Bertóti Johanna: Évkezdő alapozás

Bertóti Johanna: Évkezdő alapozás

Fotó: J.R. Eyerman

Nem olyan rég hallgattam egy rádiós beszélgetést Enyedi Évával (a Pintér Béla Társulat tagja, színésznő és dramaturg). Többek között arról beszélt nagyon szellemesen és lényegretörően, hogy miért jár színházba: „Én annyira egy nárcisztikus, önző ember vagyok, hogy azért megyek színházba, hogy magamat lássam a legundorítóbb és legocsmányabb pillanataimban, a legnagyobb kétségbeesésemben. (…) A lényeg az, hogy valamit megtudok magamról. És ha valaki mondjuk úgy jár színházba, hogy valaki másról akar megtudni valamit, akkor az az ő dolga.”

Azt hiszem, jó olykor elgondolkodni ezen az alapvető kérdésen, főleg a színházi embernek. Miért járok színházba? Akár banálisnak is tűnhet – másrészt miért lenne banális épp az alapokat megerősíteni? A fenti kérdés újabbakat is elindíthat. Járok-e eleget színházba? Elég kíváncsi vagyok-e? Tanulok-e abból, amit látok? Ha nem köt le valami, képes vagyok-e indulatok nélkül elemezni az okait? Ha megfog egy előadás, el tudom-e raktározni? Mit szeretek egy előadásban? Mit nem szeretek egy előadásban? Mire figyelek? Figyelek? Milyen színházat szeretnék? Mit tudok én ezért tenni?

Év kezdetén talán nem hiábavaló az újra-alapozás, amit ezeknek a kérdéseknek a megválaszolása jelenthet.