Bálint Ildikó: Világok között

Bálint Ildikó: Világok között

A doktor. Csiky Gergely Állami Magyar Színház, Temesvár
A Játéktér 2023/2. számából

Fotók: Petru Cojocaru

Mint mederbe torkolló folyót, / Úgy fogadnak minket az álmok. / Bocsánatra kész istenek / Készítik el a Másvilágot” – írja Rafi Lajos gyergyószárhegyi költő, aki nem volt eléggé cigány, de nem is volt eléggé magyar, így a két közösség közötti senki földjén élt egészen tragikus haláláig. Verse az átkelésre, az útra kész ember tömör számvetése, aki tisztában van azzal, hogy élettere nem a világok legjobbika, de reméli, hogy van egy másik, ahol az istenek várnak rá, ahol bocsánatot kap és végre békére lel.

Hasonló felismeréshez jut el Ruth, A doktor főszereplője is. Robert Icke rendező, drámaíró 2019-ben A doktor címmel írt adaptációt Arthur Schnitzler Bernhardi professzor (1912) komédiájából. Icke úgy tekint a szövegre, mint egy szerkezetre, amit alkatrészeire bont, és újjáépít, hogy aztán a jelen valóságához igazítsa. Megkeresi Bernhardi professzor és a többi szereplő 21. századi utódját, és íróelődjéhez hasonló radikalizmussal bemutatja az identitásukat jelentős mértékben befolyásoló jelen társadalmat. Prizma ez, vagy tükör, döntse el a befogadó, ahogyan azt is, hogy a darab valóságát mennyire tekinti a sajátjának. Az előadás a Fekete tükör (Black Mirror) filmes sorozathoz hasonló éles törésszögből mutat rá a jelen és a belátható jövő társadalmi visszásságaira. Miről szól, miért időszerű Schnitzler drámája? Az eredeti darab cselekménye röviden: a bécsi Erzsébet Klinikán haldoklik egy lány. A diagnózis: vérmérgezés, és bár nincs kimondva, de az orvosok utalásaiból sejtjük, hogy egy rosszul elvégzett abortusz miatt került ebbe az állapotba. A gyógyszerek elkábítják, ezért nem tudja, hogy hamarosan meghal. A nővér papot hív a lányhoz, de Bernhardi professzor, a klinika igazgatója megtiltja, hogy a pap feladja az utolsó kenetet, mert nem szeretné, ha a lány megtudná, milyen közel a vég. A lány meghal, de az esete sajtónyilvánosságot kap, botránnyá dagad. A morális vétségből hamarosan politikai kérdés lesz, a professzor esete a bíróság asztalára kerül. Döntése a katolikus egyház elleni támadásnak minősül, ezért börtönbüntetésre ítélik, ahonnan csak két hónap múlva szabadul, amikor kiderül, hogy hamis vádak miatt ítélték el. Állását elveszíti, orvosi praxisát felfüggesztik, visszavonul.

Robert Icke A doktor című drámájában Bernhardi professzor 21. századi utódját Ruth Wolff-nak hívják, így, „két ff-fel”. Intézményvezető és kutatóorvos. Bőrszínét tekintve fehér, származása szerint zsidó ő is, mint elődje. Amint azt a neve is jelzi, farkas, ráadásul falkavezér, akit a kollégái a háta mögött csak BB-ként emlegetnek. BB, mint BigBad. Boszorkányok leszármazottja, aki jóslás helyett diagnózist állapít meg, gyógyfüvek helyett orvosságot ír ki a betegeinek, és mindig kijavítja mások hibás mondatszerkezeteit. Csak névleg nő, elsősorban orvos. Demenciakutató, aki a tudatnak nevezett megfoghatatlan valamit próbálja konzerválni. Aztán behoznak egy beteget, egy haldokló, tizennégy éves lányt, és kizökken az idő.


A darab öt nap eseményeit mutatja be. Icke körkörösen építi fel a történetet: úgy tűnik, hogy a cselekmény lineárisan halad előre, ám a végpont ugyanaz lesz, mint a kezdet, így kénytelenek vagyunk átértékelni mindazt, amit láttunk: vajon a valós, fizikai térben, vagy Ruth egyszemélyes valóságában, álmában járunk? Icke gyors perspektívaváltásokra kényszerít, miközben kognitív disszonanciák között feszengünk, és próbálunk eligazodni ebben a furcsa világban. Mintha a történet önmagát írná, és újra meg újra megismétlődne.

Icke nemcsak az események, de a szereplők folyamatos újragondolására, átértékelésére is késztet. Aprólékos szerzői utasításokba foglalja javaslatait: „a színész személyisége egyértelmű disszonanciában kell legyen a karakterével”, valamint „a színészi játék pedig meg kell őrizze a titokzatosságot, amíg a dráma le nem leplezi” – írja.

Míg Schnitzler drámájában jól látható férfidominancia körvonalazódik (tizennégy férfi és egyetlen nő szerepel benne), addig Icke történetében a nemi identitás ennél jóval bonyolultabb. Legtöbb szereplője nemsemleges, ezért a rendezőre bízza, hogy férfi vagy nő játssza el az adott szerepet, de az is előfordul, hogy valaki – fehér bőrszíne ellenére – feketének vallja magát, megkérdőjelezhetetlen magabiztossággal.


Schnitzler társalgási drámája morális tézisdráma lesz Icke átiratában, amiben mindannyiunkat érintő morálfilozófiai, társadalom- és identitáspolitikai valamint egzisztencialista kérdéseket vet fel. Egyéni döntés kérdése, hogy kik vagyunk önmagunk, a társadalom számára, mi a bőrszínünk, melyik ideológiai csoportba, szekértáborba soroljuk be magunkat, vagy már az orwelli duplagondol korszakába léptünk, és minden szavunkat a politikai korrektség vagy más ideológiák elvárásaihoz igazítjuk?

Robert Icke darabját, megírása óta, több európai színház játszotta sikerrel. Múlt év végén, Romániában elsőként a temesvári színház magyar társulata is bemutatta. (Az angol nyelvű drámát André Ferenc fordította magyar nyelvre.)

Az előadás rendezője Andrei Șerban, aki 1969-es emigrálása óta az Amerikai Egyesült Államokban él. Kezdetben a La MaMa underground színház társulatánál dolgozott New Yorkban, később olyan mesterektől tanult, mint Peter Brook vagy Jerzy Grotowski. A világ számos híres színházában, operaszínpadán rendezett, színházi workshopokat vezetett, művészeti egyetemen tanított, majd pár éve úgy döntött, hogy a továbbiakban kizárólag rendezői munkákat vállal el. Szívesebben dolgozik európai vagy hazai színpadokon, mert az Amerikai Egyesült Államokban a woke, a pc és a cancel culture kommunikációt, társas érintkezést korlátozó, gyakran abszurd és túlzó intézkedései miatt egyre kevésbé érzi azt a művészi, alkotói szabadságot, amit a hetvenes évek Amerikájában megtapasztalhatott. Andrei Șerban számára a színház Prospero szigete, az a kiemelt fontosságú, biztonságos hely, ahol még nyíltan és következmények nélkül beszélhetünk korunk előítéleteiről, hazugságairól.

A doktor című előadásban a rendező látleletet állít ki egy beteg társadalomról, egy ember sorsszerű bukásán keresztül. A történet két helyszínen játszódik: egy valóságon belüli és egy azon túli, másvilági térben, ahol minden színről színre látható, és nincs helye mellébeszélésnek. A valóságos világ helyszíne az előadásban egy átlátszó, háromélű, üvegfalú hasáb. Ez a forgószínpadra helyezett modern konstrukció az előadás egyetlen díszlete és játéktere (Irina Moscu munkája), ami leginkább egy mobilházra hasonlít. Az üveghasáb három szeletében kapnak helyet Ruth életterei: a kórház, a váróterem, az otthon. Falai lebontható, kinyitható ablakok, amelyeken kilépve a szereplők egy különleges, világok közötti, metafizikai térbe jutnak, egy téren és időn kívüli senki földjére, modern purgatóriumba, ahol a megtisztulni vágyó lelkek történeteikkel megbocsájtásra, továbblépésre várnak.

Ruth Wolff (B. Fülöp Erzsébet) az előadás kezdetén egyedül áll a rivaldán, a díszlet előtt, és telefonon halálesetet jelent egy mentőközpontnak. Kicsit zavarban van, mert nem szokott segítséget kérni. Egy pizsamás, sapkás, félénk alak kutyaszemekkel figyeli. Mint kiderül, ő Charlie (Magyari Etelka), néhai és egyben képzeletbeli párja, hiszen Ruthon kívül más nem látja. Ő az, aki őrzőangyalként végigkíséri Ruth pokoljárásának öt napját, és szertartásmesterként napokra bontja Ruth idejét, hogy az emlékezésnek rítusa legyen.

Száraz dobszóló (Cári Tibor zenéje) jelzi, hogy kezdetét veszi a cselekmény. (Bár nem szerepel a rendező/szerző instrukciói között, de a darab ősbemutatóján is dobzenét használtak.) A forgószínpadon, a szerkezeten belül beindul az élet. Mindenki fecseg, hangoskodik, zavaróan hamis, művi hangon kiabál. A műviség is része annak a disszonanciának, amiről a szerzői utasítások szólnak, és Andrei Șerban hűen követi azokat. Nem egyszerű színészi feladat, de a fiatal társulat ebben az előadásban is bizonyítottan jól teljesít. Sok múlik a főszerepet játszó B. Fülöp Erzsébet játékán, aki olyankor a legszerethetőbb, amikor mesterségbeli tudásán túl a szereplő sebezhetőségét is meg meri mutatni.

A dobozban zajlik az élet. Átlagos kórházi nap, kiégett orvosokkal. Minden futószalagon, gyorsan történik, és ahogyan Schnitzlertől már ismerjük, a kórházba nemrég behoztak egy otthon elvégzett abortusz miatt haldokló lányt, akihez szülei papot (Bandi András Zsolt) küldenek, de Ruth úgy dönt, hogy nem engedi be a pácienshez. A megosztó eset kikerül a digitális térbe, és Ruthra, még ha nemes vad is, kilövési engedélyt adnak, megkezdődik a hajtóvadászat. Az orvosi csapat összezárni látszik, de ahogy gyűlnek a közösségi médiában a lájkok, úgy apad a falka Wolff körül. Van, aki kicsit, és van, akit nagyon áruló lesz. A mesterien képmutató, karrierista Hardiman (Tokai Andrea), az intrikus Murphy (Mátyás Zsolt), a csupanő Flint (Borbély B. Emília), a nőiségét fegyverként használó miniszter asszony, és végül az intézet jövőjét féltő Cyprian is (Tar Mónika). Egyedül Ruth állíthatná meg ezt a folyamatot, de nem teszi.


A totális kivégzésre egy talkshow-ban kerül sor, ahol különböző érdekcsoportok részvéttelen aktivistái (akad köztük lelkész, ügyvéd, egyetemi oktató, akadémikus, vagy „a faji érzékenység önkéntelen beidegződéseit vizsgáló” kutató) szembesítik Wolff-ot létezésének legnagyobb bűnével: egy kiváltságos elit csoport tagjaként nem tanúsít elég megbánást, nem vállal felelősséget a gyengébbekért, nem szolidáris kevésbé szerencsés felebarátaival. Wolff védőbeszéde rosszul sül el, és nem mellesleg sikerül elárulnia fogadott barátját, Samet (Vajda Boróka).

Ruth arra a sorsra jut, mint Bernhardi professzor: elveszti állását, társadalmi pozícióját, azzal a különbséggel, hogy vele együtt pusztul, válik pokollá az a világ is, amiben addig élt, amit felépített. Szakmai és magánélete is romokban. Sam után még képzeletbeli társa, Charlie is eltűnik. Az előadás zárójelenetében a szétvert szerkezet értelmetlen forgásba kezd, benne csak a részeg és tehetetlen Copley (Aszalos Géza) forog. Ruth tehetetlenül nézi, majd mentőt hív, ugyanúgy, mint az előadás kezdetén, de nem tudjuk meg, hogy Charlie-nak vagy magának, ahogy azt sem, hogy a történet véget ér, vagy újra megismétlődik.

A tragikus hős és mindaz, amit értéknek hitt, elpusztul. Andrei Șerban kicsit megállította ezt a kizökkent világot, hogy meglássuk ellentmondásokkal, hazugságokkal, képmutatással teli működését, és merjük felülbírálni, átértékelni mindennapi hazugságainkat.


Robert Icke: A doktor (fordító: André Ferenc). Csiky Gergely Állami Magyar Színház, Temesvár. Bemutató: 2022. december 16. Rendező: Andrei Șerban; Társrendező: Daniela Dima; Díszlettervező: Irina Moscu; Zeneszerző: Cári Tibor. Szereposztás: B. Fülöp Erzsébet, Mátyás Zsolt Imre, Tokai Andrea, Aszalos Géza, Bandi András Zsolt, Tar Mónika, Jancsó Előd, Lőrincz Rita, Magyari Etelka, Vajda Boróka, Borbély B. Emília, Czüvek Loránd, Molnos András Csaba, Kiss Attila, Lajter Márkó Ernesztó, Vadász Bernadett, Hegyi Kincső.