Textul în limba maghiară / Magyar nyelvű szövegFoto: Daniel Zholdak Acum doi ani am primit propunerea să pun pe pagină care au fost experiențele mele…
A Glosszázó rovatban egy 1921-es színházi tárgyú írást közlünk újra Bartha Katalin Ágnes, Kovács Flóra, Lázok János és Vallasek Júlia színház- és irodalomtörténészek értelemző és interdisziplináris szellemi teret teremtő glosszáival. A Spielmann Sebestyén Mihály által talált szöveg a marosvásárhelyi Szabó Pál színidirektor kálváriáját adja elő, részletes képet festve a korabeli kultúr- és színházpolitikai viszonyokról, a nemzetiségi színjátszás nehézségeiről, valamint a hatalmi körökről, amelyek uralni igyekeznek a koncesszió megszerzésének folyamatait. A törzsszöveg és a glosszák szerkesztője Ungvári Zrínyi Ildikó.
Radosavljević tanulmánya a kortárs rendezői színháznak az élő improvizációban és a Keith Johnstone-féle facilitáló rendezés paradigmájában gyökerező vonulatát térképezi fel, az Improbable Theatre-beli Phelim McDermott és Lee Simpson rendezőpáros (és a londoni Nemzeti Színházban előadott Lost without Words című 2017-es előadás) esettanulmányára fókuszálva. A szerző a heterarchia fogalmát az önszerveződés elveként fogja fel, és megállapítja, hogy a huszonegyedik század rendezőjét nem csak a szerzőséghez, hanem a vezetői szerephez és a személyközi kapcsolatokhoz való megváltozott viszonyulás is jellemzi.
A Krétakör Színház (a sokoldalú Schilling Árpád által alapított társulat egykor jólismert és többször díjazott független csapata, mára pedig a kortárs művészetek központja és produkciós helye) jelenben kibontakozó történetének régi kutatójaként Jászay Tamás a tabudöngető rendező, drámaíró és aktivista szerzői portréját rajzolja meg, akinek a karrierje három évtizede már, hogy elgondolkodtató tükröt tart (Közép-)Kelet-Európa, szűkebben Magyarország közelmúltbeli történelmének.
A nemzetközileg elismert és díjazott színházi alkotó, Kristian Smeds, a kortárs finn színházi szcéna egyik legkreatívabb rendezője, illetve egyik legbátrabb kísérletezője, ami a színházi térhasználatot és az általa kipróbált előadásformákat illeti. Smeds három évtizedes pályafutása e retrospektív cikk szerzője szerint a kísérletezés és intézményesülés egymásra következő, ismétlődő ciklusaként írható le.
Simon Senn „Be Arielle F” című előadása a digitális képzelet, az azonosulási folyamatok, a társadalmi nem, valamint az idegen test használatának etikai problémáit vetik fel. A nézőt zavarba ejtő és felkavaró kérdések ezek, amelyek kortárs világunkban a digitália és technológia által átitatott világ komplex tapasztalatait mutatják. A Zoom-előadás ideje alatt a résztvevők a láthatatlanságból a digitális jelenlétbe tartó transzformáció tanúivá lesznek. Az átváltozás révén a valóság termékeny talajjá, a digitális létezés számára elengedhetetlen kiinduló ponttá válik.
David Schwartz szövege az országban a 2000-es évek óta kialakulóban lévő, a kapitalista rendszerrel szemben kritikus baloldali politikai színház kialakulásának, fejlődésének és jelenlegi nehézségeinek összefüggéseit elemzi. Ugyanakkor a jobb történelmi kontextualizálás érdekében a szerző a két világháború közötti baloldali politikai színház és a kommunista időszak emlékének a világ és a kortárs színházi közönség számára szinte ismeretlen visszaemlékezését végzi el. Ez az információs szünet, amely a színházban jelenlévő politikai ellenállás történetének elfojtásához vezetett, az ország fiatal társadalmi-politikai színházi alkotóit a nyugati kulturális modellek felé terelte, amelyekhez hozzáférhettek, és amelyek esztétikai és ideológiai szempontból inspirálták őket.
A 2022 májusában létrejövő beszélgetés tizenegy résztvevője közt volt kulturális menedzser, egyetemi tanár, látványtervező, dramaturg, valamint 20 és 50 év közötti színészek – kőszínházban dolgozók és szabadúszók egyaránt.
A fókuszcsoportos interjú fő kérdései a következők voltak: Melyek a szakmai kiégés tünetei? Felismerjük-e ezeket? Milyen körülmények gyorsíthatják a kiégést? Kié a felelősség? Mi a kiégés, a mások általi kihasználás és az önkizsákmányolás közti viszony? Kihez fordulhatunk? Egyáltalán lehet-e beszélni a színházi közegben ezekről a kérdésekről? Végül pedig: mit tennénk egy olyan elsősegélycsomagba, amely a kiégés megelőzésében segít bennünket? Hát a kiégés esetén használható túlélőcsomagunkba?
A riportból kiderül, hogy erdélyi színházi alkotókként hogy is álltunk 2022 tavaszán a mentális egészség és a szakmai kiégés terén.
A 2022 májusában létrejövő beszélgetés tizenegy résztvevője közt volt kulturális menedzser, egyetemi tanár, látványtervező, dramaturg, valamint 20 és 50 év közötti színészek – kőszínházban dolgozók és szabadúszók egyaránt.
A fókuszcsoportos interjú fő kérdései a következők voltak: Melyek a szakmai kiégés tünetei? Felismerjük-e ezeket? Milyen körülmények gyorsíthatják a kiégést? Kié a felelősség? Mi a kiégés, a mások általi kihasználás és az önkizsákmányolás közti viszony? Kihez fordulhatunk? Egyáltalán lehet-e beszélni a színházi közegben ezekről a kérdésekről? Végül pedig: mit tennénk egy olyan elsősegélycsomagba, amely a kiégés megelőzésében segít bennünket? Hát a kiégés esetén használható túlélőcsomagunkba?
A riportból kiderül, hogy erdélyi színházi alkotókként hogy is álltunk 2022 tavaszán a mentális egészség és a szakmai kiégés terén.
Szabó Róbert Csaba tanulmánya azt vizsgálja, hogyan gondolta újra a marosvásárhelyi színházi emlékezet az 1968-as romániai politikai és kulturális nyitás után a Bolyai-kultuszt. A szerző állítása szerint 1968 után a Bolyai-kultuszt az 1956-57-es Bolyai-ünnepségek és Bolyai szoborállítás alapozta meg, de a színházi emlékezet is erőteljesen formálta a Marosvásárhelyen forgalomban lévő Bolyai-kép kialakulását, amely a tudós apa-fia viszonyt hangsúlyozza. A tanulmány a marosvásárhelyi köztéri szobor, Németh László A két Bolyai című drámája, valamint a Kovács Ferenc rendezte előadás elemzése révén mutat rá a kulturális emlékezet működésére.
