György Andrea: Indoor Recycling

Nóra/Indoor. Marosvásárhelyi Nemzeti Színház, Tompa Miklós Társulat
A Játéktér 2021/4. számából
Borítókép: Bokor Barna és Kádár Noémi. Fotó: Bereczky Sándor

A Nóra/Indoor című előadásra kétféle néző érkezik: az, aki látta, és az, aki (még) nem látta Keresztes egyik korábbi marosvásárhelyi rendezését, az Ibsen-sorozat korábbi darabját, a Hedda Gablert, amely a Nórához hasonlóan a női sorsot állítja középpontba. Az első kategóriába tartozóknak csupán annyit kell tenniük, hogy átengedik magukat a színpadi eseményeknek. A második csoport tagjainak azonban, főként a magamhoz hasonlóknak, akiknek annak idején erőteljes színházi élményt jelentett a Hedda, már nehezebb dolguk van. Azonban ha nem csupán az újdonság és egyediség követelményét kérik számon az előadástól, ugyanakkor bölcsen elfogadják, hogy az egymáshoz ezer szállal kötődő két produkció folyamatos összehasonlítása ellen reménytelen küzdeni, akkor elnyerik méltó jutalmukat. A Nóra/Indoor ugyanis annak ellenére, hogy újrahasznosítja a Hedda Gabler látvány- és hangzásvilágát, egy teljesen autonóm, ütős alkotás, amely az alkotói jelenlét izgalmas újragondolására hívja meg közönségét. Nem beszélve arról, hogy az ökológiai megfontolásként is értelmezhető, az előadás létrejöttében érvényesülő recycling elve megnyugtatóan hat a klímaszorongókra.

A nagyszínpad stúdióterébe belépve a játékteret takaró, összeráncolódott függönyről régi ismerősként köszönt Henrik Ibsennek a kivetített portréja. (Az arckép a Hedda Gabler végén mosolygós változatban tűnik fel újra. És pontosan így történik a Nórában is, a címszereplő nagymonológja után). Nórára ugyanolyan delejes erővel hat az ibseni vonásokat viselő papának az arcképe, mint Heddára Gabler tábornoké: megbabonázva nézi, majd meghátrál előle. A rendezés a szövegvilág teremtő atyját itt újra az előadás szereplőjévé teszi, aki a dobozszínpad polgári nappalit idéző díszletének nézőkkel szembeni faláról követi az eseményeket. A zárt, lecsupaszított, steril tér padlójának fehér síkjából ugrik elő a téglalap alakú, műbőrrel bevont alacsony, fehér heverő, a jobb hátsó sarokba elhelyezett, szintén fehér székekkel körülvett ebédlőasztal, amely az utóbbi évek több vásárhelyi előadásának is meghatározó díszletelemévé vált. (Találkozhattunk vele például a szintén Keresztes rendezte Ibsen-darabban, A nép ellenségében is). A puha pamlag és a kemény padló kontrasztja szembetűnő. A padlón szigorúan kopognak az elegáns női cipők, a pamlag biztonságot adó anyaméh: a kétségbeesett, alsónadrágra vetkőzött, védtelenséget sugárzó Torvald Helmer (Bokor Barna) a nyilvános botránytól rettegve, tisztességének és becsületének a látszatát féltve, magzati pózba kucorodva próbál megnyugvást lelni, a lányaival önfeledten kergetőző Nóra jólesően nyújtózik ki rajta.

Az erőteljesen megvilágított színpad tere kíméletlen tárgyilagosságú nagyítólencseként működik, amely impozáns méretben és részletgazdagon mutatja meg a vizsgált lényeket. Keresztes Nórája (Nagy Dorottya) jól tudja, hogy titka rövid időn belül kitudódik, ezért ő maga adja át Krogstad leleplező levelét Helmernek, amelyből kiderül, hogy évekkel korábban úgy szerzett pénzt nagybeteg férje egészségügyi kezeléséhez, hogy váltót hamisított elhunyt apja nevében.

A minimál dramaturgia mellé minimalista díszlet jár, amely egy lefojtott érzelmű világot jelenít meg. Ennek lakói csak ritkán érintik meg egymást, ezért minden egyes testi kontaktus a megszokottnál nagyobb jelentőséget nyer. Amikor a gerincbántalmaktól szenvedő Rank doktor (Nagy István) bevallja, hogy halálos beteg, és már nincs sok ideje hátra, Nóra gyöngéden megcsókolja az orvos homlokát. Krogstad (Bartha László Zsolt) belesimítja a fejét Lindéné (Kádár Noémi) tenyerébe, így pecsételik meg szövetségüket. Az, ahogyan Helmer megérinti a feleségét, a végletekről tanúskodik: a józan hétköznapokban kezet szorít vele, megveregeti a vállát, mint egy gyermekét nevelő szülő, aki kitartásra buzdít. Ám amikor részegen tér haza a karácsonyi buliból, akkor mozdulatai, gesztusai arról árulkodnak, hogy szexuális tárgyként kezeli.

A jelmezek koncepciójában a fehér-fekete kontrasztja dominál. Helmerék három kislányának fehér ruhácskái ellentétben állnak Krogstad szintén három kisfiának nindzsaszerű hatást keltő fekete öltözékével. A férj pasztellszíneket viselő elegáns felöltői, nadrágja, cipői visszafogott eleganciát képviselnek, tiszteletet, normakövetést sugallanak. Nóra öltözékében is megfigyelhető az ellentét: már az előadás kezdetekor a színpad közepére helyezett szék támlájára rendezi sötét színű, szigorú stílusú, klasszikus szabású hosszú kabátját. Ez a felsőruházat ellentétben áll minőségi, kifinomult ízlésről tanúskodó, nőies szoknyájával és blúzával. A szinte katonásnak ható kabát Nóra személyiségének felnőtt, határozott, öntudatos, racionális rétegére utal.

A rendezés fontos szerepet szán a gyerekszereplőknek. A fehér angyalkák (Jeremiás Hanna, Ferenczi Tóth Anna, Ferenczi Tóth Ágota) és a fekete ördögöcskék (Bartha Budai Mátyás, Kostyák Péter, Kostyák Benedek) sokat vannak színen, többnyire a háttérben kergetőznek, uzsonnáznak, rajzolnak, és szemlélik az eseményeket. Kiemelt szerepet kap Nóra legnagyobb lánya (Jeremiás Hanna), a folyton mobiltelefonját bújó kiskamasz, aki mégis érzékenyen követi az anyjával történteket.

Az állatok megjelenése egészen váratlan momentuma az előadásnak. Az egér és a nyúl a szereplők jellemének kivetülései, ugyanakkor kulturálisan meghatározott szimbolikus jelentéseket is hordoznak. A jelmezes karácsonyi bulira, a férj döntése alapján a Helmer házaspár a Walt Disney által teremtett közkedvelt párosnak, Mickey és Minnie egérnek öltözik. Torvald frakkban, póthassal, fehér kesztyűben, és nem utolsósorban egy nagy le- és felvehető, nagyra nyílt, csibészes mosolyú Mickey-fejjel jelenik meg a színen. Szerelme, a mindig jókedvű Minnie pedig piros alapon fehér pöttyös ruhában, hatalmas szemekkel és hosszú, göndör szempillákkal, naiv öntudatlansággal bámul a világba, pont úgy, ahogyan Torvald is elvárja Nórától. Bár, amikor a váltóhamisításról kezdenek beszélgetni, akkor ő is besokall, és idegesen ráüvölt feleségére, hogy vegye végre le a Minnie-fejet, mire Nóra, a babafeleség engedelmesen, örökre leveti az álarcát. Korábban Helmerék ikerlányai is felpróbálják az egérfejeket, és önfeledten szaladgálnak, mint aki számára még nem szűk a terrárium, amelyben élnek. Míg férje Krogstad levelét olvassa, Nóra komplett Minnie-jelmezben, konok megállíthatatlansággal rója sétáját körbe-körbe a lakás belső falai között, mintha rabsága helyének határait jelölné ki. Az antropomorf Disney-egerek üdítően új (azaz a Heddából nem ismert) elemei az előadásnak, nem úgy, mint a Keresztes rendezői védjegyeként elhíresült, lekókadt fülű plüssnyúl, amelynek a bőrébe most éppen Rank doktor bújik: az orvos fekete, csipkés tütüben és nyúlmaszkkal a fején érkezik a nevezetes jelmezbálra, és a halál küszöbén is gyáva nyuszi ahhoz, hogy szerelmet valljon Nórának.

A színészek nem vesznek tudomást a közönségről, csupán egyetlenegyszer, az előadás végén. Nóra határozottan a közönséghez lépve mondja nagymonológját, miközben szemkontaktust teremt egy-egy nézővel. Haja nedves, reszket, mintha fázna, mégis bátornak tűnik. Apja, majd férje játékszeréből felnőtt nővé lényegül át, mégis Helmerhez hasonlóan nem akarunk hinni a szemünknek, amikor Nóra az önálló élet mellett dönt, és szakít hiteltelen, hazug életével. Ehhez a legfájdalmasabb áldozatot hozza meg, elhagyja a gyermekeit. Fekete blúzt és nadrágot visel ez az eddig láthatatlan, emancipált nő, most nyer értelmet a katonás, férfias fekete kabát is, amit távozásakor felvesz. Halk és alázatos, törékeny, de cseppet sem bizonytalan. Az új Nóra meglepően tárgyilagos, eltökélt, és kristálytisztán látja a helyzetét.

Bár a befejezésben Schubert Winterreise dalciklusának egyik dala, a kísérteties Gute Nacht egyetlen sora: „Lass irre Hunde heulen” (Hadd ugassanak a bolond kutyák) ismétlődik újra és újra az elakadt lemezen, mintha a megtébolyodott kutyák ugatása sosem akarna abbamaradni, Nóra tovább lép, úgy dönt, hogy nem vesz részt többé a képmutatás, a csaholó alkalmazkodás, a meghunyászkodó akarat komédiájában. Az egykori vidám egérkének sikerült kitörni a terráriumból. Talán boldog lesz.

Nóra/Indoor. Bemutató dátuma: 2021. május 28.; Marosvásárhelyi Nemzeti Színház, Tompa Miklós Társulat. Rendező: Keresztes Attila; Díszlet: Szőke Zsuzsi; Jelmez: Bianca Imelda Jeremias; Zene: Boros Csaba; Dramaturg: Szabó Réka; Súgó: Tóth Katalin; Szereplők: Bartha László Zsolt, Biluska Annamária, Bokor Barna, Kádár Noémi, Nagy István, Nagy Dorottya, Jeremiás Hanna, Ferenczi Tóth Anna, Ferenczi Tóth Ágota, Bartha Budai Mátyás, Kostyák Péter, Kostyák Benedek.