Kiss Krisztina: Pezsgőzés a nézővel

A marosvásárhelyi színház Tompa Miklós Társulatának videomagazinja, a Pezsgő a színház és a nézők közötti kapcsolatot igyekszik elmélyíteni. A magazin fejlődését, változásait, azaz négy év termését – tizenhat videót – vettem górcső alá.

Az első videót a társulat YouTube-csatornáján tették közzé 2012 januárjában a Senki sem tökéletes, avagy nincs, aki hűvösen szereti című előadás premierjének apropóján. A házigazda itt Máthé Kincső (ekkor még a társulat marketing-osztályáról): az elején röviden összegzi, pontosan kik is szerepelnek majd a videóban. Az alkotókkal rögzített beszélgetéseket próbafolyamatról készült felvételek váltják: a kulisszák mögül minden nagyon élő és emberi.

(Senki sem tökéletes, avagy nincs, aki hűvösen szereti)

Az első videó kiindulópont, újdonságként hat: készül egy előadás, aminek a folyamatába és hátterébe kapunk betekintést. Nem steril reklámanyag, hanem segít az előadás kerek egészének megrajzolásában.

Felsorolás következik. A premier-Pezsgőkben jellemzően a rendezőt és a színészeket szólaltatják meg, illetve az előadásban szereplő színis hallgatókat, a zeneszerzőt, a zenei vezetőt, a koreográfust, a díszlet- és jelmeztervezőt, a dramaturgot, a drámaírót, sőt a műszakot és az önkénteseket is (persze, mikor kit). Elhangzik néhány kérdés (ha elhangzik, hiszen sokszor ki vannak „szerkesztve”), amelyekre rövid válaszok érkeznek.

A sorozatnak három-négy olyan része van, amely nem egyetlen előadást boncolgat: a színházi világnapi és a magyar dráma-napi videó, valamint egy-egy sűrített programbeszámoló. Ezek szervesen épülnek az előadásokról szólók közé, a színház alternatív megjelenési formáit is megmutatják.

Az első három Pezsgő felvezetői összetettebbek a többinél: a színház épületét mutatják be, kívülről befelé haladva, egy nem túlságosan fülbemászó zene kíséretében. A negyedik Pezsgőtől kezdve egy letisztultabb és elegánsabb felvezetőt láthatunk, saját Pezsgő-logóval. A logó egyszerű, frappáns képekből tevődik össze: egy sárga, poháralátét-szerű alapon a társulat logója, majd fekete sziluettek: néző-fejek és egy üveg pezsgő. Ezzel párhuzamosan a felvételek minősége is sokat fejlődött, azonban ahogy egyre letisztultabb lett a magazin, annál inkább veszítette el a „barátkozósabb” jellegét.

Egy jól kivehető váltás figyelhető meg az eddigi Pezsgő-történelemben. A 12. Pezsgő esetében már az egyik színész vezeti végig a beszélgetéseket, humorosra véve a figurát– színész-kérdez-színésztjellegű interjúkészítés van folyamatban. Kevésbé tűnik szakmázónak ez a talán legoldottabb hangulatú filmecske, (szó szerint is) közelről látjuk a színészeket.

(Hogyne, drágám!)

A 13. Pezsgő már számozás nélkül jelenik meg. Az About Übü című előadással megkezdődik az erőteljes szakmai vonal felépítése, a színészek megkérdezésénél már a szerep belső motivációi lesznek fontosabbak, egyre kevésbé humoros és laza a hangulat. Szöget üthet a fejünkben, hogy vajon milyen kérdések hangozhatnak el, vagy egyáltalán, ki a kérdező – csak válaszokat hallunk, ahogy nincs már szóbeli összefoglalás sem az elején és a végén.

Az addig folyton változó időtartam (van hatperces és tizenkilenc perces videó is) viszont egységesedni látszik: az újabb részek öt perc körüliek. Bár ez azt eredményezhetné, hogy kevesebb információ jut el hozzánk, ez korántsincs így. Feszes a ritmus, peregnek a képek: izgalmas egész kerekedik ki, amelynek van egy jól kivehető stratégiája, így mindez sokkal nézhetőbb és igényesebb. Forradalmasítás is történik: az új videókban a román nyelvű beszélgetésrészletek magyar feliratot kapnak.

Kedves megoldások születnek azokból a Pezsgőkből, amelyek reflektálnak a színház vagy a társulat történelmére, így a Rómeó és Júlia esetében (ez az első Rómeó és Júlia-rendezés Marosvásárhelyen!, viszony a Shakespeare-darabokhoz), az Alkésztisz (viszony a görög drámákhoz) vagy a Sirály kapcsán (egy hatvanöt évvel ezelőtti előadásról írt ismertető, a mai színészek a régi  szerepleírásokat olvassák).

A Sirály-Pezsgőt azért is érdemes megemlíteni, mert szép, és nemcsak esztétikai értelemben, hanem az elhangzott gondolatok mélységét tekintve is. Egy olyan történet ez, amelyben múlt és jelen összekapcsolódik, és létrejön az új előadás, melynek tanúi vagyunk a kezdetektől a tapsrendig. Aki látta a mostani előadást, érezheti, hogy a videó valóban tükrözi, amit az előadás maga jelent – és ez a hitelesség adja a videó zamatát.(Sirály)

A legutóbbi Pezsgő A játszma vége című előadást igyekszik közelebb hozni, itt leginkább magát a rendezést látjuk, a színpadi díszlet megépítésének felgyorsított folyamatát, illetve idézeteket hallunk a színészektől saját szerepükből. Ugyancsak izgalmas ez a videó is, hiszen egyre több és több kép váltakozik egymással, így nem hagyja elkalandozni a figyelmet. Itt egy újabb „frissítéssel” találkozunk: az utolsó kép tartalmazza az előadás alkotóinak nevét.

A Pezsgő-történelem eddigi állomásait leginkább a kísérletezés jellemzi, a „hogyan-lehet-jól-bemutatni-egy-előadást” célhoz pár év után már sokkal inkább közel állunk. És talán azt is elmondhatjuk, hogy egy-egy jobban sikerült videót újranézve ismét megkívánjuk a felkínált előadást.