Hubay Miklós drámát mutat be a Spectrum Színház

Hubay Miklós drámát mutat be a Spectrum Színház

Megvalósulhatnak-e az álmok, ha valóban hiszünk benne? Vagy csak valaminek avagy valakinek vagyunk, leszünk a játéka?

Marosvásárhelyen is bemutatásra kerül Hubay Miklós Római karnevál című drámája. A Vajdaságban már bemutatott előadás, a marosvásárhelyi Spectrum Színház, a Zentai Magyar Kamaraszínház és a Soproni Petőfi Színház koprodukciójaként valósul meg.

A nagyváradi születésű Kossuth díjas drámaíró, arról vált híressé, hogy ő is alkotóként vett részt az első magyar musical, az – Egy szerelem három éjszakája – létrejöttében. Kritikusok szerint Hubay Miklós a Római karneválban egy megtörtént tragikus eset kapcsán kíván szólni az ember, a művész és a művészet kiszolgáltatottságáról. Alapkérdése, hogy van-e esélyünk egy hazug korban? avagy megtörténhet a csoda? A darab főhőse, az idős korára páholynyitogatóként dolgozó, egykor ünnepelt színésznő, úgy érzi, nincs hely számára ebben a világban, ezért megoldásnak az éhhalált választja. Eközben a színház igazgatója szorult helyzetbe kerül: egy napig neki kell szórakoztatnia a Magyarországra érkező egykor híres írót. Támad egy mentő ötlete, felkéri a színház kiöregedett színészeit, jegyszedőit, páholynyitogatóit, hogy játsszák el az író darabját. Főhősünk minden lehetőségbe belekapaszkodik, hogy újból színpadra kerüljön. De van-e esélye az újrakezdésre, vagy csupán játékszere lett egy pillanatnyi hatalmi érdeknek?

Hubay Miklós műve egy megtörtént tragikus eset kapcsán kíván szólni az ember, a művész és a művészet kiszolgáltatottságáról.

Az előadás rendezője Pataki András, a Soproni színház igazgatója akit személyes szálak is kötnek Marosvásárhelyhez, hiszen itt végezte rendezői tanulmányait. A zentai bemutatót követően elmondta: „a darabválasztásnál elsődleges szempont volt, hogy Farkas Ibolyának, az erdélyi színjátszás legendás, kiemelkedő művészének keressünk egy olyan jutalomjátékot, amely tiszteleg a gazdag pályafutása, a hatvanadik szezonja előtt. Egyúttal lehetőséget nyújt arra is, hogy a marosvásárhelyi színházi világ aranykorszakának … másik két ikonikus színésze, Kárp György és Györffy András együtt léphessen színpadra. A már nyugdíjas művészekkel együtt játszik a Vajdaságból érkező Wischer Johann, aki a zentai teátrum vezetőjeként mindig fontos tartóoszlopa, közvetítője a nemzeti identitással kapcsolatos gondolatoknak, a határon túli magyar színjátszás ápolásának. Ezért különleges és izgalmas generációs találkozásnak gondolom ezt a munkát.”

Igen, az aranykorszak színészei voltak. Farkas Ibolya jelenléte, játéka külön figyelmet érdemel, hiszen ritka az, akit ennyi ideig láthatunk játszani. Vallomása szerint: “Ez a színdarab rólam is szólhatna, akár én is lehetnék a főszereplője. Megéltem a pályafutásom alatt azt, hogy egy idő után úgy tekintettek rám, mintha nem is léteznék. A marosvásárhelyi közönség és szakma évtizedes elismerése mellett azt vettem észre, nem kellek, nem csörög a telefon szerepek miatt. Megpróbáltam létezni, fennmaradni. Nem tudtam feladni soha a pályát, nekem ez jelenti az életem. Színésznő vagyok, az akartam lenni mindig. Hányszor voltam a földön, nem is tudom, de mindig fel tudtam állni a padlóról, és folytatni. Nem keresek színésznői mintákat, sorsokat ehhez a szerephez, elég visszagondolnom az életemre. A mondatok, az érzések bennem, a lelkemben is élnek.”

Kárp György aki neve és játéka minden marosvásárhelyi számára ismert, kiemeli, hogy sok személyes tapasztalata van, amit nem kell eljátsszon. “Igazgatót játszom a darabban, voltam is egy ideig ilyen pozícióban, még, ha nem is akartam vezető lenni, ám csak a színházzal foglalkoztam ekkor. Talán ezért sem lincseltek, vertek meg soha… Akadnak olyan valós sorsok, minták, történetek előttem, amikor valakit a hatalom félretett, még direktorként is. Ilyen például báró Kemény János, aki 1940-es években a Kolozsvári Nemzeti Színház főigazgatója, majd a marosvásárhelyi Székely Színház egyik megszervezője volt. Őt az osztályharc keretében megfosztották vagyonától. Hogy el tudja tartani családját, mészégetőbe küldték napszámosnak és ott is halhatott volna meg, ha nem súgják meg egyik magas rangú barátjának, hogy hol dolgozik. Kiemelték onnan, némiképp rehabilitálták. Adtak neki egy könyvtáros állást, olyan épületben, amin nem volt ablak. Megtört az élete, többet érdemelt volna, de mindig képes volt sorsával, irodalom és színházszervező képességével, tehetségével nyomot hagyóan felülírni ezt az időszakot is.”

És ha már korszakalkotók, akkor Györffy András sem maradhat ki. Hiszen a kiváló Jászai díjas művész magáénak vallja azt a mondást, hogy „a színházat meg lehet utálni, csak abbahagyni nem…”
“Az írókkal mi színészek soha nem kötekedtünk. Dolgoztunk Sütő Andrással, Székely Jánossal, román drámaírókkal, akik el is jöttek próbákra, premierekre. Nyugati szerzőket jó ideig nem lehetett játszani a román színházaknak, másokat meg az eszmeiségük miatt kellett műsorra tűzni, ezek voltak a kötelező darabok a párt, a kormány miatt. Most már kezd egyre jobban előtérbe kerülni a kortárs irodalom a román színházakban, tűnnek fel a fiatal szerzők, színészek. Azt viszont észrevettem, hogy a generációnkat az utóbbi évtizedben már nem keresik annyira. A generációváltás hátulütője is ez. Mi már szerintem túltettük magunkat ezen.”

A szereplők körében megismerhetjük a Zentai Magyar Kamaraszínház vezetőjét, színészét is, Wischer Johannt, aki nagy örömének adott hangot a produkció megvalósulásának kapcsán. Szerinte a Római karnevál a generációk közötti átjárhatóságot mutatja, ami minden művészet egyik célja kell legyen. “Az ilyen típusú hiánypótló drámák igénylik, hogy hiteles, az életet bölcsen, tapasztaltan szemlélő, a szakmájukat magas színvonalúan képviselő színészek tolmácsolják azokat a gondolatokat, sorsokat, történeteket, amelyek mindig színházi téttel bírnak. A színészi életpálya, a színház világa beszippantó erővel bír, nehezen lehet kilépni belőle. Ebben az előadásban a színésznő ezzel szembesül. A darabban egy rendszeren belül érvényesülni akaró, szerethető színpadi dolgozót játszom. Ő megpróbál az idős színésznőn segíteni, megmenteni a saját módján, hogy engedje már el a színházat, akkor életben maradhat. A színházban dolgozók másképp élik meg a napokat, az érzelmeket ilyen közegben. Akad, aki tud civilként belül maradni ebben, a legtöbben viszont élethivatásként tekintenek a színházra. Erről is szól ez a darab. “

Hubay Miklós: RÓMAI KARNEVÁL
Alkotók:
Margitka: Farkas Ibolya
Író: Győrffy András (Jászai Mari-díjas)
Igazgató: Kárp György
Zénó: Wischer Johann (Bánffy Miklós-díjas)
Díszlet: Pataki András
Dramaturg: Molnár Anikó
Rendező: Pataki András (Jászai Mari-díjas)

A bemutató előadásra november 15.-én, pénteken este 19 órától kerül sor Marosvásárhelyen, a Spectrum színházban. További előadások: november 16.-án este 19 órától, november 17.-én délután 16 órától és este 19 órai kezdettel is. Az előadásra jegyek válthatók a Spectrum Színház jegypénztárában, hétköznapokon 9-12 óra között, valamint a www.biletmaster.ro weboldalon.