy szabadjára engedték a fantáziájukat, némelykor talán túlságosan is, igazi játéklehetőség volt ez mindenki számára. Nem véletlen, hogy idézőjelet használtam, amikor arról beszéltem, hogy Afrim szintén castingot tartott a szereposztás előtt, hiszen úgy vélem, akkortájt azt sem tudta még, hova alakul a történetmag, kik lesznek a szereplők, milyen figurák lépnek majd színre, mit mondanak, csak azt tudta, hogy a kiválasztott színészekkel akar dolgozni. Akik aztán, játékkedvük és tehetségük–képességük folytán alakítgatták, duzzasztották a történetet, formát és jellemet adva a saját maguk által kitalált szereplőknek. Az sem véletlen, hogy a szereplők neve nagyrészt, némi eltéréssel, megegyezik a színészek nevével, és mindegyik figura hordoz valamit magában az illető színész habitusából is.

A szereplők különlegesebbnél különlegesebbek, egyik groteszkebb a másiknál, elrajzoltak, szí­nesek és rendkívül komikusak – egyes színészek több szerepet is játszanak. Találkozunk a feltűnni vágyó, folyton sertepertélő Trendi Bözsével, a helyi Faipari Evangélikus Szaklíceum leánytagozatának helyettes tanárnőjével (B. Fülöp Erzsébet), László Xaba fő mozgásművésszel (László Csaba), az „elcseszett vidéki tánctanárral, aki a helyi Mezőgazdasági Szakiskolában traktoristákat tanít arra, hogyan vonszolják fel a seggüket a traktorra”, legalábbis Trendi Bözse zsűritag-kolléganője szerint, akivel folyton vitatkozik. Megismerkedünk Galló Levente, alias Tysonnal (Galló Ernő), aki „Magyarba” dolgozik egy avokádó-ültetvényen, és akiről a többiek azt állítják, hogy ő „Michael Jackson J. és Freddie Mercuráj” reinkarnációja; Barna atyával, „az alsódivorcási halmozottan hátrányos helyzet­ben lévő szórvány-magyarság lelki gondozójával” (Bokor Barna); Oszkár von Lust-tal, ex NDK-s pornósztárral, illetve Noszfival, a vámpírral (Meszesi Oszkár); Tisztaházy Theodóra fantommal (Nagy Dorottya), és sorolhatnám a további, a színészi karikírozó-kedv szülte figurákat. Mindenki a saját kis történetét gombolyítja, és próbálja megtalálni a helyét a nagy egészben, bár tulajdonképpen nincs is nagy egész, etűdök vannak, amelyek lazán kapcsolódnak egymáshoz. Az előadás három részből áll: a castingból, a születésnapi bulira való készülés próbaszakaszából, és végül a születésnapi show-val zárul a produkció. Paródia ez a javából, amelyben tobzódik a helyzet-, jellem- és nyelvi komikum, és amelyből árad a színészi energia és leleményesség.

Említettem, hogy az előadáson meglátszik, az alkotók szabadjára engedték a fantáziájukat, né­melykor talán túlságosan is. Nem ártott volna egy kis mértékletesség, nem is a játékban, hiszen az felszabadító és szórakoztató, inkább a történetfűzésben, illetve a jelenetsorok összefűzésében. A próbák során valószínűleg újabb és újabb ötletek támadtak, az alapsztori kibővítése, a különböző mellékszálak beiktatása során aztán egyszer csak elszabadult a pokol, hogy hűek maradjunk a cím­hez. Lehetett volna kicsit gyomlálni, egy-két jelenetet lerövidíteni, vagy akár ki is hagyni, ugyanis sok­kal feszesebb, ritmusosabb lenne az előadás ezek nélkül a kissé túlragozott részek nélkül, amelyek miatt néhány helyen kifullad, leül a produkció, és a paródia tétje is veszít az erejéből.

Az előadás feltehetően még alakul, ha pedig nem, akkor el kell fogadni így, ahogy van, és örülni egy sok nevetéssel és jókedvvel tarkított színházi estének, amelyen nagyszerű színészek parádéznak.

————————————————

Az ördög próbája. Marosvásárhelyi Nemzeti Színház, Tompa Miklós Társulat, 2014. Rendező: Radu Afrim. Díszlettervező: Bartha József. Jelmeztervező: Cristina Milea. Koreográfus: Gavriliu Andrea Zeneszerző: Vlaicu Golcea. Szereplők: Berekméri Katalin, B. Fülöp Erzsébet, Bokor Barna, Csíki Hajnal, Galló Ernő, Gecse Ramóna, László Csaba, Meszesi Oszkár, Moldován Orsolya, Nagy Dorottya, Ördög Miklós Levente, Ruszuly Ervin, Lőrincz Ágnes, Somody Hajnal, Szabadi Nóra. Gyerekszereplők: Gergely Botond, Nagy László.