István Zsuzsanna: A cím egy jókora bábszínházi gyerekkiáltás, ami megnyitotta a nagyváradi Fux Fesztet

István Zsuzsanna: A cím egy jókora bábszínházi gyerekkiáltás, ami megnyitotta a nagyváradi Fux Fesztet

VI. Fux Feszt, az Erdélyi Magyar Hivatásos Bábszínházak Fesztiválja, 2023. október 7–13., Nagyvárad
A Játéktér 2023/4. számából

Fotók: Vigh László Miklós

Ha az első bekezdés helyett egy hangfájl állhatna, akkor a beszámolóm egyetlen lelkes kiáltással kezdődne, ami betölti az izgatott gyerekektől teli termet. Ez az őszinte öröm, amivel az előadásokat várják, megerősít abban, hogy bábszínháznak lennie kell.

A nagyváradi Szigligeti Színház Lilliput Társulata által kétévente megszervezett Fux Feszt, az Erdélyi Magyar Hivatásos Bábszínházak Fesztiválja nemcsak színesíti a bábszínházi évadot, hanem lehetőséget teremt arra is, hogy a résztvevők itt játszva és egymás előadásait megtekintve beszélhessenek arról, milyen sikerek és kihívások jellemzik ezekben az utóbbi időkben az erdélyi bábszínházak működését és mindennapjait. Október 7. és 13. között, az idén hatodik alkalommal megrendezett fesztiválon öt erdélyi magyar bábtársulatot láthatott a közönség; ennek keretén belül került bemutatásra a nagyváradi Regina Maria Színház Arcadia Társulatának új előadása; továbbá a fesztivál vendégei voltak a kaposvári BábSzínTér Pályi Jánossal, a debreceni Csicsogó Bábszínház és a pécsi MárkusZínház is. Különböző megjelenítési technikájú és témájú előadásokat láthattunk, ezekre most négy olyan szempont (zeneiség, a régi és új mesék színpadra vitele, a tizenéves korosztály megszólítása és az interaktivitás) szerint gondolok vissza, amelyek hasonló megoldásokra és célokra mutatnak rá a társulatok tevékenységében. Az erdélyi bábszínházak változatos repertoárral várják a gyerekeket a legkisebbektől a nagyobbakig, és gyermekszínházakként olykor nemcsak bábos, hanem más műfajú előadásokat is színre visznek. Felismerhető ugyanakkor, hogy keresik azokat a formákat, amikkel megtarthatják a tizenéves korosztályt is, és ezt a fesztiválra hozott előadásokban nem feltétlenül bábokkal tették.

A Lilliput Társulat és a Nagyvárad Táncegyüttes az első napon Fekete István Tüskevár című regényének musicaladaptációját játszotta, melyet iskolásokkal közösen vittek színre. Ez a program, amivel a társulat közösséget formálva játékra hívja a fiatalokat – korábban a Valahol Európában került hasonlóképpen megrendezésre –, az említett korosztályt közvetetten is a bábszínház közelében tarthatja. A történet szerint Tutajos és Bütyök a nyári vakációra Matula bácsihoz kerülnek, és a természetben töltött idő alatt számtalan új tapasztalat éri őket. Az élővilág rejtelmeibe beavatott gyerekek kalandjai, melyeket együtt élnek át, barátságukat is megerősíti. A főszereplők és az előadás többi gyerekszereplője is lelkesen és ügyesen játszanak, a két társulat tagjaival együtt előadott musical a közönség, a kisebbek és nagyobbak számára egyaránt élvezhető és maradandó élményt nyújt. Az előadás fontos szereplője még a bábbal megjelenített Csikasz kutya: amikor a puli feltűnik a nézőtéren, elevensége átragad a felélénkülő közönségre.

Az Udvarhely Bábműhely és a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház PETŐfi-SZELfi című koprodukciója a 200 éve született költőt a mai világba emeli be. Az előadást közvetlen stílusú, verses-zenés-mozgásos-rappes előadásmód és szövegkörnyezet jellemzi. Utóbbinak alapja a szerző, Szabó Attila elmondása szerint Esterházy Petőfi, a légtornász című írása, amiből kiindulva az előadásban a fiatalok Petőfi forradalmár, magyar hazafi alakjával, a szerelmes és tájleíró költővel mai hasonlatokkal élve ismerkedhetnek meg. A dalok frappáns szövege és a ritmusos rap fellazítják az előadás talaját, amelyben versek is helyet kapnak, azonban még így is nagyon nehéz azt a színészi közlési módot és azokat a formákat megtalálni, amelyeken keresztül egy kamasz mindennapi életében Petőfi nemcsak modern, hanem hozzájuk közelebb kerülve mai tud lenni. Szép az előadásnak az a pillanata, amikor bábszínházi gondolkodókhoz hasonlóan egy-egy elhangzó vers képi világát, a megáradó Tiszát, a ködöt és a felhőket hullámzó gumiszalagokkal jelenítik meg.

PETŐfi-SZELfi, az Udvarhely Bábműhely és a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház koprodukciója

Szintén a Petőfi-év apropóján és a fiatal közönséget megcélozva vitte színre a marosvásárhelyi Ariel Ifjúsági és Gyermekszínház a János Vitézt egy élőzenés, egyszereplős előadásban. A háttérben egy homokanimáció egy-egy statikus képét láthatjuk, az ebben rejlő mozgás és változások elmaradnak. Petőfi elbeszélő költeményének teljes szövege elhangzik, és bár Szabó Dániel ügyesen vált a szereplők és a helyzetek keltette hangulatok között, az előadás formája talán több színházi eszközt igényelne. Annak a korosztálynak, amely a mesevilágot épp eltartani próbálja magától, Kukorica Jancsi alakját talán még inkább élővé tehetné az, ha kalandjának mozzanatai a kamaszok mindennapjainak nehézségeivel, jellemzőivel találkozna.

A kisebbek azonban vágynak a mesékre, a társulatok egyértelmű és elengedhetetlen célja a szerethető és tanulságos mesevilág megteremtése. Az erdélyi bábjátékra jellemző, hogy életben tartja a népmeséket is egy-egy adaptáció színrevitelével. Az Udvarhely Bábműhely és a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem mesterszakon végzett bábszínész hallgatói az Aranyszívű Juliskát hozták el a fesztiválra. A szép, népies látványvilágú és gyakran zenével, dalban mesélő előadásban Juliska azt tapasztalja, hogy bármilyen jó mostohaanyjához és mostohatestvéreihez, bármilyen készségesen és jó szándékkal látja el feladatait a királynál, csak kigúnyolják és kihasználják. A növények, az állatok viszont, és később még az emberek is hálával fordulnak felé, így aranyszívűségéért idővel mégis hála jár. Fontos gondolatot hordoz ez a bábos mese, amelyben egyszerre vannak jelen csodálatos szereplők – mint a beszélő káposztakirály vagy az aranyszőrű kecske – és az olykor komor, de igazságos valóság. A sepsiszentgyörgyi Cimborák Bábszínház egy, Bartók által gyűjtött gyerekdalból kiindulva hozott létre teljes élőzenés előadást, ez lett az 1×1 királyfi, amelyben a jól ismert dallamon kívül főként népdalok, de operettrészlet, zongorajáték, hegedű, gardon is hallható. Mindez felveti annak a lehetőségét, hogy a gyerekek különböző hangszerek, eltérő műfajú dalok által érezzék meg a különbséget az egyes szereplők és motivációjuk között. A bábokat használó előadásba lendületet vitt a kocsist alakító Daróczi Klarissza játéka.

Az egymással szemben álló jónak és rossznak a megjelenítése fontos a gyerekek számára, a gonosz legyőzése lényeges pontja a történeteknek. A vásári bábjátékoknak is elemi része ez, és a humor, amivel a gonoszt így vagy úgy elverik, magabiztos erőt jelent a rosszon való felülemelkedésben.

A fesztiválon most két vásári bábfigurát is láthattunk. A kaposvári BábSzínTér Pályi János által játszott Vitéz László és az elátkozott malom című előadásában a palacsintasütős Vitéz László bátran száll szembe a malmot megszálló ördögökkel, szellemekkel, majd a hazug, félreismert molnármestert is móresre tanítja. Az előadás végeztével Pályi János a gyerekeknek bátorságkártyákat osztogatott – nagyszerű ötlet ez arra, hogy a gyerekek a vicces csihi-puhi után a gonosz szereplők legyőzésének jelképeként a hősfigura életvidám bátorságát vigyék magukkal.

A kolozsvári Puck Bábszínház Pulcinella, kutyabaja című előadásában a kesztyűs bábokkal játszó Szűcs Tamás az eredeti Pulcinella-történettől eltérve kissé naiv ördögfigurát talált ki, aki jópofa kutyájával a rábízott rosszaságokat is már-már kedveskén követi el, az úgymond főgonosz pedig a csak hallható ördög-apa. A debreceni egyszemélyes Csicsogó Bábszínház előadója, Új Judit egy bőröndben tartja mesevilágát, és ahogy azt kinyitja, a szereplők és világuk megelevenedik. Kökény Matyi történetét élőzenével kísérve főként pálcás papírbábokkal és cserélhető képdíszletekkel jeleníti meg, ezek egyszerűségükkel is lekötik a mesét kíváncsian hallgató gyerekek figyelmét, melyben a gyermekeit sorra elvesztő édesanya végül már csak a kökényszemnyi fia erejében bízhat. A népies látványvilágban Új Judit is szokatlan ördögalakot formált meg, aki izmos felsőtesttel, szivecskés alsógatyában jelenik meg a gyerekek előtt, ezáltal nevetség tárgyává téve a gonoszt.

Pulcinella, kutyabaja, Puck Bábszínház, Kolozsvár

Az erdélyi társulatok gyakran visznek színre olyan előadásokat, amelyekben az óvodások és iskolások a királyfik, királylányok, szegénylegények vagy épp az állatok birodalmába kerülnek. A nagyváradi Arcadia Társulat A brémai muzsikusok-feldolgozása a négy állathoz négy impresszáriót képzelt el, akik a zeneiparba való betörésükért felelnek. A gyerekelőadások zeneiségét fontosnak gondolván dönthettek amellett az alkotók, hogy ekképpen is frissítik az ismert Grimm-mesét: az állatok vagány zenekarrá állnak össze, és – ismét ez a műfaj – modern rapszámokat adnak elő. A Lilliput Társulat Nyolckor a bárkán című előadásában Ulrich Hub történetét a rendező, Lélek Sándor Tibor egy gyerekekhez közeli látványvilágba helyezi, kedves pingvinbábok teszik fel és mondják ki a létünkkel és Istennel kapcsolatos kérdéseinket, kétségeinket. A Király Péter által szerzett dalok jókedvűek, fülbemászóak, és össze is foglalják azokat a gondolatokat, amiket a Noé bárkájára készülő három pingvin és a galamb párbeszéde hangsúlyoz ki. A precízen mozgatott bábok játékából és a szövegből árad a humor, de mind a gyerekek, mind a felnőttek ki-kihallhatják a mélyebb gondolatokat, persze korosztálytól függően éppen azt, ami őket foglalkoztatja. A zenére, dalokra épülő előadások között egy valódi koncert is került a fesztivál programjába Jöjj vissza, vándor címmel, melynek előadója, Kovács Péter „Kovax” szóban és énekben nemcsak saját zenei pályájáról, hanem édesapjáról, a bábszínház egykori tagjáról is mesélt. Zenészbarátokkal és a bábszínészekkel együtt emlékezett Kovács Györgyre, egykori kollégáira, a fesztivál névadójára, Fux Pálra, és a bábszínpadra szerzett dalain keresztül az egykori zenei tanácsadóra, Dankó Jánosra. A koncert végén a bábszínészek egy bábetűddel kísérték a zenei élményt, ezt pedig a Szigligeti Társulat néhány színészével és a közönséggel való közös éneklés zárta, a nemrég bemutatott A padlás-előadásból idézve: „mert kell egy hely”, és lehessen most az nekünk a színház, a bábszínház.

Brémai muzsikusok, Regina Maria Színház, Arcadia Társulat, Nagyvárad

A fesztivál több előadása lehetőséget adott a néző és az előadó közötti interakcióra, mi több, láthattunk olyan előadásokat is, amelyek a gyerek és a báb közvetlen kapcsolatára épülnek. A korábban említett Pulcinella, kutyabaja című vásári bábjátékban Szűcs Tamás jól időzített kiszólásai meglepik és nevetésre késztetik a nézőket. Pályi János a Vitéz Lászlóban végig a közönséggel együtt játszik, a gyerekek hozzászólásaikkal és éberségükkel segítik a jókedvű és szerethető Vitéz Lászlót. A már említett bátorságkártyák az előadás végén az előadó és közönség közötti kapcsolatteremtés eszközei is. A pécsi MárkusZínház Egyszer voltam… című babaszínházi előadása a kisgyermek első tapasztalatait, élményeit, a természeti jelenségek felfedezését, az édesanya és édesapa, a család felismerésének pillanatát jeleníti meg. Az élőzenés árnyjáték végén az előadók magukhoz hívják a gyerekeket, hogy megmutassák nekik a fények és árnyékok rejtélyeit, így lehetőség adódik az együttjátszásra a megismert tárgyakkal és árnyakkal. A Cimborák Bábszínház zenés előadása szintén bevonja a gyerekeket, akik együtt énekelnek a rossz döntést hozó kocsissal, azonban talán ezt feloldhatná egy újabb közös éneklés fel- és elismertetve a jóság fontosságát.

A Csicsogó Bábszínház nézőteret átalakító előadásán a gyerekek a földön, szőnyegen ülnek, a mesélő hozzájuk szól, egy-egy jelenetnél konkrétan beemeli őket a játékba. Oláh Anikó Katalin, a Lilliput Társulat bábszínésze olyan erdei világot jelenít meg Verselő Verserdő című előadásában, amiben a kicsiket élőzene, mondókák, dalok veszik körül, ahogy itt is egy szőnyegen, elképzelt tisztáson üldögélnek. A gyerekek valóságosnak érzik az erdőt, a kisfiúra emlékeztető manócskát, az erdei állatokat, és felszabadulva, lelkesen bele-beleszólnak a történésekbe, így nem kis feladat a bábszínészek számára, hogy a megszólalásaikat figyeljék, arra reagáljanak, esetleg beépítsék az előadásba, persze annak eredeti dramaturgiáját megőrizve. A környezet, amit teremtenek, tovább is ott tartana, hogy még több gyerekverset halljunk. Az előadás jó példa arra a bábos interaktivitásra, amelyben a gyerekek részei a szereplők élményeinek, és valóban testközelbe kerülnek a bábokkal.

Verselő verserdő, Csicsogó Bábszínház

Ha az utolsó bekezdés helyett most állhatna itt is egy hangfájl, akkor a fesztiválbeszámolómat egy nagy, lelkes kiáltással fejezném be, ami betölti az izgatott gyerekektől teli termet. Most már felnőtt nézőként minden alkalommal megirigylem ezt az ösztönös kiáltást, ami közösséget, várakozást, kíváncsiságot jelent. Az erdélyi bábszínházak minden külső nehézség ellenére odaadóan dolgoznak a műfajért és a gyerekekért, legyünk hát nyitottak és kíváncsiak a színházra és a bábművészetre is. És amikor a nézőtér elsötétül, ott bent, legbelül talán felkiált az a kisgyerek.