Csatlós Lóránt: Az a „másik”

Csatlós Lóránt: Az a „másik”

Borítókép: René Magritte. La Reproduction interdite (Not to Be Reproduced). Brussels, 1937

Hát, te? Itt? Nem kellett volna a színpadon maradj, vagy legalábbis az öltözőben?

Nem. Nem vagyok jelmez, hogy csak úgy a fogason hagyj a tükör mellett.

Csakhogy pár hete még csak egy markerrel jelölt szöveg voltál egy színházi példányból. Most pedig… itt ülsz mellettem az anyósülésen. Besurransz mögöttem a lakásomba, iszol a sörömből, elrejted a távirányítót. Fárasztó, hogy mindenhol ott vagy.

Légy megértőbb. Tudod… én egész mostanig valahol tudat nélkül lebegtem egy másik univerzumban, megfoghatatlan, tér és idő nélküli létezésben. Aztán ahogy kijelölted a szöveget, felolvastad, majd tanulni kezdted…  bevitted a színpadra… lassan-lassan megszületett számomra az idő, a tér. Fizikai valósággá válok, míg te a színpadon vagy. Látok, hallok, érzek, tudatom van. Csodálatos érzés. De azt is tudom, hogy nem tart sokáig. Mert majd jön egy másik szöveg, másik szerep, és előbb-utóbb én visszasemmisülök abba az örök tudattalanságba. Engedd hát, hogy itt legyek veled – tudom, jelenlétem némileg zavarba ejtő. És… csak úgy mondom, úgysem szabadulsz most olyan könnyen tőlem.

Hát valóban… nem szabadulok, úgy látszik, együtt kell élnünk egy darabig…  kortyold velem együtt ezt a sört a hűtőből, bámuld te is ezt a sorozatot a tévében, érezd a fájdalmat is deréktájon, s a fáradságot nap végén, mert ez is a csomag része, olvass velem Murakamit, hallgass egy kis jó zenét. Jár neked.

Joan Jonas, Left Side Right Side, 1972