Deák Katalin: Görcsoldó

Judith Rudakoff Dramaturging Personal Narratives című könyvéről[1]

A Játéktér 2017. tavaszi számából

Kinek?

Bárkinek, akit érdekel, hogyan vihetnénk be a művészetbe az életünket. Mindenekelőtt színházi alkotóknak, akik devised színházban (is) akarnak gondolkodni. Na meg drámapedagógusoknak, akik új eszközöket keresnek. Elolvashatják azok a tanárok is, akik önkifejezésre bátorítanák diákjaikat. Szóval: ne féljetek a színházi szaknyelvtől, mert itt egy szerző, aki nemcsak a színházról beszél, hanem az emberről is. Végül pedig azokhoz kellene eljutnia a könyvben levő gyakorlatoknak, akik szorongva szülik a szavakat. Tuti recepteket találunk benne görcsoldásra, vagyis a bátorság visszaszerzésére.

Kitől?

Judith Rudakoff színháztudományt tanít a torontói York Egyetemen. Három évtizede foglalkozik fiatal drámaírók képzésével. Számos olyan módszer kidolgozása fűződik a nevéhez, amely a kreativitást és az önkifejezést fejleszti nem csak a fiatalokban. Munkáiért többször kitüntették; ő volt például az első kanadai, aki Elliott Hayes-díjban részesült.

Ha végignézzük a projektjeit, azt látjuk, hogy sokat utazik; fiatalokat keres meg; napokat beszélget velük; fényképeket mutat nekik; majd azt kéri tőlük, hogy alkossanak. Hol ebben a dramaturgi munka? – kérdezhetjük. Rudakoff meg válaszol: „nem vagyok sem antropológus, sem néprajzkutató: dramaturg vagyok, aki művészi projektekkel lehetőséget teremt az alkotásra és a fejlődésre. Ha a projektek során többen felismerik, hogy felelősek a társadalmukért, vagy ha az alkotói folyamat valaki számára személyes gyógyulást eredményez, már megérte.” (3)

Mivel?

Rudakoff  fejlődésdramaturgiának (developmental dramaturgy) nevezi azt a folyamatot, amikor egy csoport tagjai – dramaturg vezetésével – személyes élményeikből kiindulva új darabot írnak. Rudakoff ezekben a folyamatokban leginkább a négy főelem nevű módszerrel, valamint lomogramokkal dolgozik.

A négy főelem (The Four Elements) segítségével a víz-föld-tűz-levegő tulajdonságaira alapozva javasol különböző gyakorlatokat színházi alkotóknak. A négy főelem alkalmazható szövegírásnál, szöveg- és karakterelemzésnél, vagy egy készülő előadás hangulatának a kidolgozásához.[2]

A másik, sokszor emlegetett Rudakoff-módszer a lomogramok (Lomograms). A lomogramkártyák nem másak, mint kilencven Rudakoff által készített Lomo-fénykép, azaz lomográf.[3] (A könyv végén példaként harmincöt színes lomogram található.) A Lomo Kompakt fényképezőgép sajátosan ismeri fel a körülöttünk levő világ apró részleteit, ezért ezek a fényképek Rudakoff szerint arra ösztönöznek minket, hogy a környezetünket egy addig számunkra ismeretlen nézőpontból kezdjük érzékelni. „Amikor látsz egy lomográfot, nem rá, hanem inkább belenézel.” (13.)

A lomogramok Rudakoffnál a személyes történetek dramatizálásának alapeszközei. Különleges színvilágukkal, a rajtuk levő dolgok eltorzulásával ezek a fényképek a szemlélőjükből izgalmas válaszokat hívnak elő. A látottak szabad értelmezésére ösztönöznek. Különösen hatékony azoknál – mondja Rudakoff –, akik számára nehézséget jelent az önkifejezés, és nem merik megosztani másokkal a véleményüket, vagy még nem alakult ki az erre alkalmas eszköztáruk.

Rudakoff legtöbb fejlődésdramaturgiai módszere a következő indítókérdéseket teszi fel: mi az otthon? Az az otthon, ahol jelenleg élsz, vagy az, ahonnan jössz? Az otthon mindig ugyanaz marad, vagy idővel megváltozhat? Hány otthonod van?Az otthon egy hely, vagy egy lelkiállapot? Ki vagy te? Hol vagy?

Hogyan?

Megismerhetjük Rudakoff néhány módszerének alapelvét; valamint azt, hogyan alakultak át a szabályok a konkrét projektek során. Minden fejezet végén kivonat található az adott projekt végeredményéből (fénykép és szövegrészlet, amit a résztvevők hoztak létre). A szerző bevallása szerint ezeket azért is emelte be, hogy bátorítson minket saját projektjeink létrehozására.

A könyv az Ashley-játékokkal (The Ashley Plays) indít, amely rövid, a munka során létrejövő előadások sorozata. Ezeknek a játékoknak soha nincs rendezőjük. Dramaturg vezeti a csapatot; és a résztvevők nem mindig rendelkeznek színházi előképzettséggel.

Mindegyik Ashley-játékban van egy Ashley nevű szereplő (bármilyen nemű lehet), akinek a tulajdonságait a csapat tagjai állítják össze, rendszerint a saját történeteikből kiindulva. A későbbiekben ezzel a szereplővel dolgoznak: szövegeket írnak róla vagy az ő nevében; zenét hoznak létre; vagy Ashley szemén keresztül fényképnaplót készítenek a folyamatról.

A második rész az Ashley-játékokból született új projektet mutatja be: a virtuális Ashley-játékokat (The Virtual Ashley Plays). Rudakoff ezúttal arra volt kíváncsi, hogy a korábbi eszközök hogyan alkalmazhatóak az online térben; illetve hogy egy olyan csapat tagjai, akik csak az interneten találkoznak, mennyire lesznek képesek együtt gondolkodni. Olyan művészeti hálót akart építeni, amelyben a résztvevők megtapasztalhatják, hogy bár különböző társadalmi háttérrel rendelkeznek, képesek megérteni egymást, és megtalálni azt a közös nyelvet, amelyen alkotni tudnak.

Mit mondhat egy fénykép az otthonról? – erre a kérdésre kereste a választ 2007-ben, amikor elkezdte a Fénykép-biográfia (Photobiography) nevű projektjét. A Fénykép-biográfiával a harmadik fejezetben ismerkedhetünk meg.

A résztvevők különböző feladatokat kaptak Rudakofftól. Fényképeket kellett készíteniük például arról, hogy: mi a szeretet? Mi az idő? A múltad. A cipőd egy furcsa helyen. A jövőd. Valami, ami megnevettet. A víz. Egy önarckép. A levegő.

A folyamat lényege, hogy szorongás nélkül fényképezd azt, ami számodra fontos. A fénykép reprezentálja a saját világodat. Felhőtlenül fejezheted ki önmagad.

Az utolsó részről azt is mondhatnánk: a megérkezés. A Gyökerek és hazavezető utak (Roots/Routes Journeys to Home) nevű projektet hagyta a legvégére. Itt egyszerű az instrukció: menj haza,[4] és reagálj arra, amivel találkozol. A négy utazót[5] végigkísérve láthatjuk, hogy nem mindig könnyű emlékezni, visszatérni régi történeteinkhez, de megfelelő eszközöket használva, időt hagyva az érzéseknek és a gondolatoknak, a hazavezető úton talán választ találunk rég feltett kérdéseinkre.

Láss hozzá!

Alkalmazzuk szabadon ezeket a módszereket a munkáinkban – ezt tanácsolja Rudakoff. Vegyünk el belőlük vagy egészítsük ki őket, hogy összeegyeztethetőek legyenek a saját világunkkal. Hajrá!