Jancsó Hajnal: „Kérjük, hagyják az agyukat a bejáratnál”

David Zinder: Test – hang – képzelet[1] című könyvéről

A Játéktér 2013. nyári számából

„Mindenegy szabad testben születik vagy hal meg” – írja Peter Brook Nyitott ajtó című könyvében. David Zinder ennek a szabad testnek a felkészítését és a lélek szabadságának felkutatását tűzi ki célul Test – hang – képzelet című kötetében. Az a színész, aki kifejezően bánik testével, akinek gesztusai és arcjátéka érzékletesek, az szavak, hangok és gyakran mozdulatok nélkül is képes előadni azt, amit szerepe megkíván.

David Zinder harminc évi rendezés, tanítás tapasztalatait fogalmazta meg a kötetében. Színészi gyakorlókönyve a gyermeki alkotói szabadság visszaszerzésére ösztönzi az olvasót, sokféle utat ajánlva ennek elérésére. A képzési folyamat, melyet felkínál, folyamatos és kreatív testi és lelki rögtönzésre serkenti a gyakorlót. Nem elég a tehetség – vallja. Hinni kell abban, hogy van megoldás, és hogy a megoldásokmindenesetben meglelhetők. A hit magával hozza a nyugalmat, mely a teremtés egyik alapkövetelményévé válik.

Test, hang, képzelet – ezek egységéhez kíván elvezetni David Zinder könyve. Az általa ajánlott munkamódszer részletes leírása a bemelegítő gyakorlatokkal kezd, a test kifejezőképességének „edzése” után fokozatosan tér át a képzelet fejlesztésére, majd test, képzelet és hang kapcsolatára. Utolsóként A nézőket

megindító mozdulatlan színész nevű gyakorlatot ajánlja, melynek elsajátítására kevesen képesek. A haikut, melyet ez idáig a hallgatók a gyakorlatok folyamán eljátszhattak, elszavaltak, sokféleképpen előadtak testük és hangjuk segítségével, most szó nélkül és mozdulat nélkül kell megjeleníteniük. Jelenlét, forma, ellenállóképesség, paradoxon, rejtély, kapcsolat – amikor mindez tökéletesen működik, a csendből és mozdulatlanságból megszületik a történet.

Zinder azt ajánlja, hogy ne legyen tükör a gyakorlatozás termében. Szerinte elvonja a színész figyelmét a munkájától, és mint magánszemélyt állítja középpontba. Ugyanígy tilos ékszert viselni, és nem csupán fizikai okok miatt. Az amulettek, emlékek, szimbólumok védelmet nyújtanak hordozójuknak. El kell szakadni a félelmektől és az e világi kapaszkodóktól, így a védelem szükségtelenné válik. Mint mondja, az edzésterembe való belépéskor a színésznek át kell változnia, újra kell születnie. Ebbe a létállapotba csak közvetetten férhet saját emlék, cél, álom, törekvés.

A Test –hang – képzelet szerzője arra hívja fel a figyelmet, hogy nem a gyakorlatok s a variációk száma a fontos, hanem a kidolgozottság és a fokozatosság elve. A módszer szerint olyan mechanizmust kell a színésznek kiépítenie, mely egy idő után magatartássá válik, azonban egy pillanatig sem zárja ki a további kutatás és tanulás útjait. A testtudat kialakítása Zinder módszerének alapvető követelménye. Akárcsak az öntudaté. A gyakorlónak folyamatosan készenlétben kell lennie a kívülről vagy belülről jövő információk befogadására és lereagálására. Bíznia kell társaiban, mint saját képességeiben. A felsorolt követelmények elsajátítása által létrehozott művet meg kell tanulnia újra és újra felidézni. Következetes lelki, pszichés és fizikai edzés szükséges ezeknek a képességeknek az elnyeréséhez.

David Zinder előadóművészeti műhelymunkamódszert mutat be a lehető legkifejezőbb és legkreatívabb játékstílus elsajátításának érdekében. A sikeres tanulási folyamat érdekében a sok szabály közül egy válik hangsúlyosan ki a gyakorlatsorozat elolvasása végén. Az a mondat, mely a teljes munkamódszert jellemzi, mely kreativitásra és szabadságra ösztönöz, s amely a New York-i Blair Cutting Csehov-stúdiójának falán áll: „Kérjük, hagyják az agyukat a bejáratnál.”