Bodó Márta: A „nagy” drámára várva

A dráMÁzat I. 2013 című dráma­kötetről[1]

A Játéktér 2016. tavaszi számából

„Az erdélyi magyar színházak háza táján nem megszokott kezdemé­nyezéssel rukkolt elő a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház, amikor 2011 őszén meghirdette drámapályázatát, és ennek foly­tatásaként 2013 őszén saját gondozásban megjelentette a dráMÁzat I. kötetet.” Nagy Pál igazgató így vezeti be a valóban figyelem­re méltó kezdeményezés eredményét közre­adó könyvet. Létezett már Székelyudvarhelyen egy kortársdráma-fesztivál, aminek negyedik kiadásán írtak ki egy olyan pályázatot, ami a színdarabírás pártolását, a darabok nyilvános­ság elé kerülését célozta. A IV. dráMA lett az I. dráMÁzat kiindulópontja, szülője, foglalhatjuk össze, és sietünk hozzátenni: a kezdeménye­zés nem fulladt ki, folytatása is lett, és immár többek összefogásával (a Tomcsa Sándor Színház mellett a nagyváradi Szigligeti Szín­ház és a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem Magyar Művészeti Kara) megtartatott a máso­dik drámapályázat, melynek termése dráMÁ­zat II. 2015 címmel szintén megjelent.

Az első kiírásra 217 mű érkezett be, ame­lyek rostálása nyomán a zsűri[2] Adorján Viktor A lovasok című drámáját kiáltotta ki nyertes­nek. A darabot az udvarhelyi Tomcsa Sándor Színház be is mutatta (a 2013/2014-es évad­ban), Hatházi András rendezésében.

Ez a darab a maga 65 oldalával a második leghosszabb színmű a kötetben. Öt képben, lassan bomlik ki a dráma – konfliktust nem írnék, mert úgy látom, nincs a darab közép­pontjában egy meghatározó, mindent és mindenkit megmozgató kiélezett konfliktus. A darab kiérlelt, jó a felépítése, és kiválóan megkomponált párbeszédekből áll, érzékle­tesen megjelenített környezetben, követke­zetesen megrajzolt karakterekkel. Az ábrázolt világ a Tamási Áronéra, vagy akár a Bodor Ádáméra emlékeztet. Egy Ősvigasztalás rejlik benne, nem népies, nem szakrális, mondhat­nánk, egy Sinistra körzetbeli Ősvigasztalás Ábel unokáival, akik a korra jellemző módon nem hősök és nem is áldozatok, mint ahogy a darab nem tragédia és nem kínál katarzist. Nagyon mai, aktuális – mégis kellően időt­len. Erőssége, hogy nem aktualizál tolakodó módon, szájbarágósan. A jellegzetességek, amelyekről hallunk a darabban, kellően be­határolják a helyet és időt, de nem erőltetik a társadalomkritikát. A szereplők között és körül lezajló események magukért beszélnek, és a nézőnek is hagynak megfejtenivalót. (Ka­rakterek: a bányabezárással munkanélkülivé, Mojzes, aki a modernitás betörésének fenyekényszernyugdíjassá lett Jókhim; a szénégető getését érzékeli, s erre figyelmezteti környe­zetét; a modernitás hírnöke, a rendelésre és megélhetéséért mindent kivágó favágó, Tomas; a szerelő alapképzettségű, de minden más­ban utazó, ügyeskedő Manchaster (United) Gáspár; az otthonról külföldre költözött, rend­szeresen hazalátogató lány, Marinka; a Coca Colá-s reklámhűtővel bajlódó boltos Ancsura.) Egyetlen disszonanciának a tájszólástípusok keveredését érzem. ­

Pruzsinszky Sándor Megérkezés Toto­poszba című egyfelvonásos kamaradarabja Bessenyei György életének utolsó szakaszát dolgozza fel, történelmi dráma, viszonylag jól megkomponált, de nem biztos, hogy ma té­mája sokakat vonzana.

Szenes János Jagelló Izabellája rövid mo­nodráma, történelmi ihletésű, de éppen mert egy nő belső vívódását tárja fel néhány jól ki­választott jelenetben, lényegre törően, az oly­kor egymásnak ellentmondó érzelmek, kész­tetések csatája érdekes lehetne, jó kihívás egy magát kipróbálni vágyó színésznőnek.

Tóth Mihály Ki fuserálta el a jubileumi drá­mát? című darabja a maga 75 oldalával a leghosszabb szöveg a kötetben – talán épp terjedelme a legnagyobb hibája. Egyes felvo­násai, jelenetei jól érzékeltetik a kelet-európai hirtelen jött kapitalizmus gyermekbetegségeit, az újgazdagok öntelt és korlátolt viszonyu­lásmódját. Ez a darab néhány lényegre törő húzással, összevonással szórakoztató és ér­dekes előadást eredményezhetne.

Gaál Zsuzsa A banyamentes mézeskalács­ház című gyerekdarabja pörgő, vicces, válto­zatos, az egyes szereplőknek írt dalai kínálják magukat a megzenésítésre, ezáltal még emlé­kezetesebb előadást lehetne belőle létrehozni.

Összegezve a dráMÁzat I. 2013 kötetet, érettebb, sokoldalúbb, „színrevalóbb” dara­bokat tartalmaz, mint a dráMÁzat II. 2015.[3] Utóbbi többnyire fiatal szerzőket vonultat fel, első látásra mainak tűnő témákat, amelyeket azonban a szerzők (talán tapasztalatlansá­guk vagy érintettségük okán) nem érleltek ki, a bennük rejlő lehetőségek mellett elmentek; illetve néhány jó ötlet, jelenet ellenére nem áll össze a színdarabjuk, ezért nem tudom szín­padon elképzelni őket. (Esetleg Szabó Róbert Csaba rémdrámáját egy alternatív színházi műhely keretében – ahogy az meg is történt, színre vitték a marosvásárhelyi Yorick Stúdió­ban).

A második kiírás és az eredményeként lét­rejött kötet kevésbé sikerült darabjai ellenére jó és folytatandó a kezdeményezés, és remél­jük, várjuk, hogy egyszer csak olvashassuk, színpadon élvezhessük a 21. század elejének, Kelet-Közép-Európának a „nagy” drámáját.

———————

[1] dráMÁzat I. 2013. (Szerkesztette és az életrajzi adatokat összeállította Demeter Kata.) Pro Theat­rum Alapítvány, Tomcsa Sándor Színház, Székely­udvarhely, 2013.

[2] A zsűri a következőkből állt: Csép Zoltán, Csurulya Csongor, Demeter Kata, Köllő Kata, Lőkös Ildikó, Nagy Pál, Szebeni Zsuzsa, Szűcs Katalin Ágnes, Ungvári Zrínyi Ildikó.

[3]A második pályázat zsűrije a következőkből állt: Albert Mária, Csép Zoltán, Csurulya Csongor, Demeter Kata, Eugen Făt, Fazakas Márta, Kárpáti Péter, Köllő Kata, Lőkös Ildikó, Nagy Pál, Novák Eszter, Iulia Popovici, Szűcs Katalin Ágnes, Ungvári Zrínyi Ildikó.