Bartha Lóránd: Az utazó jelen csapata, avagy Ariane Mnouchkine magyarul

Bartha Lóránd: Az utazó jelen csapata, avagy Ariane Mnouchkine magyarul

A Játéktér 2013. tavaszi számából

A Krétakör 2010-ben kiadta magyar nyelven Fabienne Pascaud újságírónő beszélgetőkönyvét, amely Ariane Mnouchkine-nel készült 16 beszélgetésből áll, A jelen művészete címmel. A ciklus tartalmának befogadásában nagy segítséget nyújtanak az olvasmányos for­dítás mellett (Fehér Anita, Kőrösi Petra, Molnár Zsófi és Khaled-Abdo Szaida munkája) a kö­vetkezetes és jól szerkesztett láb- és végjegy­zetek (Vatai Éva, Limpek László), a különleges, négyzet alakú formátum, valamint a Saródy Eszter által tervezett, jól megkomponált borí­tó. A hátsó borító belsején levő fülszövegből idézek: Ariane Mnouchkine […] fél évszázados színházi munkásságát, alkotók nemzedékeit inspiráló tevékenységét bemutató számos ki­advány közül az első magyarul megjelenőt tart­ja kezében az olvasó. Ez egyrészt jó hír, ugyan­is végre magyarul olvashatunk az 50 éve pályán levő, a 70-es, 80-as évek színházát meghatározó rendezőnőről, másrészt meg elszomorító, hogy a magyar szakma és színházi könyvki­adás ennyire nehezen lát meg bármit is, ami nem az adekvát színházi struktúrát képviseli. A Napszínházról, amely Franciaországban érett­ségi tétel, ezúttal is egy független alapítvány és produkciós iroda, a Krétakör szól magyar nyelven.

És jól teszi, mert a könyv rendkívül tartal­mas, és számos kulisszatitkot rejt, amelyek közelebb visznek Mnouchkine elbűvölő személyiségéhez és világlátásához, úgy, hogy közben belekóstolhatunk egy próbafolyamat nehézségeibe, egy kalandos avignoni fesztivá­lon való részvételbe, álmos reggelekbe és az előadások ünnepi rituáléjába. A bensőséges, baráti beszélgetések folyamát Fabienne kü­lön címekkel és rövid felvezetőkkel egészíti ki, amelyek leírják az aktuális környezetet, vizuáli­san is elhelyezve az olvasottakat. A találkozá­sok alatt lassan bontakozik ki és válik kerekké a Mnouchkine-kép. Ezalatt arányosan tudha­tunk meg információkat a színház alakulásáról, a társulat felépítéséről, Ariane felfedező- és gyűjtőutazásairól, illetve az alkotói energiákról.

Ennek a társulatnak és egy ilyen múltú színháznak talán a legizgalmasabb rezdülései az alkotás pillanatai, amelyekről részletesen beszél Mnouchkine. Folyamatos befelé figye­léssel és belső utazásokkal próbálják elérni azt az állapotot, amikor már nincsenek görcsök, nincs egy külső nyomás, és felszabadulnak a legbelső alkotói energiák. Ennek feltétele Mnouchkine szerint egy olyan biztonságos környezet megteremtése, amely teret ad a belső utazásnak, az oda-vissza játéknak, az inspiratív együttlétnek. Ez az utazás akkor vá­lik értékessé, ha képes a jelen törékenységével szólni. Így válik Mnouchkine társulata az utazó jelen csapatává, ahol a rendezőnek az a dolga, hogy helyzetet teremtsen a belső utazások­hoz, illetve megérezze azokat a ritka pillanato­kat, mikor az utazás egyesül a jelen pillanatá­val, hogy majd ezeket a kis rezdüléseket szője előadássá. Ebben a titokban rejtőzik a Théâtre du Soleil egyedisége, és ez a képesség teszi Mnouchkine-t nagy vezetővé, egy 25 nyelven beszélő, 35 nemzetből érkező, 75 főből álló társulat élén.

Sugárzik a lapokról Mnouchkine karizmája, amellyel nemcsak színház iránti érdeklődés­ből, hanem puszta kíváncsiságból is érdemes találkozni. És a találkozás meg tud születni egy olyan világpolgárral, aki egyszerre orosz, an­gol, zsidó és francia, aki egyszerre szerelmes a színházba, társulatába és élettársába, aki be­utazta Közel- és Távol-Keletet, keresve a köl­tői egyszerűséget. Az olvasó találkozhat egy igazán nagy művész önkeresésével: „Minden próbaterem ajtajára ezt kéne felírni a színészek és a rendezők számára: Ha félsz a szenve­déstől, ne lépj be.” Egy olyan színházcsináló­val ismerkedhetünk meg, aki képes elhelyezni magát a Történelemben, képes együtt rezdülni az aktuálpolitikával, képes 382 bevándorlónak szállást adni néhány napra, képes egy hóna­pon át éhségsztrájkolni a bosnyák civilek meg­gyilkolása ellen, képes egy életet a színház szolgálatában, egy társulat nagyasszonyaként leélni.

Ariane Mnouchkine: L’art du présent, Entretiens avec Fabienne Pascaud. Paris, Éditions Plon, 2005; A jelen művészete. Beszélgetések Fabienne Pascaud-val. Budapest, Krétakör Alapítvány, prae.hu, 2010.