Interferenciák Nemzetközi Színházi Fesztivál. Kolozsvári Állami Magyar Színház Ha kolozsvári színházi kultúráról beszélünk, akkor nemcsak arra gondolhatunk, hogy a magyar színháztörténet kőszínházi kezdetei ehhez a…
A Játéktér 2023/1. számábólInteretnikai Színházi Fesztivál, Harag György Társulat, Szatmárnémeti Négy év kényszerszünet után ismét Interetnikai Színházi Fesztiválon (IFESZT) vehettünk részt 2022 novemberében Szatmáron, ahová Románia kisebbségi (magyar, német, zsidó és…
Reflex5 Nemzetközi Színházi Fesztivál, 2. modul, SepsiszentgyörgyA Játéktér 2023/2. számábólFotók: Barabás Zsolt Idén három modulra bontva szervezik meg Sepsiszentgyörgyön a Reflex fesztivált. A második modulon…
Fazakas Réka az idén három részre bontott sepsiszentgyörgyi Reflex Nemzetközi Színházi Fesztivál első moduljáról számol be, amelyre márciusban került sor. A szerző négy előadás elemzése által mutatja be, hogy milyen érvényes válaszok születtek a fesztivál központi kérdésének (lehet-e, érdemes-e ma színházat csinálni?) a megválaszolására, illetve milyen új kérdéseket vetett fel a rendezvény a színházcsinálásról és -befogadásról.
A székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház által szokásosan szeptemberre szervezett dráMA Kortárs Színházi Találkozón 2022-ben tizenharmadik alkalommal gyűlt össze a színházi szakma, hogy betekintést nyerjen a kortárs magyar és román drámák, illetve az ezekből születő előadások világába. Köllő Kata beszámolója arról győz meg, hogy a fesztivál ez évi mottójának („Új formák kellenek”) megfelelően az egyhetes találkozó valóban bővelkedett formabontó és nemhagyományos munkamódszerrel készült romániai színházi előadásokban. Köllő részletesen elemzi a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház K. Gedeon tündöklése és bukása, valamint a Csíki Játékszín A sarlatán című előadását. Mindkettő rendezője Hatházi András, és hasonló a tematikájuk is: a színházi siker törvényeit boncolgatják, miközben rávilágítanak a színészi identitás sokrétűségére.
Kovács Emese a Sepsiszentgyörgyön negyedik alkalommal megrendezett FLOW Nemzetközi Mozgásszínházi Fesztivál előadásait tekinti át. A nyáreleji fesztiválon az ismert és elismert alkotók, pl. Frenák Pál és Nagy József mellett olyan ritkábban látott művészek is szerepeltek, mint Anton Lachky, Góbi Rita, Fehér Ferenc és Ioana Marchidan, akik egyébként jelentős, aktív alakítói a kortárs tánc- és mozgásszínházi szcénának.
Beszámoló a nagyváradi 5. Infinite Dance FestivalrólBorítókép: Agapé, PR-Evolution Dance Company. Fotók: Vigh László Miklós Másmilyen a fájdalom a spanyol flamencóban és a kortárs táncban,…
A nagyváradi Szigligeti Színház idén tizedik alkalommal rendezte meg a HolnapUtán Fesztiválját. Beretvás Gábor a 2022. április 27. és május 1. között zajló fesztivál előadásai közül emlékezetesként kiemeli a nagyváradi társulat A tigris című előadását és Mácsai Pál egyszemélyes estjét, az Azt meséld el, Pista!-t. Felvillantja továbbá a sepsiszentgyörgyi színház Amikor telihold ragyog a turkáló felett című előadását, Radu Afrim rendezésében, a váradiak Az öngyilkos című friss előadását Botos Bálint rendezésében, Budapestről Kárpáti Péter és Titkos Társulata Tótferi című előadását és a Láthatáron Csoporttól Kincses Réka alkotását, A megmentő-t, valamint kitér a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház Dogville című előadására is, Urbán András rendezésében. A kísérőrendezvényekkel kiegészülő fesztivált a szerző sikeresként ítéli meg.
Két év kihagyás után jelentkezett a Temesvári Eurorégiós Színházi Találkozó, az elmúlt évadok jelentősebb előadásait bemutatva a szakmai és színházkedvelő közönségnek. A lezárások utáni fesztivál produkciói közül azok voltak a legsikeresebbek, amelyek valamilyen módon reflektáltak a néző és a színház megváltozott helyzetére, illetve a színházat mint magatartást és a színészt mint alkotót reflexiójuk tárgyává tették. A beszámolóban a szerző kitér pár fontosabb előadásra, amelyek mind dramaturgiailag, mind formanyelvileg újszerűt tudtak felmutatni.
Az észtországi Tartuban megrendezett DRAAMA fesztiválnak és a Balti Drámafórumnak jelentős hagyománya van 2003-as első kiadása óta. A múlt évi korlátozott, online részvétel után az idei fesztivál ismét kitárta kapuit a nemzetközi közönség számára. Sirató Ildikó színháztörténész és kritikus, a fesztivál gyakori résztvevőjeként nyújt rátekintést a látott előadásokra, amelyek a különbözően sikeres klasszikus szövegek színreviteleitől a színészek és nézők közti viszony kreatív módjaival kísérleteznek. Sirató részletesen ír a Von Krahl Színház Pigem ei (Inkább nem) című előadásról, amelyet Johan Ulfsak rendezett, és amely kistermi előadásként a társas viselkedést, a munkahelyi viselkedést atemporális és egyben aktuális módon tematizálja.
