Imecs-Magdó Levente: III. Richárd vándorúton

Imecs-Magdó Levente: III. Richárd vándorúton

FotóBurák Szilvia

Interjú Burák Ádám színész-rendezővel

Március végén több erdélyi városban is bemutattátok a III. Richárd-ot, egy átfogó turné keretén belül. Hogyan fogadta az erdélyi közönség az előadást?

Nagyon lelkes közönség az erdélyi. Ami nagyon érdekes volt, hogy míg általában homogén korosztálynak játszottunk, Marosvásárhelyen szinte kizárólag egyetemisták és nyugdíjasok néztek minket. Egészen más atmoszférája volt annak a két előadásnak, hiszen – különösen a koncepcióból adódóan – nagy szerep jut a közönségnek, akik aktívan végigkísérik Richárd emberfölötti teljesítményét.

Az előadás két magyarországi szervezet, a Manna Produkció és a Zsámbéki Színházi Bázis koprodukciójaként jött létre, sok vásárhelyen végzett színésszel, és egy magyarországi, szintén vásárhelyen végzett rendezővel, aki jelenleg Londonban tanul. Mesélnél kicsit arról, hogy miként alakult ki ez a színes csapat?

Eredetileg a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen készült az előadás a záróvizsgámként 2013-ban, Dávid Áron (Richárd) és Benedek Botond Farkas (Buckingham/Ratcliffe/Brakenbury) mindkét verzióban szerepelt, Szilasi Eszter Júlia (Anna/Erzsébet) pedig csak egyeztetési nehézségek miatt nem tudta kivenni részét az erdélyi turnéból. Azóta Londonba költöztem és elvégeztem az East15 Acting School színházrendező mesterképzését, viszont a Richárd-ot úgy éreztem, nem lehet veszni hagyni, ezért felkerestem a Manna Produkciót azzal a tervvel, hogy színre szeretném vinni a Zsámbéki Romtemplomban. Gáspár Annának pedig megtetszett az ötlet és – a magyar viszonyok között szinte példanélküli módon – felkarolta az elképzelést és beszervezte Zsámbékot. A tavaly júliusi bemutató alkalmával Eszter szerepébe Szabó Erika (Anna/Erzsébet) ugrott be hat nap próbával, amely nem kis teljesítmény, illetve László Zsolt szerepét Vass György (Clarence/Hastings/Catesby) vette át. Azóta ezzel a szereposztással játsszuk.

Fotó: Robert Puteanu

A Zsámbékon bemutatott III. Richárd tehát a vásárhelyi rendezői vizsgaelőadásod továbbgondolása. Ez mit feltételez, mi mentén gondoltad tovább az előadást? Miben különbözik a két produkció?

A legnagyobb különbség azt hiszem az, hogy a vásárhelyi vizsgát a Harul Baptista Templom madárürüléktől és „ottfelejtett” munkagépektől zsúfolt belső terében játszottuk, frontális nézőtérrel, a városra néző ablaknyílások előtt; a zsámbéki produkció alkalmával pedig kényszer hatására született meg az a kereszt formájú játéktér, amely több helyszínen is minden kétséget kizáróan bebizonyította relevanciáját. Néhány új jelenetet illesztettem be (pl. a báb, IV. Edward halála, vagy Richárd és Buckingham burleszkje Hastings levágott fejével) a vásárhelyi tanulságokból adódóan, de a koncepció magva és a legfontosabb szereplők viszonya ugyanaz maradt. A legnagyobb változáson talán Hastings figurája ment át, amelyet Vass Gyurival közösen teljes mértékben átformáltunk. Úgy érzem, mindenképp előnyére vált.

Fotó: Burák Szilvia

Nemrég egy angliai Hamlet-rendezésed meghívást kapott az Alexandriai Nemzetközi Színházi Fesztiválra. Ott is Shakespeare, ott is fiatal alkotócsapat. Egyrészt miért? Másrészt hogyan? Miért érzed úgy, hogy huszonévesen Shakespeare-rel kell foglalkoznod?

Nagy megtiszteltetés ez a meghívás, különösen mert mindössze 10 előadást választottak ki a nemzetközi mezőnyből. Épp most tértünk vissza Stratford-upon-Avon-ból, Shakespeare szülővárosából, ahol a Royal Shakespeare Company-val és a The Bear Pit Theatre-rel együttműködésben játszottunk négy Hamlet!-előadást és Alexandriában május 6-án este szerepelünk. Természetesen örülök, hogy Shakespeare-szövegekkel foglalkozhatok (különösen nagy élmény volt eredetiben), hiszen elképesztően gazdag anyagok és felmérhetetlen számú értelmezési lehetőséget nyújtanak. Mindazonáltal a Shakespeare-rendezéseim megszaporodása a tavalyi évadban a szerző születésének 450. évfordulójához köthető; azt hiszem tavaly az egész világ Shakespeare-t rendezett és játszott ennek alkalmából. A Hamlet!-et a Landor Színházban mutattuk be júliusban, Londonban, lényegében a bemutató másnapján repülőre ültem és Magyarországra utaztam elkezdeni a III Richárd próbafolyamatát. Nagyon sűrű volt az az időszak, ha nem felújításról lett volna szó a III Richárd esetében, nem tudtam volna megoldani.

Fotó: Erdély Kinga

Hogyan tartod kivitelezhetőnek, hogy fiatalként hitelesen szóljatok – te rendezőként, valamint a színészek a te irányításoddal – a shakespeare-i történetekről?

Mindkét produkció egy elég markáns értelmezésre épül. Richárd Istennel helyezi szembe magát, és amikor arra ébred rá, hogy semmi és senki sem áll az útjába, kísérletet tesz a földi trónba üléskor Isten letaszítására az égi trónusról. Amennyiben tehát Isten nem állja az útját a mértéktelen, gyomorforgató vérengzésben, amit terve kivitelezése közben végez, nem is létezik. A Hamlet! azt boncolgatja, hogyan tudunk túllépni önnön személyiségünkön, valaki mássá válni és meghaladni saját korlátainkat egy cél elérése érdekében. Hamlet felölti a bohócorrot és játszani kezdi a bohócot, amely szerep soha nem tapasztalt szabadságot ad neki; ám az orr és az arcfesték nem tudja magára venni a véres bosszút, melyet elkövetni készül és azokat a bűnöket, melyeket már elkövetett (pl. Ophelia, Polonius ellen). Azt hiszem ez a kulcsa ennek a két Shakespeare-rendezésnek, hogy a koncepciók egy értelmezést, egy problémát emelnek ki – amely akkor engem leginkább foglalkoztatott a szövegekben – és ahhoz mérten pozícionálják az eseményeket. A szerepkettőzések rendszere is különböző, mégis ez teszi lehetővé és kívánja meg, hogy a húszas-harmincas korosztállyal dolgozzak (pl. egyazon színész alakítja Claudius-t, Polonius-t és Laertes-t a Hamlet!-ben). Úgy gondolom, hogy az univerzalitás, amelyet Shakespeare kínál a színészeknek, nem korhoz kötött – természetesen nem jutna eszembe Lear szerepét egy friss diplomásra osztani, vannak ennek a rendszernek is határai, amelyeket átlépve a szereposztásbeli döntés már többet vesz el, mint amennyit hozzáad a koncepcióhoz. Ezek a szövegek nem véletlenül éltek túl négyszáz évet, minden kultúra és minden alkotó talál bennük olyan témát, amely foglalkoztatja; akár szociális, pszichológiai, politikai vagy vallásos szempontból közelít.

Fotó: Meurig Marshall

A III. Richárddal is fesztiváloztok, mégpedig a gyulai Shakespeare Fesztiválon léptek fel. Milyen további jövő előtt áll a produkció?

Június 10-én Zalaegerszegen mutatjuk be az előadást, Gyulán július 7-én szerepelünk, aztán 9-én és 10-én visszatérünk a Zsámbéki Romtemplomba két előadás erejéig. További egyeztetések folynak erdélyi színházakkal, Temesvárral és Sepsiszentgyörggyel többek között, akik nem tudtak részt venni a márciusi erdélyi turnéban, illetve a nyáron egy londoni vendégjátékra is készülünk.

Mik foglalkoztatnak mostanában, melyek a következő terveid?

Alexandria után visszavisszük a Hamlet!-et Londonba egy hosszabb széria erejéig, illetve már elkezdtük az előkészületeket a CoIn Theatre Company következő bemutatójához a kulturális különbözőségekről, amely szintén nemzetközi stábbal készül Londonban, melyben a színészek élőben zenével kísérik a teljes előadást. Emellett egy musical megírásán is dolgozunk Kovács Adrián zeneszerzővel és az idei budapesti Kortárs Drámafesztiválra egy nemzetközi projekttel készülök.