Csatlós Lóránt: Olvasópróba

Jól fűtött, kellemes próbaterem, hatalmas asztal, (még) nyugodt színészek.  Előveszem a tolltartót, szertartásosan meghegyzem a ceruzám. Ceruza. Igen, ceruza. Soha nem golyóstoll. Mert ami kihúzatik, az bármikor visszahúzathatik, és ami visszahúzatik bármikor ismét kihúzathatik. Egyéb bejegyzésekről nem is beszélve. Ó, az a gyönyörűen kihegyzett HB puhaságú csinos eszköz! És a példány fehér oldalai! Ez a házasság a mennyben köttetett – who am I to disagreee? A frissen hegyezett ceruza azonnal udvarolni akar a fehér papírfelületeknek. Jómagam azt a négy év művészeti sulit idézem ilyenkor, amikor tárgyakat rajzoltunk csendélet gyanánt szénnel, grafittal. És most megint itt van a kezemben a grafit, és amíg mások a saját szövegeiket olvassák, a példány fehéren maradt felületei könyörögnek az alkotásért: „könyörgöm, rajzolj valamit, mindegy, mit”. Ez a gyarló vágy felszívódik a próbaterem atmoszférájában, rohamosan terjed, és hol a dialógusok közt végtelenül kacskaringózó növényindák formájában csapódik le, hol artisztikus lángmintában. Absztrakt rajzvázlatok születnek a terjedő hang sebességével próbateremszerte. Egyik példányban gyors portrészkeccs is készül a példányt olvasó színészekről. Ó, mily rakoncátlanul tolakszik elő ilyenkor a színészlélekből az elnyomott képzőművész! Az én kezemben is táncol már a grafit. Rajzolj, rajzolj – üvölti, és bár elég sokáig ellenállok, a második felvonás közepén feladom.  Muszáj rajzolnom valamit. Mindig is a fényárnyékban megbúvó gömb alakú tárgyakat szerettem rajzolni. Hogy is lesz a körből gömb a papíron? Satírozom a fényárnyékot. Még mindig csak kör. Gömbbé akarom varázsolni. De mi legyen ez a gömb?

A Hold? A Föld? A Szaturnusz gyűrűstől? Vagy egy teltebb női kebel, karácsonyfadísz, focilabda?

Miközben követem a szöveget, állandóan visszalapozok rajzművészetem színhelyére. Szépen alakul a halálcsillag. Belefeledkezem. Azt a finom mélyedést az oldalán, na azt lesz kihívás megalkotni.

Jesszusom. Hol tartunk?  Hátralapozok, visszakapcsolódom a sodorba. Még idejében. 

És olvasom a szerepem. Végtére is ezért vagyok itt.