Kicsoda is az igazi Lola Blau? - Vendégjáték a Tomcsa Sándor Színházban

Kicsoda is az igazi Lola Blau? – Vendégjáték a Tomcsa Sándor Színházban

Lola Bécsben, Svájcban, Amerikában! Lola színésznő, kabaré-énekesnő, revüsztár! Lola az elhagyott nő, az üldözött menekülő, a dicsőségben sütkérező. Melyik az igazi Lola Blau? Természetesen mindegyik.

1938. Németország lerohanja Ausztriát. Lola Blau színésznő Bécsben és zsidó származású. Élete, karrierje derékba törik. Sorsa tipikus II világháborús emigráns sors. A háború borzalmai elől egy élhetőbb élet reményében Ausztriából, először Svájcba, majd Amerikába menekül.

Színházra vágyik, de csak éjszakai kabarészínpadokig jut, majd Amerikában sikeres lesz, szexszimbólummá válik.

A háború után hazatérve azzal szembesül, hogy hazájának nincs szüksége rá. Lola Blau nem hős, csak egy azok közül, akik túléltek.

Georg Kreisler, a méltán népszerű osztrák szerző a felesége számára írta ezt a zenés játékot, előadó estet. A LOLA BLAU ősbemutatója 1971-ben Bécsben volt. Kreisler maga, így írt darabjáról: „ nem kifejezetten színmű, amelyiket én általában írok. Ez egy monológ önmagammal. Csakhogy engem nem hívnak Lolának. 1922-ben születtem Bécsben, míg Lola Blau dramaturgiai okokból kiindulva néhány évvel korábban jött a világra. Mint Lola 1938-ban az USA-ba emigráltam, éjszakai mulatókban léptem fel, nyilván a főszereplő erotikus bűvköre nélkül. Én, akárcsak Lola Blau, a háború után visszatértem Európába.”

Georg Kreisler: író, zeneszerző

Bécsből menekülnie kellett. Amerikában nem volt sikere. Fanyar, bizarr világú sanzonjaira nem volt vevő a közönség. Visszatérve Bécsbe, újra szárnyára kapta a siker. Európa fogékony volt különös hangulatú dalainak zenéjére és szövegére.

Önéletrajza szerint élete drámai fordulata tizenhat évesen érte: Ausztria, 1938, Anschluss – a hitleráj végérvényes beköszönte. Lévén zsidó, menekülnie kellett a családnak és egyenesen Hollywoodba mentek, ahol egy unokatestvére dolgozott a filmiparban. Zongoraleckét adott, énekléssel próbálkozott, filmzenét csinált. Tizenkilenc évesen néhány zenés revüt dirigált, operát egy operaiskolában, ahol korrepetitorként dolgozott. Zenét szerzett többek között Charlie Chaplin számára is. 1942 végén, a bevonulása után, írt egy katona musicalt, s társulatával táborról táborra járva szórakoztatta a katonákat. A háború után megint Hollywood következett, de az egyhangú és „művészietlen” munkától megcsömörlött. Irány New York. Belevetette magát a kabaré világába, tragikus-groteszk dalaival azonban csak szűk körben aratott sikert, mert a lemezkiadók, a rádió és tévé csak bevált sikerreceptekre volt vevő. Négy év bárzongoristáskodás és vegetálás után visszatért Európába.

Bécsben, fanyar és bizar hangvételű saját maga által írt sanzonjaival azonban sikert aratott. Itt már „befogadta” a rádió és a tévé is, zenés komédiákat, színdarabokat írt, az Intim Theater vezetője lett. Bécsből aztán feleségével és partnerével, Topsy Küppersszel München és Berlin kabarévilágába vetette bele magát. Később kedvenc partnerével, Barbara Petresszel szerepelt színpadon és tévében.

Turbuly Lilla írása a 7óra7-ben

„A férfisorsból női sorssá, egy színésznő életévé transzformált történet tulajdonképpen tele van sztereotípiákkal. Az emigráns élet nehézségei, a női és színésznői kiszolgáltatottság, a kisebb-nagyobb sikerek és bukások, az újrakezdés váratlan buktatói önmagukban ismerős és kiszámítható epizódok. Mindezt úgy kell a rendezéssel és a színészi játékkal összegyúrni, hogy egy egyedi és hiteles élet rajzolódjon ki a színpadon.

Bartha Borókának ez sikerült. Az ő Lola Blauja úgy ízig-vérig színésznő, hogy közben elsősorban nem az, hanem egy, a talpon maradásért, a túlélésért és egy kis boldogságért küzdő asszony. Aki persze eljátssza a színésznői allűröket, ha éppen úgy kívánja a helyzet, de közben pontosan érezteti, hogy ez is csak egy szerep, mert a karakter lényege nem ez, hanem az e mögött lévő, érzékeny, sokszor kétségbeesett, máskor reménykedő, a nehéz helyzeteket összeszorított foggal is végigcsináló, új és új helyzetekhez alkalmazkodni képes Lola, akivel a nézőtéren ülő idős háziasszony éppen úgy azonosulni tud, mint a gimnazista vagy a középkorú hivatalnok.”