Egressy Zoltán: Sirályok

Fotó: Rab Zoltán

Két dologra nem gondoltam, amikor év elején jegyet vásároltam a Katona József Színház Sirály-előadására február utolsó vasárnapjára, valamint amikor a Marosvásárhelyre érkezésem után értesültem arról, hogy megnézhetem a helyi Sirályt. Illetőleg egyre: a Barcelonára. Ami dologként, illetve eseményként mégiscsak kettő, hiszen az adott hét mindkét szóban forgó napján pályára lépett a világ legjobb csapata (egy egyébként megbízható ízlésű barátom nem bírja nézni, túl jól, számára már giccsesen szépen fociznak, de hát ő ezt nem értheti, angol futballon nőtt fel szegény), volt ugyanis egy BL-meccs, meg egy bajnoki. A két Sirály ütni akarta tehát a két Barcelonát, pontosabban engem, vagyis meg akart fosztani két komolynak ígérkező élménytől. Felelőtlen dolog a színházszerelem. Az időeltolódás aztán váratlan, kellemes ajándékként megoldotta a keddi problémát, időben visszaértem a szállásra, szerencsére az egyik román csatorna adta a meccset. Vasárnap viszont, immár Budapesten ténylegesen elveszett az első félidő. Nem bánom utólag, sőt nem bántam volna egy kis kedd esti késedelmet sem.

Egy darab, kétféle Sirály, egy irány, mégis két markánsan különböző, erőteljes rendezői attitűd. Agyból, bölcsességből az egyik, érzelmekből, hevületből a másik. Csehov bölcs derűjének és szelíd dühének kétféle, másként karakteres megközelítése. Nehéz lenne közös jegyeket találni, meg hát minek is ilyesmivel erőlködni, a két meccs dramaturgiája is eltérő volt, a végeredmény mégis ugyanaz, győzelem kedden is, vasárnap is. A Sirályokban is más és más motívumok erősödtek fel, másfelé tolódtak a hangsúlyok, miközben a színészre szabottság feltűnő eleganciája hasonló módon lengte be a produkciókat. Nem túlbiztosított, mégis biztonságos keretet nyújtó rendezéseket élvezhettem végig, a Katonás a békénhagyósabb, Marosvásárhelyen ugyanis a tér kialakításának köszönhetően a közönség kénytelen-kelletlen részesévé válik a történéseknek. Alapvetően nemigen bírom a nézők fixírozását, bevonását, bármiféle, akár ártalmatlan provokálását, most mégsem zavart. Ez így két győzelem. Sőt, négy.