Bodoki-Halmen Kata: Bolyongás a felbukkanók rejtelmeiben

Myriam Bloedé Nagy József síremlékei[1] című könyvéről.

Nagy József (Josef Nadj) Vajdaságból származó táncos, koreográfus, képzőművész monográfiája különös felépítésű, ahogy maga a művész is sokoldalú. A könyv szerzője, Myriam Bloedé nem hagyományos módon mutatja be az alkotót.

Bloedé a címben említettről megkísérel egyfajta portrét rajzolni, melyhez vegyes technikát használ. Érthetjük ez alatt a felépítést, tartalmat, megközelítést, megjelenést. Más monográfia esetében gyakori, hogy elveszünk azokban a részletekben, melyek hosszan ecsetelik egy alkotó életét gyerekkorától napjainkig (vagy haláláig), az értekezések néha száraz adatokba torkollnak, az olvasó pedig elveszti türelmét, érdeklődését. Ebben a könyvben azonban nem kell hosszan lapozgatni az életút kilométereit: rövid, néhány oldalas leírásokkal találhatja szemben magát az érdeklődő.

A Nagy József életében felbukkanó tárgyak, személyek, elemek, írók, események motívumokként jelennek meg a művész színházi előadásaiban (szám szerint hatvanhármat említ Bloedé), ezek szerint épül fel a könyv is. Idézetekkel, történetekkel, fényképekkel, festményekkel találjuk szembe magunkat, különböző témákkal, melyek valamiért fontosak lettek a Vajdaságból elszármazott francia-magyar művésznek. A számokkal ellátott fejezetek titkot hordoznak magukban: soha nem tudni, mit rejt a következő fejezet. Természetesen nem mondhatjuk azt, hogy nincs összefüggés közöttük, ahogy a „főszereplő” életében, úgy itt is ismétlődnek a motívumok, témák, mégis különböző megközelítésben bukkannak elő. Egy bizonyos anyag kibontása, megvizsgálása, bemutatása után egy másik anyag kerül terítékre, a morzsák azonban mindig felbukkannak: egymásba fonódnak a különböző elemek, úgymond kiegészítik egymást. Ám a szerző nem esik az ismétlés azon hibájába, mely már nem sokoldalúságot, hanem a monotonitást hordozná.

Az életben történő találkozások élővel és élettelennel mindig nyomot hagynak, nem feltétlenül fájdalmasat, sokszor építőt. Meg kell vizsgálni őket, rájuk kell hangolódni, kell engedni a sodrásnak, hiszen az akadálynak tűnő dolgokkal történő megbarátkozás sokkal építőbb tud lenni, mint azt gondolnánk. Myriam Bloedé is ezt teszi, megfog egy anyagot, és megvizsgálja, röviden elmereng felette, értelmezi, számunkra is érthetővé teszi. Ha le is tesszük kezünkből kis időre a könyvet, hogy megpihenjünk, és mi magunk is elgondolkozzunk az olvasottakon, nem zökkenünk ki a világából. Mert a könyv nyelvezete nem tudományos, inkább filozofikusnak, esszészerűnek nevezhetnénk, ezért akár naponkénti csemegeként is lehet fogyasztani. Rafinált egy könyv, hiszen miközben a Nagy József életében megjelenő, azt végigkísérő dolgokról olvashatunk, mindig van utalás arra, hogy melyik előadásában használta fel azt a bizonyosat a koreográfus.

Az illusztrációk pedig ugyancsak nem nevezhetők önkényesnek, hiszen vagy róla szólnak, vagy egy saját grafikáját, festményét mutatják be. Ahogy a különböző idézetek is – sok idézet olyan szerzőtől származik, aki valamiképpen hatással volt rá, vagy kapcsolódik az illető fejezetben megvitatandó témához. Természetesen ezek mellett néhány idézet személyesen Nagy Józseftől származik, és ez még közelebb visz hozzá.

A felbukkanó motívumok rejtelmeiben történő bolyongás narrátora, idegenvezetője, Myriam Bloedé úgy kísér bennünket végig a főszereplő életútján, hogy tudásunk közben nemcsak Nagy Józsefről egészül ki, hanem sok mellékesnek tűnő finomsággal is bővül.