Kocsis Tünde: Tér-kép a romániai magyar műkedvelő színjátszás helyzetéről

A Játéktér 2013. tavaszi számából

Fotó: Biró István

Arról, hogy sok színházi szakember műkedvelőként kezdte, nincs sok beszéd, hiszen a mű­kedvelő, „amatőr” korszakokat ki-ki igyekszik maga mögött tudni, és mihamarabb a profiz­mus címkéjében tetszelegni. Vannak viszont, akik évekig, évtizedekig többnyire önzetlenül és lelkesen műkedvelők. „Megelégszenek” egy-egy – pénzügyileg a semmiből előállított – előadás kisebb-na­gyobb sikerével, néhány találkozással, jobb esetben vendégszerepléssel, egy-egy tehetséges cso­porttag látványosabb kibontakozásával vagy sorsának sikeres alakulásával. Lényegében egyszerűen csak szeretik a színjátszást, a közös alkotást, melynek örömét saját környezetükben továbbadják.

Tapasztalataimon, emlékeimen[1] és a hozzám eljutott híreken alapulnak a következők, mélyebb kutatásra nem tellett, de kutatásról nem is tudok ebben a témában. Ahogy elkezdtem írni ezt az összefoglalót, az adatok felbukkanásával úgy jártam, mint az a kakas, Elek apó láncmeséjében, aki hogy megmentse a vadkörtétől fulladozó pipét, elszalad a kúthoz segítséget kérni, de az koszorút kér a szép leánytól, amaz meg tejet a tehéntől, a tehén szénát a réttől és így tovább, míglen a kakas minden igényt kielégít, és viszi a vizet a pipének, de az szegény megdöglik. Engem is egyik adat a másikhoz vezetett, és a „mesém” emészthetetlenül hosszúra nyúlna, ha mindenről és mindenkiről alaposabban tudnék és szót ejtenék.

Amikor hozzáfogtam az áttekintéshez, arra hajlottam, hogy ilyeneket írjak: 1. Erdélyben a műked­velő színjátszás a ’90-es évek második felétől körülbelül egy évtizedig virágzott. Ez a lendület 2000 után fokozatosan csökkent, most viszonylag stagnál egy elég alacsony szinten. 2. Jelenleg többnyire iskolákon belül működnek színjátszó csoportok, a felnőtteket, sőt időseket is szerepeltető színját­szás majdnem teljesen megszűnt. 3. Nincs egyetemi színjátszás. 4. Kevés a fesztivál és a találkozó. 5. Elenyésző a színjátszó táborok, képzések száma. 6. Nincs drámapedagógiai oktatás. 7. Nincs műkedvelő rendezőképzés.

De előfeltevéseim nagy része, szerencsére, nem igazolódott be.

Talán leginkább az állja meg a helyét, hogy jelenleg nem tudok rendezőképzésről, és nincse­nek kimondottan egyetemista műkedvelő színjátszó csoportok; néha feltűnik egy-egy, de csak ti­szavirág-életűek. (A 2000-es évek elején még működött Kolozsváron a nagy múltra visszatekintő Maszkura, de 2007 környékén az is végleg (?) felbomlott.) És sajnos, valóban nagyon gyerekcipőben jár a drámapedagógiai oktatás. De lássuk a részleteket, a látszat ellenére színes erdélyi műkedvelő színjátszó életet.

Tanárok mint rendezők

Jó néhány tanárban a színjátszásnak köszönhetően nem veszett el a művész, az alkotó, sőt oly módon megnyilvánul, hogy számos felnövekvő generáció fejlődik, kibontakozik általa. Sokak nevéhez több évtizedes munka, számtalan díj fűződik, ugyanakkor csoportjuk évről évre visszatér egy országos találkozóra, és bemutatja újabb, gyakran kiváló minőségű előadását. Rangsorolás nélkül ilyen a brassói gimnázi­umban működő Grimasz. Csoportvezetője, rendezője Bálint Ferenc informatikatanár. Informatikát tanít Molnár János is, akiben egy profi rendező veszett el, de annál hálá­sabbak lehetnek a kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Diákszínpad tagjai és mindenkori kö­zönségük. Évek óta díjzápor követi Ozsváth Ilona szilágykrasznai romántanárnő mun­káját, melyet a Tinikomédiások csapatával valósít meg. Bodea György szilágycsehi fizikatanár a Berekenye színtársulat értékelt rendezője. A felsoroltak közt a helye a szé­kelyudvarhelyi Szász-Mihálykó Mária ma­gyar-francia szakos tanárnőnek és az általa vezetett Vitéz Lelkeknek, akik több musicalt is színre vittek. Székelyhídról Hevesi Zoltán magyartanár Griffiti csapata ejtette ámulat­ba szakmai profizmusával a nézőket. Ők egypár éve Dráma- és Filmműhelyjé sza­kosodtak, színházi jellegű kisfilmeken dol­goznak. Ügyes szokott lenni továbbá a Bemugri Székelykeresztúrról – jelenleg Lakatos Sándor unitárius lelkész, vallástanár irányítja őket, és Nagyváradról a Létra csoport, vezetőik Kozma Éva, Sarkadi Viktória és Demeter Emőke magyartanárnők.

Kaplonyban (Szatmár megye) Lászlóffy Csaba magyartanár vezetése alatt működnek a Fintorgók. Erdőszentgyörgyön a Bodor Péter Színkör Kovrig Magdolna nyugalmazott magyar-francia szakos tanárnő vezetése alatt ért meg számos bemutatót, míg jelenleg meghívott, felkért rendezők­kel készülnek az előadások. Kolozsváron a Református Kollégium KaRaKter csoportjáról van hír, de hogy még műkődnek-e és ki vezeti, nem tudni. A kolozsvári János Zsigmond Unitárius Kollégiumban Solymosi Zsolt lelkész, vallástanár rendezett előadásokat. Szatmárnémetiből a Jómadarak és a Csibészek jeleskednek, Gernyeszegről a Kópék, de van diákszínjátszás Szászrégenben, Zsibón, Zilahon és Tasnádon, Csíkfalván, Makfalván, Szentgericén, Nyárádszeredában, Nagysármáson és Bözödön és nem utolsósorban Szabédon is.

Felnőtt-társulatok

Hogy milyen helységben milyen csapatok léteznek, azt a különböző fesztiválok, találkozók prog­ramjából szűrtem ki. Ám biztos, hogy számos olyan rövidebb vagy hosszabb távon működő felnőtt-társulat van, amelyről azért nincs tudomásunk, mert egyetlen fesztiválon, találkozón sem jelentek meg, otthon viszont mindenki örömére komédiáznak. A 2012-ben Kisgalambfalván megrendezett XIV. Az echós szekér nyomában udvarhelyszéki felnőtt műkedvelő találkozóra a következő helyszínekről men­tek felnőtt színjátszó csoportok: Kisgalambfalva, Bencéd, Farkaslaka, Gagy, Homoródkarácsonyfalva, Homoródújfalu, Kápolnásfalu, Kecset, Kobátfalva, Lövéte, Nagygalambfalva, Oroszhegy, Rugonfalva, Siménfalva, Szentegyháza és Zetelaka. Nagy múltra tekint vissza a gyergyószentmiklósi Fábián Ferenc Színtársulat (rendezője Danaliszyn József), a szászrégeni Kemény János Társulat (rendezője Fábián András) és a sepsiszentgyörgyi Visky Árpád Amatőr Színjátszó Társulat (több rendezője volt, van).

2012 novemberében Csíkajnádiban rendezték meg a XI. Amatőr Színjátszó Találkozót, ahol Csíkmindszent, Szentegyháza, Csíkszentmihály, Illyefalva és Csíkvacsárcsi színjátszó csoportjai lép­tek fel. Itt nem tudni, hogy melyek voltak a felnőttcsoportok.

Külön színfolt a profikat is szerepeltető nagy sikerű marosvásárhelyi Hahota Színtársulat.

Színészek mint rendezők és csoportvezetők

Néhány színművész nem érzi lealacsonyítónak gyerekekkel, műkedvelőkkel dolgozni. Marosvásárhelyen jelenleg a Kozsik József színművész vezette Kamaszok színtársulat működik. (Régebb a Bolyai Líceumban működött a Patkó Éva rendező vezette Csepűrágók.) Gyergyószentmiklóson Kolozsi Borsos Gábor színész vezeti a Maszkitó, újabb nevén a Szín-Kron csoportot. Nagyváradon Csatlós Lóránt színművész vezetésével működik az Oberon Csőszínház. A Csőszínház drámagya­korlati műhelyt is szervezett, nem tudni, milyen sikerrel. E társulatban a műkedvelő diákok mellett olykor profi színészek is felléptek, például Kocsis Gyula. Temesváron Molnos András Csaba színész vezeti a Bartók Diákszínpadot. Aradon Faragó Zénó színész vezette a Kölcsey Diákszínpadot, távoz­tával is visszajár rendezni (17 évig a 2011-ben elhunyt Pávai Gyula magyartanár vezette). Szatmáron tíz évig, 2006-ig működött Bessenyei István és Zákány Mihály színművészek vezetésével a Kulissza Színpad, de azóta nem tudok középiskolás vagy felnőtt-társulatról.

Drámapedagógia

Drámatagozatos középiskolai osztály Erdélyben egy van (mióta megszűnt a csíkszeredai). Sepsiszentgyörgyön működik, társulata a nemzetközi hírnevet szerzett Osonó. Vezetője Fazakas Misi, aki az Osonóban és a drámatagozatban több generáció kiváló rendezőt, színészt, színházi szakem­bert nevelt ki. Elkötelezett munkája, már-már fanatizmusa nagyon eredményes, egyedülálló az erdélyi magyar színjátszásban.

Kétségtelen, hogy minden színtársulat egy-egy előadás létrehozásával önmagában is kész drá­mapedagógia; de kimondottan drámapedagógia Erdély-szerte, sajnos, alig van. Kevés iskola, intéz­mény teremti meg a feltételét a játékos tanítás, személyiségfejlesztés, tehetségkeresés eme kiváló módszerének, pedig ott lenne a helye – miért is ne? – minden iskolában. Drámapedagógián egy olyan képzést értek, amelyben beszédtechnikai, improvizációs, koncentrációs stb. gyakorlatok által minőségi előadókat nevelhetünk. Előadón most nemcsak művészi jellegű, hanem fejlett kommuni­káció-készségű személyt értek. Kolozsváron Rekita Rozália színművésznő vezetett számos kis cso­portot a Gyermekpalota keretein belül, különböző iskolákból toborozva a gyerekeket. Munkáját idén Széman Rózsa dramaturg folytatja. Marosvásárhelyen Tatai Sándor színművész a Népi Egyetem keretén belül képezte a Ripacsok csoportot. Hároméves képzésében minden év egy-egy előadás létrehozását is jelentette, kár, hogy pár éve már nem működik. Jómagam két éve a kolozsvári János Zsigmond Unitárius Kollégiumban foglalkozom ilyen minőségben diákokkal. Ezen kívül nem ismerek kimondottan drámapedagógiai képzést is kínáló csoportvezetőt, bár némi reményt ad e téren, hogy Marosvásárhelyen a színművészeti hallgatók egypár éve választható tantárgyként felvehették a pe­dagógia modult, így joguk lesz iskolákban tanítani.

Fesztiválok, találkozók

A színjátszó csoportok fórumai a színjátszó fesztiválok. A 90-es években a Concordia Fesztiválok voltak azok a szakmailag kiemelkedő, igényes zsűrivel felvértezett találkozók, ahol az erdélyi színját­szók megméretkezhettek. A Concordiát a sepsiszentgyörgyi Jádzó Társaság szervezte, sőt, rendezői tanfolyamokat is szerveztek neves rendezők vezetésével. A Jádzó az erdélyi műkedvelő színjátszást támogató, összefogó egyesület volt. Az egyesület ugyan még megvan, de üres forma, melynek érdemi tartalma már csak emlék. Így az erdélyi színjátszásnak nincs egy összefogó, támogató, számon tartó érdekvédelmi testülete. Mindenki járja a maga kitaposott vagy kitaposatlan útját.

Vannak viszont nagyon értékes fesztiválok. Az egyik legnagyobbat évente Szilágycsehben rende­zik Partiumi Diákszínjátszó Fesztivál (PADIF) név alatt. 1999-től Bodea György fizikatanár a főszerve­zője. Visszatérő zsűritagok többek közt: Zsehránszky István színházkritikus, Kötő József színháztör­ténész, Mátyás Irén, a Zsámbéki Szombatok főszervezője, Bessenyei István színművész. A fesztivál hagyományosan két napból áll: pénteken az általános iskolásoké, szombaton a középiskolásoké a színpad. Néhány éve két–három román diáktársulat is fellép. Vendégelőadóként pedig majdnem mindig fellép a békéscsabai Féling Színház felnőtt műkedvelő csapata. A PADIF – mióta megszűnt az ODIF – hiánypótló. Az Országos Diákszínjátszó Fesztivál (ODIF) különlegessége az volt, hogy a középiskolai fiatalokat mindig más erdélyi városba hívta találkozni és megmérkőzni, hogy majd a győztes csapatra háruljon a megtiszteltetés: az újabb ODIF szervezése saját városukban. Hogy e megterhelő feladatnak köszönhetően maradtak el a találkozók (ugyanis nem mindegyik győztes csa­pat tudta előteremteni a kellő forrásokat és megszervezni a fesztivált), vagy éppen a minden évben Szilágycsehben megrendezett fesztivál tette föleslegessé az ODIF-ot, nem tudom. Tény, hogy végül gyakran Székelyudvarhelyen a Vitéz Lelkek társulat és vezetőjük, Szász-Mihálykó Mária vállalta a szervezéssel járó nehézségeket, mígnem a 2010-ben lezajlott XVII. ODIF után megszakadt e jelentős találkozók sora. A legújabb hírek szerint viszont idén Nagyváradon újra megrendezik!

Jelentős fesztivál továbbá a Kovrig Magdolna szervezte Kis-Küküllő menti Műkedvelő Színjátszók Találkozó, a Színpad, melyet 2012-ben már 20. alkalommal rendeztek meg Erdőszentgyörgyön. Ez a találkozó is pénteken a kisebbeknek, szombaton a nagyoknak ad lehetőséget a fellépésre. Külön érdeme, hogy egypár létező felnőttcsapatot, mint pl. a szászrégeni Kemény János Népszínház vagy a gyergyószentmiklósi Fábián Ferenc Színtársulat, évente visszavonzza. Visszajárók még Magyarországról a gyöngyösi Mozaik társulat, Celldömölkről a Soltis Lajos Színház és a Mezőkövesdi Színészeti Egyesület. Visszatérő zsűritagok Magyarországról Nagy Gábor, a Soltis Lajos Színház igazgatója és Solténszky Tibor dramaturg, színpadi szerző, rendező. E találkozón nem annyira a rangsorolásra megy ki az értékelés, mint az előadások érdemeinek kiemelésére. Ez is egész Erdélyből vonz csapatokat, tehát megnevezése ellenére országos hatóköre van.

Az egyik leghangulatosabb fesztivált az országos unitárius szervezet, az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet (ODFIE) szervezi minden évben más faluban. A fiatal szervezők megbolygatják a kivá­lasztott faluközösség szunnyadó tartalékait és energiáit, hogy néhány napra sajátosan játékos világot teremtsenek a színjátszóra érkező több száz vendégnek. A találkozóra alapvetően unitárius ifjúsági egyletek csoportjai jelentkeznek, de mások felé is nyitott a rendezvény. A fellépők színvonalát gyakran meghatározza, hogy falvakból érkezettek-e vagy nagyvárosiak, utóbbiak ugyanis több színházat néz(­het)nek, több szakmai segítséget kap(hat)nak stb., de persze vannak meglepően jó, kiváló vidéki elő­adások, tehetséges előadók is. A találkozó zsűrijében mindig van néhány szakember, főleg olyanok, akik az ODFIE Színjátszó Találkozóknak is köszönhetően indultak el a szakmaiasodás útján. 2012-ben Magyarsároson zajlott a 16. színjátszó. A találkozónak versenyjellege is van, akár a PADIF-nak.

E három országos találkozó mellett vannak kisebb, regionális színjátszó találkozók, mint az emlí­tett Az ekhós szekér nyomában felnőtt-találkozó és a Csíkajnádiban rendezett találkozó.

Az összefoglaló megírása alatt „véletlenül” bukkantam rá a 2012. november 24-én Gyergyószentmiklóson megrendezett XVIII. Műkedvelő Színjátszók Találkozójára (MÜSZIT) és a 2012. december 15-én a Kemény János – Műkedvelő Színjátszók V. Szászrégeni Találkozójára. E két találkozó átfogó neve ellenére csupán regionális méretű, hiszen a gyergyószentmiklósi, a szászrégeni felnőttcsopor­tok mellett még erdőszentgyörgyi csoportok léptek fel, illetve a MÜSZIT-en még egy felnőtt, a sepsiszentgyörgyi Visky Árpád Amatőr Színjátszó Társulat.

A felsoroltaknál lokálisabb jelleggel – de nem kevesebb jelentőséggel – bír az évente rendezen­dő KISZT, a Kolozsvári Református Ifisek Találkozója vagy Sepsiszentgyörgyön a Gyermekszínjátszó Találkozó.

A fesztiválok között nagyon kicsi az átjárás (talán a MÜSZIT-t, a szászrégeni és erdőszentgyörgyi találkozót kivéve, ahol egymást körbe hívta egypár csapat). Amúgy kevés mobilisabb színtársulat van, mint a szilágykrasznai Tinikomédiások, vagy ilyenek voltak a székelyhídi Grifitti társulat, nem be­szélve a „világot járt”Osonóról.[2] Persze, ez anyagiak/támogatottság és főleg elszántság kérdése is.

Osonó Színházműhely – Ahogyan a víz tükrözi az arcot

Diákszínjátszó táborok

Háromról tudok. Az egyik Diákszínjátszó Tábor immár hatodíziglen az Arad közeli Kisiratos köz­ségben rendeződött. Szervezője a helyi iskola és az aradi Kölcsey Diákszínpad.

A másik Kőrispatakon Kovrig Magdolna és a celldömölki Soltis Lajos Színház szervezésében zajló színjátszó tábor. Túlnyomó részt diákok vesznek részt rajta, de több éve a mezőkövesdi felnőtt színjátszó társulat tagjai is itt bővítik ismereteiket, fejlesztik képességeiket.

A harmadik a Szilágycsehen összesen tizenegyszer megrendezett Zsibai Néptánctábor keretén belül zajló színjátszótábor, amelyben krasznai és szilágycsehi fiatalok vesznek részt.

Törekvések

A magyarországi Magyar Szín-Játékos Szövetség arra törekszik, hogy Erdélyben is legyen egy jogi egyesület, amely összefogja, képviseli, segíti, előrelendíti az erdélyi műkedvelő színjátszást, és tartja a kapcsolatot velük, érdemi információcsere folyik, és együttműködés minél több szinten. Ennek érdekében rendezték meg 2009. február 27–28-án Szilágycsehben a Határtalan Színjátékos Konferenciát. A konferencia után Erdélyre nézve semmi sem változott, és ez az itthoniakon múlott.

2013 januárjában ismét megrendezték Zentán a Határtalan Színjátszás Konferenciát, melyen többek közt eltervezték, hogy a következő Kolozsváron szerveződjék.

2009 őszén Csíkszeredában a Hargita Megyei Kulturális Központ szervezésében kerekasztal-be­szélgetésre került sor az „amatőr színjátszás helyzete” témában. A rendezvényen részt vettek a gyer­gyói, udvarhelyi és csíki térség amatőr színjátszásban érdekelt képviselői is, összesen 22 személy. A beszélgetés valószínűleg hasznos volt, ám újabb találkozásokról nincs tudomásom.

Az erdélyi műkedvelő színjátszókban és csoportvezetőkben nem tudni, mennyire érett meg az igény és a cselekvésre kész szándék egy „mindenkit” egyesítő színjátszó egyesület létrehozására és tartalmas működtetésére.

Az eszinjátszós honlapot 2009 óta működte­tem, hogy legyen egy közös fórum, ahova a tevékenységek híre összegyűl, ahol egy adatbázis épül az erdélyi műkedvelő színjátszókról, eredményeikről. A honlapot az erdélyi műkedvelők nem igazán használják, lehetőségével nem igazán élnek. Valószínűleg beérik saját honlapjuk vagy a kistérsé­gükben megjelent újságcikk közleményével. Az eszinjátszós honlapot viszont számon tartja a Szín-Játékos Szövetség, és minden magyarországi színjátszós hírt időben továbbít felénk, talán ebben van értelme a honlapnak, hogy közelebb hozza ezeket a külhoni híreket, és mégiscsak egy közös oldalt tart fenn, amely összegyűjt valamennyi információt az erdélyiekről.

Erdélyben tehát nemcsak diákszínjátszás, de felnőtt-színjátszás is van, városokon és vidéken egyaránt. Vannak országos és regionális találkozók meg néhány színjátszótábor is. Előfeltevéseimmel ellentétben – és annak ellenére, hogy ebből az összefoglalóból sok minden és sokan kimarad(hat)tak – nagyon is dinamikus és színes műkedvelő színjátszó élet zajlik.

__________________________________________________________________

[1] Hol zsűriztem, hova csoportot vittem, hol csak megfordultam.

[2] http://osono.ro/html/turnek/hu