Jevgenyij Svarc A sárkány című darabját mutatja be a Tamási Áron Színház

Jevgenyij Svarc A sárkány című darabját mutatja be a Tamási Áron Színház

Jevgenyij Svarc A sárkány című darabjának bemutatójára készül a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház társulata Vladimir Anton rendező irányításával. A történet groteszk példázat a diktatúrák működéséről, elnyomókról és elnyomottakról, érdekekről és fondorlatokról. A bemutató előadást szombaton este 7 órától tartják a színház nagytermében.

A sárkány című darab főhőse Lancelot lovag (Parti Nagy Lajos átiratában Láncz L. Ottó), akinek története nagyon hasonló a Szent Györgyéhez, de más kontextusban íródott ez a mese. A sárkány itt is rátelepszik a városra, s csak akkor hagyja békén annak lakóit, ha minden évben odakísérnek a palotája elé egy fehér ruhás szüzet „kifürösztve, felcicomázva, orvosi papírral, két váltás fátyollal”. Miután a polgármester összeadja az ifjú párt, a sárkány „felnyalábolja s behurcolja palotájába a szerencsétlent, ahonnan még senki sem jött vissza, mert már a nászéjszakát sem élik túl”. Lassan négyszáz éve uralkodik a városon első és utolsó Drakon Őfőförtelmessége, amikor megjelenik a hős lovag, aki szembeszállna vele, de úgy tűnik, a városka lakói nem gyűlölik elnyomójukat, nem akarnak szabadulni tőle, megszokták sorsukat. Mi több, a városvezetők próbálják megakadályozni a lovagot abban, hogy legyőzhesse a fenevadat. Talán vidám meseként is értelmezhető ez a történet, de inkább mégis keserű példázatnak tűnik a zsarnok és köpönyegforgató elöljárókról, akiket minden helyzetben csak egyéni érdekeik vezérelnek, valamint a szolgalelkű elnyomottakról, akik passzivitásukkal legitimálják a diktátorokat.

„A világjárvány és a szomszédunkban zajló háború miatt rendkívül nehéz időket élünk, melyben felértékelődött a színház szerepe és a színházi alkotók felelőssége, ezért sokáig keresgéltem, míg végül erre a szövegre esett a választásom. Úgy gondolom, hogy a néző és a színész találkozására ma rendkívül nagy szüksége van társadalmunknak, és meg kell próbálnunk minél mélyebb értelmet adni ennek a találkozásnak. A jó és a rossz egyre homályosabb fogalmak, ezért jó lenne tudni, hogy kik is valójában a mai Sárkányaink, akik körülöttünk, vagy éppen bennünk léteznek? Az általam elképzelt előadás nem ad határozott választ erre a kérdésre, de bízom benne, hogy arra készteti majd a nézőt, hogy komolyan vegye ezt a problémát, magába nézzen” – vallotta a most készülő előadással kapcsolatosan Vladimir Anton rendező.

Jevgenyij Lvovics Svarc (1896-1958) orosz író, több mint húsz színdarab és bábjáték szerzője, nyolc játékfilm forgatókönyvírója. Kazanyi orvoscsaládban nőtt fel, 1914-ben jogi tanulmányokba kezdett, de hamar belátta, hogy ez idegen terület számára. 1917-ben Rosztovba költözött, ahol beiratkozott egy színitanodába, közben újságíróként dolgozott. 1921-ben a helyi színtársulattal Szentpétervárra költözött, és érdeklődése egyre inkább az irodalom felé fordult: ifjúsági könyvek szerkesztője lett, megjelentette első prózai írásait. 1923-ban irodalmi lapot indított, majd gyereklapok munkatársaként dolgozott. A húszas évek végén kezdett el filozofikus, meseszerű színműveket írni, melyekben valóság és fikció keveredik egymással. Több művének alapanyagául is mesét választott, de ezek gondolatisága a felnőttekhez szól. A hatalom nem nézte jó szemmel, több drámájának bemutatását sem engedélyezték. Nem alaptalanul, hisz az 1940-ben született Az árnyék, vagy az 1943-ban, a leningrádi blokád idején írott A sárkány című színműveibe például a sztálini politikával szembeni ellenérzését is egyértelműen belelopta.

Vladimir Anton fiatal román rendező, Bukarestben született, apja színész, anyja pedig – aki félig orosz, félig magyar – rendező és tanár. 2006-ban végzett a bukaresti színház és filmművészeti egyetemen, jelenleg ugyanott rendezést tanít, és a Csíki Játékszín művészeti vezetője. Segédrendezőként dolgozott Francis Ford Coppolával, Jurij Kordonszkij-al, Liviu Ciulei-el, művészeti vezetője volt az Országos Független Színházi Fesztiválnak és az Ideo Ideis nevű „művészeti és társadalmi manifesztumnak”. Pályája kezdetén televíziós sorozatokat is rendezett, de a színház területén otthonosabban mozog: Bukarestben, Brăilán, Brassóban és Székelyudvarhelyen is dolgozott mielőtt a Csíki Játékszínhez szerződött volna. A Tamási Áron Színház előadásának elkészítésében Márton Erika díszlettervező, Dálnoky Réka dramaturg, Bocsárdi Magor zeneszerző, Vass Zsuzsanna koreográfus voltak a közvetlen munkatársai.