EGYÉVES A JÁTÉKTÉR!

EGYÉVES A JÁTÉKTÉR!

Nánay István – szerző, tanácsadó:
Sok-sok éve sürgettem barátaimat és tanítványaimat, hogy teremtsék meg egy színházi szakmai folyóirat kiadásának lehetőségét, vágjanak bele szerkesztésébe, mert a romániai magyar színházak számára létszükséglet a széles kitekintésű, nem csupán a lokális szemléletet érvényesítő, rendszeres kritikai visszajelzés, az alkotók esztétikai látóhatárának bővítését szolgáló elméleti írások  megjelentetése, s a színházszerető közönség hiteles, megalapozott, de érthető stílusú tájékoztatása.

Egy évvel ezelőtt végre megszületett az általam oly régen áhított lap, a Játéktér. Jó volt kézbe venni az első számot, s még jobb az utána következőket. Számról számra lett egyre tartalmasabb, egyre jobban szerkesztett, a nagyobb formátumnak is köszönhetően külalakja elegánsabb, tördelése szellősebb, könnyebben olvasható, képei egyre jobb minőségűek. A papírformátum és az online-verzió jól egészíti ki egymást.

Megtiszteltetés, hogy a szerkesztőség időnként számít közreműködésemre. Drukkolok, hogy a vállalkozás hosszú életű legyen, hogy megtartsa szellemi nyitottságát, határokon való átjárását, s jó lenne, ha idővel tartalmilag jobban szétválna a nyomtatott és az online-formátum, mert mindkettőre, az előadásokra való gyors reagálásra, valamint az összefoglaló, összehasonlító, trendeket vizsgáló és elméleti alapozású írásokra feltétlenül szükség van.

Ungvári-Zrínyi Ildikó – szerkesztő:
Az évforduló arra jó, hogy a tekintetét körbehordozza az ember. Megnézni a kezdetet és azt, hogy hova akar eljutni. Mi, szerkesztők, szerzők és barátaink mindannyian ott állunk a játéktér közepén, és igyekszünk belelátni az ismeretlen és ismerős környék részleteibe és díszleteibe, a valós és képzeletszülte színházi tájakba. És mindez: az évfordulós kitágított pillanat, két labda között.

Varga Anikó – szerkesztő:
Egyévesen egy kisgyerek az első lépésekkel próbálkozik, ugyanilyen korban egy kiscica már meglett ember, sokasodik fogában az idegen anyag – egy bármilyen lappal/portállal szemben pedig az (a jogos) elvárásunk, hogy határozott mozdulattal törölje le a tejet a bajszáról és az első megjelenésétől felnőtt arcot mutatva lépjen a kulturális térbe. Készen álljon.
A Játéktér – helyzetéből fakadóan – nem a megcsináltsággal tudott dobbantani, hanem magával a térrel, amelyben kezdődhet valami: játék, mozgolódás, bökdösődés, nézelődés, írás, beszélgetés, információcsere. A megalakulása óta eltelt év óriási dolog a lap erőforrásaihoz képest, jó látni, hogy ennek ellenére mennyi ember kapcsolódott be. Akkor én is elfújom a gyertyát és ezt a sok embert mind beleképzelem egy tortacsata-jelenetbe.

Jászay Tamás – szerző:
A színházat nem érdekli se a földrajz, se a történelem: épp ezért – természetesen – nem létezik határon inneni meg túli színház. Mert ez ugye attól függ, honnan nézzük. És attól is, hogy mikor. Meg főleg attól, hogy miért. Én viszont olvasóként, szerzőként, drukkerként a Játéktér minden oldalán színházra bukkanok. A többi nem érdekel, mert nem érdekes. Boldog születésnapot, Játéktér!

László Beáta Lídia – intern:
Játéktér? – Számomra egy kisebb univerzumot ölel át ez a szó, egy világot, amely él, mozog és folyamatosan fejlődik. Beleszédültem ebbe a játékos és élénk virtuális térbe, amely akkora szabadságérzetet nyújt, hogy nem akarok szabadulni tőle. Parányi vagyok benne, mégis úgy érzem, hozzám (is) tartozik. És már azt is szeretem, hogy nem sorkizártra igazítjuk a sorokat, hogy a könyvrecenziókhoz nem találok nagy felbontású fotókat, hogy a megmagyarázhatatlanul összecsúszó szavakat mindig el kell választani. Már szeretem az olykori korán kelést is, ha Játéktérnap, mert szükségem van rá, szükségünk van rá.

Bíró Árpád Levente – intern:
Nem csak érzem, hanem tudom is, hogy itt valóban az értéké a Tér. A fiataloké, a miénk. Tudom, hogy a párbeszéd Tere van itt. Láttam elstartolni egy évvel ezelőtt az iFeszten, s aztán látom felcseperedni, úgy, hogy közben kicsit nekem is jut Tér a vele kapcsolatos munkában.

Dunkler Réka – munkatárs, webszerkesztő:
Terem a Játéktérben- teret, időt követel az életteremben. Ami igazán fontos az alakít, értékrendet, érzetet, gondolatot formál és ÉL a Térben és a teremben.
Születésnapra: hagyjon sokévnyi nyomot a Játéktér a Térben.

Demény Péter – szerkesztő:
A Columbo egyik részében két sakkozó elmegy a szállodából egy vendéglőbe (az egyik tulajdonképpen az impresszáriójától szökött meg), s annyira belemelegednek a beszélgetésbe, hogy rendkívüli játszmába kezdenek, az abroszt kinevezik sakktáblának, a fűszertartó lesz a bástya, a kagyló a futó, a citrom a gyalog, akkor meg a játszmába melegednek bele, a főpincér hiába könyörög, záróra, uraim, ők csak gondolkodnak és hosszas töprengés után lépnek.
Amikor a Játéktér létrejött, arra vágytam, hogy ahányan csak szerkesztjük, írjuk és gyúrjuk, ahányan csak azt reméljük, hogy a színház, a testi egyediségnek ez a csodálatos művészete soha meg nem szűnik és mindenek felett való, ahányan csak megdöbbenünk, hogy mire képes még a színész, akiről úgyis azt gondoltuk, mindent tud, ahányan így együtt vagyunk, mindannyiunkban egyszerre szólaljon meg a gong, mindannyiunkban egyszerre menjen fel a függöny.

Sirató Ildikó – szerző:
„Kell egy csapat” — ismerjük és éljük ezt a filmes szállóigét, s kik jobban, mint a színházcsinálók és a nézők?! S a létben, a színpadon, a nézőtereken meg a betűsorok közt kell a jelen-lét. A jelen kultúrájában való létezés, alkotás, befogadás és reflexió Játéktere a lap mint újdonat és korszerűen több médiumban játszó fórum. Jó, hogy van, jó, hogy lesz! Szükség van rá.

Zsigmond Andrea – szerkesztő:
A Játéktér olyan, mint egy mező: fel-felütik benne fejüket a virágok. Egyre többen. A szél fújdogál, a virágok hol széthajolnak, hol közel úsznak egymáshoz. Egyre színesebb a mező.
Nehéz egy színházi lapot életben tartani; a hamlet.ro-nak és a szinpad.ro-nak megfogyatkozott az ereje. A jatekter.ro-nak sikerült eljutnia az egyéves évfordulóig – a sáros-rögös földből ez idő alatt virágzó mező lett.
Kívánok neki sugárzó nyarat!

Sebestyén Rita – főszerkesztő:
Legyen játéktere az értelmezésnek, a gondolatnak, annak, ahogy egymást inspiráljuk, és ahogyan kapcsolódunk. Egymással dialogizáló generációk, nézőpontok, megközelítések, szövegek, beszédmódok legyenek. Legyen szakmai grémium, szövetség és szolidaritás. Legyen Játéktér!