Interjú Csóka Szilárd Zsolt képzőművésszel

Interjú Csóka Szilárd Zsolt képzőművésszel

Új és különleges projektet indított az idei évad kezdetén a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata. Egy olyan együttműködési folyamatot Csóka Szilárd Zsolt marosvásárhelyi képzőművésszel, amelynek keretében a festőművész készíti el az idei évad során bemutatandó előadások plakátjainak alapjául szolgáló festményeket. A sorozat első darabja meg is született: egy olajfestmény, amely az Emma életének értelme című produkció plakátjaként az előadás részét képezi – olyannyira, hogy a szeptember 9-i ősbemutató, valamint az azt követő előadások ideje alatt a színház előcsarnokában kiállítja a társulat. Az alkotóval a festményt eredményező munkafolyamatról beszélgettünk.

– A közted és a Tompa Miklós Társulat között elindult együttműködés első produktuma ez a festmény. Hogyan készült az alkotás? Radu Afrim rendezővel együtt döntöttétek el, hogy mi legyen a kompozíció, vagy volt más inspirációd is?

– A péntek-szombat-vasárnapi napjaimat arra áldoztam, hogy a reggeli és a délutáni próbákon részt vettem, ott szoktam meg azt a világot, ami az Emmához kapcsolódik – ebből inspirálódtam, táplálkoztam. És sokat fényképeztem: rengeteg gyorsfotó készült, ezekből állítottam össze a különböző vázlatokat, amelyeket megmutattam Radu Afrimnak – egyik ötletről a másikra haladtunk, miközben próbáltunk közös nevezőre jutni, hogy ő mit szeretne és én mit szeretnék. A festménnyel kapcsolatos egyik kérése az volt, hogy a háttérben megjelenő olaszos tájkép legyen rajta – eredetileg a kép háttere sötét volt.

– A képeid láttán úgy tűnt, hogy nem jellemző rád ez a a fajta háttér.

– Az elmúlt két-három évben nem, de a 2017-es korszakomban volt egy időszakom, amikor ilyenszerű háttereket, tájképeket festettem. Tőlem ez nem idegen dolog.

– A próbafolyamat alatt az előadásból, a darabból is ihletődtél vagy inkább csak annak a vizuális hatásai inspiráltak?

– Mindkettőből. A koncepció alapját a Simon Boglárka-Katalin színművésznő által játszott főszereplő képezte. Mindegyik próbát követően beállítottuk a fényeket, beöltöztettük, ő modellt állt, ült, feküdt, és fényképeztünk. Ezekből a képekből állt össze végül az a fénykép, amelynek nyomán megfestettem a képet.

– Ha eltekintenénk attól, hogy ez a festmény egy előadás plakátjaként is működik, a te művészetedben el tudnád helyezni ezt a képet?

– Persze, úgy tekintek rá, mintha a saját munkám lenne, a saját folyamatomhoz tartozik. Ugyanakkor megjelennek benne olyan elemek, amelyeket eddig nem használtam a kompozícióimban, de szerintem ez annyira nem zavaró. Hiszen, mint említettem, a rendező kérése volt, hogy tájkép legyen a háttér, illetve megjelenjenek a képen a madarak. Amúgy Tizianio, illetve Giorgione egyik, Vénuszt ábrázoló festménye ihletett.

Csóka Szilárd Zsolt fiatal marosvásárhelyi képzőművész tanulmányait szülővárosában kezdte. A középiskolai képzés befejezése után (2008) Kolozsváron folytatta egyetemi tanulmányait, Erasmus-ösztöndíjasként fél évig tartó spanyolországi tanulmányúton vett részt. Az egyetem alapképzésének (2011) és mesterképzésének (2013) elvégzése után a portréfestészet vásznon alakuló és az artikulálódó tér viszonyával kezdett foglalkozni. Számos művésztelep résztvevője, amelyek keretében a táj, az ember, a tér és az idő – és persze az alkotófolyamat – tradicionális, lokális és kortárs technológiák, médiumok által áthatott globális viszonyait vizsgálta. Így jutott el az említett témák mellett a tényszerűen és objektíven megragadható valóságtól a valóság problémájához. Úgy véli, hogy a festészet, a maga sajátos művészeti eszközeivel, képes reflektálni a technológia által uralt társadalmunkra, a szerves emberi test és a digitális eszközök generálta képek reprezentációira, a kiüresedett, meghasonult, önmagától elidegenedett emberiségre. Alkotói periódusai különböző állomásain folyamatosan tartott egyéni kiállításokat, illetve csoportos és tematikus tárlatokon is részt vett.

Az interjút készítette: Kaáli Nagy Botond